155695. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolinszármazékok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ^ir^^. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. V. 12. (MA—1712) Nagy-Britannia-i elsőbbsége: 1966. V. 13. Közzététel napja: 1968. VIII. 27. Megjelent: 1970. III. 28. 153695 Szabadalmi osztály: 12 p 1—5 Nemzetközi osztály: G07d, Decimái osztályozás: Feltalálók: Davis Michael, Upminster (Essex), Parnell Edgar William, Sharp Brian William, Romford (Essex), Warburton Dennis, Upminster, Nagy-Britannia Tulajdonos: May and Baker Limited, Dagenham (Essex), Nagy-Britannia Eljárás kinolinszármazékok előállítására A találmány tárgya eljárás új kinolinszármazékok és azokat tartalmazó, a csirkék kokcidiózisának elhárítására alkalmas készítmények előállítására. Az Eimeria nembe tartozó parazita protozoák- 5 kai való fertőzés okozta kokcidiózis az anyagi veszteségek egyik legfontosabb lehetséges oka csirkeállományunkban, különösen az intenzív körülmények között tény észtettekben. A betegség világszerte elterjedt, és mindenütt előfordul- 10 hat, ahol baromfinevelés folyik, és ha nem kezelik, gyakran sok baromfi elhullását okozhatja. Az anyagi veszteség nemcsak a fertőzött állatok elpusztulásából eredhet, hanem betegeskedésbői is, ami a testsúly lassabb növekedésében, a ta- 15 karmányhasznosítás csökkenésében és a levágott állatokon észlelt általános leromlásban nyilvánulhat meg. A kokcidiózis megszüntetése vagy megfékezése tehát rendkívül fontos a csirketenyésztés sikere érdekében. 20 Általában az Eimeria tenella, E. acervulina, E. necatrix, E. brunetti és E. maxima azok az Eimeria-fajok, amelyeknek a kokcidiózis-okozta gazdasági veszteségek tulajdoníthatók, bár a csirketenyészetekben más fajok is előfordulnak 25 a csirkékben. Eddig a betegség leküzdésére kokcidiagátló gyógyszereket alkalmaztak, és ezeket a takarmányhoz adták, hogy megelőzzék a betegség kitörését, megakadályozva vagy lassítva az Eimeria elszaporodását magában az állatban, 30 vagy az ivóvízhez adták a bekövetkezett betegség kezelésére. A forgalomba hozott és alkalmazott kokcidiózisgátlók kémiai összetétele igen különböző; példaképpen megemlítjük az l-(4-amino-2-n-propil-5-pirimidinilmetil)-2-pikoliniumklorid-hidrokloridot (amprolium), a 3,5-dinitro-o-toluamidot (zoalén), a 2-szulfanilamidokinoxalint (szulfakinoxalin) és az 5-nitro-2-furaldehid-szemikarbazont (nitrofurazon). Azt találtuk, hogy csekély változtatások a kémiai szerkezetben lényegesen megváltoztathatják a vegyület használhatóságát, és egyes esetekben annyira csökkentik a kokcidiózis elleni hatást, hogy a vegyület használhatatlanná válik. A ma széles körben elterjedt kokcidiózisgátló szerek hatásosságát azonban rendszerint az korlátozza, hogy szűk a hatásspektrumuk azoknak az Eimer ia-f a jóknak a tekintetében, amelyeket gyakorlatilag számbajövő adagokkal kívánnak leküzdeni, és ezek a kokcidiózisgátló szerek egyenként nem nyújtanak teljes védelmet mind az öt gazdaságilag jelentős faj ellen. A nyújtott védelem tehát a faljon és a támadás hevességén múlik, s ezek egyikét sem lehet előre tudni. A csirkék súlyos vakbélfertőzését okozó E. tenellával és az E. necatrixszal történt fertőzés gyakran elhullással jár, viszont a három másik fajjal való fertőzés ritkábban halálos, de mégis gazdasági veszteséget okoz a növekedés lassításával, a takarmányhasznosítás csökkenésével és az általános leromlással. Ré-155695