155661. lajstromszámú szabadalom • Fokozott képlékenységű, réniumot tartalmazó, a periódusos rendszer VI. oszlopába tartozó fémtest, különösen wolfram-, ill. molibdéntest
3 hasonló, speciálisan redukáló komplex vegyületeken keresztül. . A jelen találmány alapgondolatát az a felismerés képezi, hogy az 1—5% réniummal való ötvözés esetén a szükséges és hasznos páratlan vegyértékű elemek bevitele a kristályrácsba szilícium, vagy más páros vegyértékű elem segítsége nélkül is lehetséges, sőt: éppen így nyilvánul meg a hasznos páratlan vegyértékű adalékok kedvező hatása a maga teljességében. Az 1—5% rénium valószínűleg azért teszi feleslegessé szilícium stb. alkalmazását, mert a wolfram oldóképességét megnöveli oly elemekkel szemben, melyek egyébként nem oldódnának a wolframban. A találmányi gondolat kivitelezése szempontjából előnyös, hogy a páratlan vegyértékű elemek perrenátjai igen alkalmasak a wolframgyártás alapanyagába való adagolásra, de a találmány szerint úgy is eljárhatunk, hogy a réniummal való ötvözést utólag, önállóan végezzük, mivel eközben is feloldhatók a jól diszpergált állapotban elhelyezkedő adalékok a wolframfémben. A találmányi gondolatnak, s az aszerinti eljárásnak ezen általánosan körvonalazott ismertetése után most rátérünk a páratlan vegyértékű elemek legkedvezőbb kombinációjára vonatkozó megállapításokra: Ha az elemek periódusos rendszeréből kiírjuk az alábbi módon a páratlan vegyértékű elemeket, majd elhagyjuk a W-al és Re-al nem ötvöződő Cu-, Ag-, Au-csoportot, valamint a III. Sc-al kezdődő alcsoportot, akkor három elemcsoportot különböztethetünk meg: Li B N Na Al P K Ga As Rb In Sb. Cs TI Bi Al" „A3 " „A" ,,A5 ' Bár hasznos kombinációk állíthatók elő minden, itt szereplő elemmel, mégis a vonalkázással elkülönített elemek kevésbé jönnek számításba, a többiek pedig úgy alkalmazhatók, hogy az „A"csoportból 0,001—0,01 atom% nagyságrendű, a „B"-csoportból 0,01—1 atom% nagyságrendű, míg a „C"-csoportból — mint már említettük — 1—5 atom% nagyságrendű mennyiséget alkalmazunk. Legkedvezőbbnek talált kombinációk: Ai + A3 + C , Ai + As + C At + A3 + A 5 + C Ai + B +C A találmány szerinti eljárást és az avval előállított terméket alábbi példákkal mutatjuk be részletesebben: 1. példa a) eset Wolframoxidot 0,3% RbCl-nak és 0,04% A12 0 3 nak megfelelő Rb- és Al-vegyületekkel átitatva 4 beszárítjuk, hidrogénben oly mértékig redukáljuk, hogy összetétele WOi,4 -nek feleljen meg, majd ezt a terméket őrléssel jól elkeverjük anynyi ammóniumperrenáttal, vagy réniumfémpor-5 ral, hogy az 5% réniumnak feleljen meg. Ezt a porkeveréket 2 órán át 280 C°-on, majd 4 órán át 1000 C°-ig emelkedő hőfokon redukáljuk hidrogénben. Ezt követően szokásos porkohászati eljárással rudakká sajtoljuk, zsugorítjuk, amíg csi-10 szolaton végzett mikrokeménységmérésekkel megállapítottan homogén ötvözetet kapunk. Az anyagból ekkor kovácsolással és húzással 0,5 mm átmérőjű huzalt állítunk elő, mélynek azután megvizsgáljuk mechanikai sajátságait. 2300 C°-15 on 5 percig izzítva, majd szakítóvizsgálatnak alávetve, 30—35%-os nyúlást és 40% kontrakciót mérhetünk, s a huzal 5 mm átmérőjű magra feltekerhető. Ilyen állapotban pl. hőelem pozitív száraként alkalmazva, a szokásos 5% réniumot 20 tartalmazó huzalokhoz képest háromszoros élettartam érhető el. 1. példa b) eset 25 Ha az a) eset szerinti 0,5 mm átmérőjű huzalt 1000 C°-on alkalmazott hőkezelés után tovább húzzuk, pl. 45 (x átmérőig, ilyen állapotban rádiócső-fűtőtestként gyakorlatilag fonaltörési selejt nélkül alkalmazható. Ugyancsak ha rácshu-30 zalként alkalmazzuk, 8%-kal nagyobb a szakítószilárdsága, mint egyéb 5% réniumot tartalmazó wolframhuzaloké, és 25%-kal jobb, mint az egyéb wolframhuzaloké. Emellett feszítéssel tekercselve (Spanngitter), nyúlása révén képlékenyen felve-35 szi a kívánt pontos alakot és azt mindenféle izzítás után is megtartja. 1. példa c) eset 40 Ha az 1. a) és 1. b) példában szereplő huzalt pl. 24 |x átmérőig tovább húzzuk, majd a szükséges hőkezelések után ebből a huzalból 220 V 40 W adatokkal jellemzett izzólámpaspirált készítünk, akkor ennek ütéssel, rázassál szembeni szilárd-45 ságát olymértékben megjavíthatjuk, hogy a szokásos számértékekkel kifejezve, 38 helyett 55-ös „ejtőkerék"-szi!árdsági értéket mutat. 2. példa 50 Wolframoxidhoz vanádiumvegyületeket keverve — úgy, hogy az 2,5% V/W-nak feleljen meg — a keveréket 0,5%-nak megfelelő káliumperrenátoldattal és 0,1% bórsavval 1 óráig főzve beszárít-55 juk, majd lépcsőzetesen emelkedő hőmérsékleten 280, 720, 980 C°-os 1—1 órán át redukáljuk fémporrá hidrogénben. A kapott fémport 2,3% réniumporral keverjük, majd a szokott — és előző példában említett porkohászati — úton huzal-60 Iá, ül. lemezzé dolgozzuk fel. Ezek 2300 C°-on történt izzítás után szobahőfokon is olyan kis rádiuszra hajlíthatok, mint amilyenre egy hasonló Re-tartalmú, régebbi eljárással készült test csak 250 C°-on (pl. 0,5 mm átmérőjű huzal 4 mm rá-65 diuszra). Ebből rádiócső-fűtőtesteket, fényforrás-2
