155703. lajstromszámú szabadalom • Nyomdai szedőgép

3 A 6. ábra az 1. és a 3. ábrákon vázolt fényszedőgép vezérlő berendezésének egyszerűsített kapcsolási rajzát szemlélteti. Az 1. ábrán vázolt kiviteli alaknál több mintajel úgy van elhelyezve, hogy a kiválasztott mintajelek képei egymás után optikailag ki vetíthetők egy fényérzékeny tárgyra, pl. fényképezőgéphez használható filmre és így a filmen megvilágított fényképsor állítható elő. Az abc betűiből, számokból, pont-jelekből és egyéb jelekből képzett átlátszó mintajelek (amelyekből a rajzon csak a 32, 33, 34 és 35 számokkal jelölt négy mintajel látható) a négy átlátszatlan 17, 18, 19 és 20 tárcsán gyűrűalakban vannak elhelyezve. A tárcsák a 25, 26, 27 és 28 lépő motorok megfelelő 13, 14, 15, illetve 16 hajtó tengelyére koncentrikusan és mereven vannak erősítve. A 21, 22, 23 és 24 lámpák lehetnek izzólámpák vagy xenon villanólámpák, amelyek alkalmasak arra, hogy mindegyik tárcsán egy mintajelet megvilágítsanak akkor, amikor a tárcsán levő jel szedési helyzetben, azaz a lámpa és a fényképezéshez használt 11 film között az optikai vetítősugárban van, úgyhogy a jel képe all filmre vetíthető. A 32, 33, 34 és 35 mintajelek mindegyike a rajzon vetítési helyzetben látható. Az optikai vetítősugárhoz 45°-os szögben vannak elhelyezve a félig ezüstözött 29, 30 és 31 tükrök, a fény ezeken áthalad és közben ezek a fényt áteresztik vagy a mintajel képét visszaverik és a 12 vetítőlencsén keresztül a 11 filmre vetítik. A félig ezüstözött tükrök a fényből azonos menynyiséget bocsátanak át és vernek vissza. A 17 tárcsán levő jel képét a 31 tükör átereszti és a 30 tökör visszaveri, majd innen a 11 filmre jut. A 25, 26, 27 és 28 lépő motorok külön lépésekben forgatják a 17, 18, 19 illetve 20 tárcsát. A lépő motorok lehetnek olyan típusúak, amelyeknél a hajtó tengellyel összeerősített mágnesesen polarizált motort a státór tekercselése által keltett eredő mágneses mező forgatja. A státornak több tekercse van, amelyeken változtatható nagyságú áram haladhat mindkét irányban, úgy, hogy a státortekercselés eredő mágneses mezeje különálló lépésekben forog és a szükséges lépések egyikében meg is állhat, minek eredményeként a motor különálló lépésekben mozog és a szükséges elfordulási helyzetekben megáll. A lépő motor lehet ismert kialakítású, és olyan vezérlő berendezéssel vezérelhető, ami lényegébén a bejelentésben van ismertetve. A 25, 26, 27 és 28 motorok egymástól függetlenül mozgatható mágneses vagy lyukasztott papír szalagokon levő jelekkel vezérelhetők. Mindegyik motor forgórésze az óramutató járásával egyező vagy ezzel ellenkező irányban mozgatható, a tekercsélésben folyó áram irányától függően, és bármilyen kívánt.helyzetben állva tartható. Ennél a kiviteli alaknál a 17, 18, 19 és 20 tárcsák mindegyikén a szükséges mintajelek mennyiségének egy negyede van. A gyakran használt kis betűk (pl. „e" „t" „a" „i" „n" stb.) a négy tárcsán egyenletesen vannak elosztva. A fényszedőgép optikai részének másik kiviteli alakja látható a 3., 4. és 5. ábrákon. Ennél a 4 kivitelnél a 17—20 tárcsák két párban vannak elhelyezve, mindegyik pár tárcsái egymással párhuzamosak és a 3. ábrán látható módon egymással szemben vannak. Az 1. ábránál ismertetett 5 29, 30 és 31 tükrök helyett itt ezüstözött vagy félig ezüstözött felületű üvegtömbök vannak, amelyek össze vannak ragasztva egy 59 üvegtömbbé (4. és 5. ábra): A 17 tárcsán kiválasztott, megvilágított jel ké-10 pét a 60 tükörfelületre vetítjük, e kép ezután a félig ezüstözött 61 és 62 tükörfelülétre jut és azután a 12 lencsén keresztül a 11 filmre. A 18 tárcsáról érkező kép áthalad a félig ezüstözött 63 felületen, visszaverődik a 64 tükörfe-15 lületen és áthalad a félig ezüstözött 62 felületen a 12 lencse felé, mint ahogyan ez a H jelre vonatkozóan a 3. ábrán látható. A 19 tárcsáról érkező kép áthalad a félig ezüstözött felületen és a félig ezüstözött 62 felületen visszaverődve a 12 20 lencsére jut. A 20 tárcsáról é>kező képet a 65 tükörfelület visszaveri, innen a 63 félig ezüstözött felületen és a 64 tükörfelületen visszaverődve keresztülhalad a félig ezüstözött 62 felületen. Az 1., 3., 4. és 5. ábrákon vázolt kiviteli alakok 25 a következőképpen működnek: A 21, 22, 23 és 24 lámpákat azonos fényerőre állítjuk be. A fényszedőgép vezérléséhez szükséges jeleket a 40 szalagra billentyűzettel működtetett gép segítségével visszük fel. Ezek a jelek 30 határozzák meg a betűk és számok szükséges sorrendjét a soregyenlősítéshez való távolságokkal együtt. A jeleket a 40 szalagról a 42 szalagleolvasó 41 leolvasó fejének segítségével olvassuk le. A jelek 35 a 43 nyíl irányában a 44 elosztóba jutnak, amely a jelek leolvasása után meghatározza, hogy a filmre vetíteni kívánt jel melyik tárcsán van. Azután a jel a 45 vonalak egyike mentén a kérdéses tárcsához tartozó 46 memóriaegységbe jut. 40 Egyidejűleg a 47 vonalon át jel érkezik a 48 sorrendjelző tárcsára. Mindegyik vetíteni kívánt jelhez tartozó irányító jel a 46 memóriaegységből a 49 vonalon a megfelelő 50 komparátorba jut, amely kiszámít-45 ja a megfelelő tárcsa elfordulásának szükséges nagyságát és irányát, aminek révén a tárcsán levő, kivetíteni kívánt megfelelő betűjel abba a helyzetbe jut, amelyben megvilágítjuk. Az 50 komparátor az 54 hajtószerkezetet az 55 vonalon 50 keresztül vezérli. A tárcsa mozgatása addig nem jöhet létre, amíg az ugyanezen a tárcsán lévő előző szükséges jel meg van világítva. A 48 tárcsa-sorrend jelző határozza meg a 21— 24 lámpák bekapcsolási sorrendjét, hogy ezek a 55 mintajeleket olyan sorrendben vüágítsák meg, hogy a megfelelő betű-, illetve jelsort kapjunk. Ha a szükséges tárcsa előírt helyzetben van, a 48 tárcsa-sorrend jelző az 51 vonalon keresztül jelet ad az 52 kapcsolók egyikének, amely 60 a 21—24 lámpák közül a megfelelőt bekapcsolja. A jel 51 vonalon való haladásával egyidejűleg egy másik jel is halad az 53 vonalon a tárcsa 54 hajtószerkezetéhez, annak a tárcsának a hajtószerkezetéhez, amelyen levő míritajelet éppen 65 megvilágítani akarjuk. Amikor ez az utóbbi jel 2