155685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolkarbonsav-származékok előállítására

közben a reakcióelegy hőmérsékletét .30 C° alatt tartják. A hozzáadás befejezése »tán az «legyet szobahőfokon 1 óra hosszat keverjük, majd az oldószert elpárologtatjuk és a kapert* ssalárd maradékot vízzel mossuk. Vákuumba® történő szárítás után l-(l,2,3,4-tetrahidro-l-naftil)-5-metoxikarbonil-imidastó-«itrát®t kapónk, amely 149— 151,5 C°-on bomlás közben olvad. A fent leírí&az laassanló elfárással, ide az említett 1-(1,2,3,4-tetrahidro-l-naítiaí-5-!H»nka$>to-,5--(metoxikarbonil)-imidazol helyett a megfelelő etiiészta' wagy paffig l-i(l-mdaiMÍ)-2-4aiHrkaí3to-5--{metoxikari3onü^-«iMazol etaáiaolekuláris jsomnyiségeraek aikmlmaxásáwal az aiáfoM vegyületeket kapjak:: l-(l,2,3,4-tetrahidro-l-naftü)-5-(etoxikarboniI)-imidazol-nitrát, op. 136—137 C°; op. 1S§£~UOß C°. 7.f)étóa 21€ rész salétromsav, 400 fesz víz és 1,S rész mátóuronitrit «legyét lob. 25 C°-ra »elégítjük. Az elegyet «se» a iaőaaaérsékleten tártra, keverés közben, «észtetekben hozzáadunk 112 rész dl-1--0. ,^34^tetrahMPo-l-na£til)-2-raerkapto-®--j(33aet-©^testfcű^)-i»aidaaQlt. A hozzáadás befejezése és a nitrogénoxid-gőzök fejlédeséjaek megszűnése «atára az elegyet jé$f<íM«a©feen hűtjük, amikor is a sátráfaó sk&csapédik. Ezt szűréssel rikíMöaaítjfik és ítetített »átoiűmkarbcaiátoliiatba visszük, majd az elegyet keverés közte© •'§ peneig forraljuk. Az így áekzafeadltötí; Miast éterrel 'extraháljuk. Az éteres oldatot elkülönítjük, vízmentes magnéziumsaaüäfea szárítjuk, leszűrjük és az oldószert vákuumban <e^pa*QÍQgita!tji!ik. 28 vész |gy topott nyers bázist metanolban olidtafek és az (ddathcíz feleslegben lévő oxálsav •(vízmentes} ugyanilyen oldószerrel készített oltáa&et adjuk. A kapott oldatot visszafolyató hűtő alatt iorraljiak, "majd lefeűlés »tán dfetilétert ardiatk iiozzá a "termék kiválásának megkezdődéséig. Lehaies natán a ferált szaÉrd terméket szűréssel elkülönítjük, majd az így kapott nyers <&~l-{l,23,4Htetóiiiidi®-l^^ tettti)-imMsaä-*aKal§tot 100 rész forrásban lévő 4-rQetil-2-pentanQK'b©l árbkaistályosítjuk; az így kapott dl-l-ílAS^-tielxahidro-l-naflalJ-S-Cmet•oKikarlíímiíJ-imiAaECA-^Mcalát 136—138,5 C°-on olvad. 8. pálsas 13 rész l-(l-indanil)-5-(metoxikarbonil)-imidazol-nitrátot 100 rész melegvízben oldunk és az oldathoz 10 pH-érték eléréséig nátriumkarbonátot adunk. A felszabadított bázist éterrel extraháljuk, az éteres kivonatot elkülönítjük, szárítjuk és az oldószert elpárologtatjuk. A maradékot petroléterrel eldörzsöljük, majd ismét szűrjük és megszárítjuk. Az így kapott l-(l-indanil)-5-(metoxikarbonil)-imidazol 82—83 C°-on olvad. 9. példa 7,5 rész l-(l,2,3,4-telTaMdro-l-naftil)-5-karb-oxi-imidazol és 64 rész tionilklorid elegyét kéve-10 rés közben 1 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A tionilklorid feleslegét azután elpárologtatjuk és 64 rész etanolt adunk hozzá. Az elegyet további 1 óra hosszat forraljuk visszafo-5 lyató hűtő alatt keverés közben. Az oldószert azután elpárologtatjuk és a maradékhoz 7a rész vizet adunk. Az így ka>pott vizes oldatot nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk, majd éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot elkülönítjük, szárít-10 juk és 4,2 rész salétromsavat adunk hozzá. Ennek hatására kiválik a nitrátsó, ezt leszűrjük, majd etanol és 2-propanol elegyéből átkristályosítjuk. Az így kapott l-{l,2,3,4-tetrahídro-l-naftil)h.5-(eto3dkarb0nil)4midazol-nitrat 135—136 15 C°-on olvad. A 9. példába© leírthoz hasonló eljárással dolgozva, az -ott -említett l-(l,2,3,4-tetrahidro-l-naftil)-5-karboxi-imidazol helyett megfelelően 1-helyettesített 5-karboxi-imidazolok ekvaaaaolekulá-20 ris mennyiségeit, etanol helyett pedig a megfelelő alkohol ekvimolekuláris mennyiségét alkalmazva, az alábbi táMázatfoam felsorolt {az E és n jelentése alapján meghatározott) további (I) általános képletű wgyAÉek nitrátjait kapjuk (a 25 táblázatban a nitrátok olvadáspontját is megadtuk) : n R Op. C° 1 •etil 139—140 2 n-propil 101—110 2 izopropil 138—140 2 aälü 103—104 2 n-iratil 126—127 2 izobtrtil 138—140 2 pentil 102—103,5 2 ciklohexil 144—145 2 benzil 133,5—134,5 2 —CBfe—CBh—O—CHs 115—117 2 —CHa—CH2—O—C2H5 117—118 2 2-4etráhidrofurilme1il 107—113,5 2 —CHr-CH2—NMea • HM03 133—136 J0. példa 45 Egy egyenkint 4,5 ml dertróz-tápoldatot <előáUítva 2*0 g dextrózból, 1*0 g neopeptonból és 1000 ml desztillált vízből) tartalmazó kémcső-sorozat mindegyik kémcsövébe 0,5 ml mennyiségű, megfelelő koncentrációjú l-(l,2;S,4-tetrahidro-l-50 -naftil)-5-(metoxikarbonil)-imidazol-oxalát (A), illetve l-(l,2,3,4-tetraMdro-l~na£tü)-5-etoxikaribonil)-imidazol-nitrát (B) oldatot admik oly módon, hogy az egyes kémcsövekben levő 5 ml össztérfogatú folyadék 0,1 mcg/ml, 1 mcg/ml, 55 1% mcg/ml, illetve 100 mcg/ml koncentrációban tartalmazza az (A) ill. (B) hatóanyagot. A tápoldatot ezután egy dermatophyta-spórákat és micéliumot tartalmazó állandó térfogatú inokulummal fertőzzük. Az inokulumot egy agar-kö-60 zegen szaporított 2—3 hetes kolóniából, megfelelő 4 mmB alapfelületű és 1—2 mm magasságú darab kivágása útján kapjuk. 14 napi inkubáltatás után az alábbi antimikotikus aktivitásokat tapasztaljuk különböző dermatophytákkal szemes 'ben: 5