155687. lajstromszámú szabadalom • Adatátalakító rendszer mágnesesen tárolt bináris adatok kiolvasására

155687 6 bináris nullák érkeznek (3. ábra), a 12 vezeték olyan potenciálú, hogy a pozitívból negatívba történő szintváltáskor a 16 vezetéken előállított impulzusok áthaladnak a 22 ÉS-kapun és az 50 inverteren, és rákerülnek a 26 VAGY-kapu 5 egyik bemenetére. A 30 integrátor kimenő fe­szültségéből a 34 szűrő állítja elő a 32 Schmitt­trigger komparálási szintjét befolyásoló feszült­séget. Elegendő idő elteltével a 12 vezetéken megszűnik és a 8 vezetéken pedig megjelenik a 10 jel. A bináris nullák sorozata után egy bináris „egy" következik. Ez a bináris „egy" azt jelzi, hogy a bináris nullák sorozata végetért és kez­dődnek az adatok. Ez az első bináris „1" bebil­lenti a 44 flip-flopot, amelynek kimenő feszült- 15 sége a 45 vezetéken keresztül az órajeleket ka­puzó 40 ÉS-kapu egyik bemenetére van kapcsol­va. Az első bináris egyet követő adatok nulla és „egy" értékű bitekből állnak. A 14 impulzusgenerátor kimenő 18 vezetékén 20 — a fent említettek szerint — a negatívból pozi­tívba történő szintváltáskor, míg a kimenő 16 vezetéken a pozitívból negatívba történő szint­váltáskor jelenik meg impulzus. Mivel a 14 im­pulzusgenerátor kimenő 16, ül. 18 vezetékén 25 megjelenő impulzusok a 22, ül. 23 ÉS-kapun és az 50 ill. 52 inverteren keresztül a negatív jelre érzékeny 26 VAGY-kapura vannak rávezetve, biztosítva van, hogy csak az adatidőpontban fel­lépő impulzusok jutnak el a 26 VAGY-kapu ki- 30 menő 28 vezetékére. A fűrészfogalakú feszültséget a 31 vezetéken a 30 integrátor állítja elő, amelynek kimenete a 32 Schmitt-trigger bemenetével van összekötve. A 30 integrátornak a 31 vezetéken megjelenő fű- 35 részfoga1 akú kimenő feszültsége a 32 Schmitt­triggert egyik áUapotából a másikba billenti át és a 34 szűrőnek a komparálási szintet befolyá­soló kimenő feszültsége a 36 vezetéken keresztül van a 32 Schmitt-triggerbe vezetve. 40 A bitfrekvencia névleges értékéhez kompará­lási szint úgy van beállítva, hogy a 30 integrá­tor fűrészfogalakú kimenő feszültsége a 32 Schmitt-triggert a bitperiódusidő 3/4-énél bil­lenti át. Ha a bitfrekvencia úgy változik, hogy 45 az adatidőpontok közötti időtartam nő, a 30 in­tegrátor nagyobb negatív feszültséget állít elő. Ennek következtében a 32 Schmitt-trigger kom­parálási szintje is megfelelően megváltozik. A 32 Schmitt-trigger így a bitperiódus egy későbbi 50 időpontjában billen át. Ha az adatidőpontok kö­zötti időtartam csökken, a fordított folyamat játszódik le. Az 1. ábrán szemléltetett tömbvázlat szagga­tott vonallal bekeretezett részét a 2. ábra és a 4. 55 ábrán mutatott idődiagram alapján ismertetjük részletesebben. A negatív jelre érzékeny 26 VAGY-kapu 46, ill. 48. bemeneteire vannak kapcsolva az 1. ábrán szemléltetett 50, ül. 52 in­verterek kimenő negatív impulzusai. A 26 60 VAGY-kapu 28 vezetéken megjelenő kimenő im­pulzusai a 4. ábra legfelső idődiagramján látha­tók. A T2 tranzisztor és a C kondenzátor képe­zik az állandó árammal táplált integrátort, amely a TI tranzisztor által szolgáltatott impul- 65 zusoknak megfelelően egy lineárisan növekedő feszültségalakot állít elő. A T3 és T4 tranziszto­rok szűrőt alkotnak, amelynek kimenete a T6 tranzisztor bázisával van összekötve. A T5 és T6 tranzisztorok Schmitt-triggert alkotnak, amely­nek bemenő T5 tranzisztorát a 30 integrátor ki­menő feszültsége, a másik T6 tranzisztorát pedig a 34 szűrő kimenő feszültsége táplálja. A 34 szű­rő kimenő feszültsége a Schmitt-trigger kompa­rálási szintjét befolyásolja. A T4 tranzisztor emitterkörében elhelyezett potenciométerrel le­het a Schmitt-trigger komparálási szintjét be­állítani. A Schmitt-trigger kimenő jelét a T7 tranzisztor erősíti és az 1. ábrán szemléltetett 20 VAGY-kapu egyik bemenetére pozitív jelet ad. A 4. ábrán a legfelső idődiagram a 26 VAGY-ka­pu kimenő 28 vezetékén lévő feszültség jelalak­ját abban az esetben ábrázolja, amikor a bit­frekvencia kisebb, egyenlő és nagyobb a névle­ges értéknél. Ha a bitfrekvencia kisebb a név­leges értéknél, az impulzusok közötti időtartam nagyobb a normálisnál, ha a bitfrekvencia na­gyobb a névlegesnél, az impulzusok közötti idő­tartam kisebb, mint a normális érték. Ha a 28 vezetéken lévő impulzusok között a normálisnál nagyobb az időtartam, a 30 integrátor nagyobb negatív feszültséget állít elő, aminek következ­tében a 34 szűrő szintén negatívabb referencia­feszültséget szolgáltat a 32 Schmitt-triggernek. Ha az impulzusok közötti időtartam kisebb, a 30 integrátor kimenő feszültsége kevésbé nega­tív, és ennek megfelelően a Schmitt-trigger refe­renciafeszültségének szintje is megnő. Ez azt je­lenti, hogy a 32 Schmitt-trigger kimenő impul­zusainak frekvenciája többé-kevésbé a Schmitt­trigger komparálási szintjétől függ, de a be- és kikapcsolt állapot ideje közötti arány ugyanaz, mint normál esetben. A szűrő biztosítja, hogy a kapcsolás a sebességváltozásokat nagyon gyor­san követi, de az időáUandó olymódon van meg­választva, hogy fázisban eltolt adatok a kimenő impulzusok előállítását nem befolyásolják észre­vehetően. A találmányt fázismodulációs technikával tá­rolt adatok kiolvasásával kapcsolatban ismertet­tük, jóllehet az bármilyen állandó órajellel ren­delkező adatrögzítő vagy adatátviteli rendszer­ben is felhasználható. Ezek közé tartoznak azok a rendszerek is, amelyekben a beírás kétszeres frekvenciával történik és amelyekben az adatokat pulzusok megléte vagy hiánya reprezentálja. Egy ilyen rendszerben a találmány szerinti kapcsolás könnyen alkalmazható oly módon, hogy az integ­rátor és a Schmitt-trigger kombinációja az óra­impulzusokat szinkronizálja, miután az óraim­pulzusokat az adatimpulzusoktól elválasztottuk. Szabadalmi igénypontok 1. Kapcsolási elrendezés, amely mágnesesen — előnyösen fázismodulációs technikával — tá­rolt, binárisan kódolt adatokat egyszerű impul-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom