155704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmány előállítására liba töméses hizlaláshoz, valamint tömőgép a takarmány hasznosításához
MAGYAK , JSOEPKtKETAmSASAG "% ORSZÁGOS 'tALAUHANin HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Befeteirtés napja: 1W6. I. 21. Köztététel napja: 196S8. IX. 25. M«gjeInet:1970.IIL38. (MD-M565) 155704 Szabadalmi osfctály: 45 h, 3S/Ö6 Nemzetközi osztály: Ät)lk,39/WS Decimái osztályozás: 636.5.084.7 Dr. Molnár József adjunktus, Gödöllő Eljárás takarmány előállítására liba töméses hizlalásához, valamint tömőgép a takarmány hasznosításához A világon jelenleg az emberek 51%-ának napi fehérje fogyasztása 15 g alatt marad, vagyis kevesebb állati eredetű fehérjét fogyaszt, mint az emberi szükséglet alsó határa. A fehérje fogyasztás szoros összefüggésben áll a hústermelés alakulásával. A különféle húsfélék között a legnagyobb mértékű fejlődés a baromfiban mutatkozik, melynek termelése 25 év alatt a 2,5-szeresére növekedett. Míg azonban ezen belül a tyúk aránya jelentősen növekszik, addig a liba aránya az egész világon csökken. A liba tenyésztésének számos előnye van; ezek között a legfontosabb, hogy egyrészt a tömegtakarmányok (szálas takarmányok) értékesítésére alkalmas és másrészt fehérjeigénye egyéb baromfifajokhoz viszonyítva kisebb, mind menynyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Míg ugyanis más baromfifajok takarmányában szinte nélkülözhetetlen az állati eredetű fehérje, addig a liba féhérjeigénye kielégíthető növényi eredetű fehérjékkel is, ha abraktakarmányukat (magvakból eredő takarmány) — zöld takarmánnyal, vagy szintetikus aminosavakkal egészítjük ki. Annak oka, hogy a libatenyésztés a viszonylag olcsóbb takarmányigény ellenére sem fejlődött kielégítő mértékben, a következőkben rejlik. A liba nemesítésébe viszonylag kevesebb munkát fektettek, mert a tojása csak közvetve 10 15 szolgál emberi fogyasztásra» míg a tyúk sokoldalúbban hasznosítható; ezért ennek tenyésztését, takarmányozását és tartási technológiáját korábban kezdték tudományos alapon fejleszteni. Emellett nehezítette a libatenyésztés fejlődését, hogy értékesítésre csak a hízott liba volt alkalmas. A tavasszal kikelt libákat azonban csak ősszel veszik hizlalásba, aminek hátránya egyrészt, hogy a hizlalás szempontjából kieső 5—7 hónap jelentős tartási költségtöbbletet okoz, másrészt, hogy az idősebb állat takarmányértékesítése sokkal rosszabb, mint a fiatalé. Kísérletek folynak étért a hizlalási időnek ha* rom hónapos életkor körül való megkezdésére, E fiatal libák tömésés hizlalását azonban a szakemberek nem tartják megfelelőnek, mert a jelenleg használt gépi töméssel az állatok nagy része nyelőcső repedés Vagy egyéb bántalom miatt elpusztul. Ezt a tapasztalati tényt a nyelőcső 20 fejletlenségének feltételezésével magyarázzák. A töméses hizlalás késői megkezdése és Szezonális jellege nagymértékben csökkenti az üzem hízóállat forgási sebességét, egyenetlen munka* erő-szükséglettel jár, rontja az álló- ég forgó-25 eszköz kihasználását, növeli az állatmegbetegedések veszélyét, valamint az 1 kg súlygyarapo* dáshoz szükséges takarmányszükségletet. Találmányom célja olyan takarmány előállítása, amellyel a fiatal libák hizlalása mintegy 30 öthetes korbah megkezdhető, amikor még na-* 155704
