155653. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tercier aminok előállítására

9 7,2 g (0,3 mól) magnéziumot jóddal kezelünk és 20 ml abszolút tetrahidrofuránban szuszpendálunk. 0,8 ml etilbromid beadagolásával a reakciót megindítjuk, majd 50 ml abszolút tetrahidrofuránban 49,2 g (0,3 mól) N,N-dimetil-2-brómallilamint csepegtetünk hozzá, arra ügyelve, hogy a reakcióelegy tartósan forrponton maradjon, végül 1 óra hosszat vízfürdőn visszafolyató hűtő alkalmazásával a reakcióelegyet tovább melegítjük. Forralás után 125 ml abszolút tetrahidrofuránban oldott 46,0 g (0,2 mól) benzil-(p-klórfenil)-ketont adunk hozzá olymódon, hogy az exoterm reakció megmaradjon, végül 8 óra hoszszat a reakcióelegyet visszafolyató hűtőt használva forraljuk. A forralás után 60 g ammóniumkloridot tartalmazó 500 ml vízre öntjük, a kivált olajat éterben felvesszük és a még jelenlevő ketont összesen 500 ml 2 n sósavval kivitelezett extrakcióval távolítjuk el. A sósavas kivonatot, amelyből kristályok válnak le, 10 n nátronlúggal (kb. 120 ml) meglúgosítjuk és a felszabadult fázist éterben felvesszük. Az éteres oldatot vízzel mossuk, szárítjuk és az étert lepároljuk. Lepárlás után maradékként l-feníl-2-(p-klórfeniI)-3--(dimetilaminometil)-3-butén-2-olt kapunk. 7. példa 20,5 g l-fenil-2-(p-metoxifenil)-3-(dimetilaminometil)-3-butén-2-olt 100 ml propionsavanhidriddel 5 óra hosszat 70 C°-ra melegítünk. A reakcióelegy vákuumban való bepárlása után nyert maradékot etilacetátban oldjuk. Az etilacetátos oldathoz 27 ml 2,6 n etanolos sósavat adunk, a reakcióélegyet vákuumban bepároljuk, a maradékot etilacetátban oldjuk és 300 ml éterrel kicsapjuk. A kivált olajat 50 ml etilacetátban oldjuk és ismét 300 ml éterrel kicsapjuk. Az étert dekantálással eltávolítjuk, a maradékot pedig nagyvákuumban szárítjuk. Ekkor amorf-termék formájában a (XII) képletű l-fenil-2-(p-metoxifenil)-2-propioniloxi-3-(dimetilaminometil)-3--butén-hidrogénkloridot kapjuk (a termék olvadáspontja kb. 80 C°). Hasonló módon lehet az l-fenil-2-(p-metoxifenil)-2-acetoxi-3-(dimetilaminometil)-3-butén-hidrogénkloridot előállítani. A kiindulóanyagként használt l-fenil-2-(p-metoxifenil)-3-(dimetilaminometil)-3-butén-2--olt az alábbi módon állíthatjuk elő: 7,2 g (0,3 mól) magnéziumot jóddal kezelünk és 20 ml abszolút tetrahidrofuránban szuszpendálunk. 0,8 ml etilbromid beadagolásával a reakciót megindítjuk, majd 50 ml abszolút tetrahidrofuránban 49,2 g (0,3 mól) N,N-dimetü-2-brómallilamint olymódon csepegtetünk be, hogy a reakcióelegy tartósan forrásban maradjon. A reakcióelegyet ezt követően még 1 óra hosszat vízfürdőn visszafolyató hűtő alkalmazásával melegítjük. Végül 125 ml abszolút tetrahidrofuránban oldott 45,0 g (0,2 mól) benzil-(p-metoxifenil)-ketont adunk hozzá arra ügyelve, hogy az exoterm reakció megmaradjon, végül még 8 óra hosszat visszafolyató hűtőt alkalmazva forraljuk a reakcióelegyet. Forralás után 60 g ammóniumkloridot tartalmazó 500 ml vízre öntjük, a kivált ola-10 jat éterben felvesszük és a még jelenlevő ketont híg ecetsavval való extrakcióval eltávolítjuk. Az ecetsavval tisztított éteres kivonatot nátronlúggal meglúgosítjuk és a felszabadított bázist éter-5 ben felvesszük. Az éteres oldatot vízzel mossuk, szárítjuk és az étert lepároljuk. Ilymódon maradékként az l-fenil-2-(p-metoxifenil)-3-(dimetilaminometil)-3-butén-2-olt kapjuk. 10 8. példa 18 g l-(p-klórfenil)-2-fenil-3-(dimetilaminometil)-3-butén-2-olt 100 ml propionsavanhidriddel 5 óra hosszat 80 C°-ra melegítjük. A propionsavanhidridet vákuumban elpárologtatjuk, a ma-15 radékot 75 ml etilacetátban oldjuk, 28 ml 2,5 n etanolos sósavval hozzuk össze és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot 25 ml etilacetáttal állni hagyjuk, amikoris a termék kristályosodása megkezdődik. Ekkor 100 ml etilace-20 tattal hígítunk és a kristályokat szűréssel leválasztjuk. Ilymódon a (XIII) képletű l-(p-klórfenil)-2-fenil-2-propioniloxi-3-(dimetilaminometil)-3-butén-hidrogénkloridot kapjuk, amelynek olvadáspontja 174 C°. 25 Hasonló módon lehet az l-(p-klórfenil)-2-fenil-2-acetoxi-3-(dimetilaminometil)-3-butén-hidrogénkloridot is előállítani. A kiindulóanyagként felhasznált l-(p-klórfenil)-2-fenil-3-(dimetilaminometil)-3-butén-2-ol 30 előállítását a következő módon végezzük: 7,2 g (0,3 mól) magnéziumot jóddal kezelünk és 20 ml abszolút tetrahidrofuránban szuszpendálunk. 0,8 ml etilbromiddal a reakciót megindítjuk, majd 50 ml abszolút tetrahidrofuránban 35 49,2 g (0,3 mól) N,N-dimetil-2-brómallilamint adagolunk be olymódon, hogy a reakcióelegy forrásban maradjon, végül 1 óra hosszat még vízfürdőn visszafolyató hűtő alkalmazásával melegítjük. Melegítés után 125 ml abszolút tetrahid-40 rofuránban feloldott 46,0 g (0,2 mól) p-klórbenzil-fenil-ketont adunk hozzá arra ügyelve, hogy az exoterm reakció megmaradjon, végül még 8 óra hosszat visszafolyató hűtőt alkalmazva forraljuk. A reakcióelegyet 60 g ammóniumkloridot 45 tartalmazó 500 ml vízre öntjük, a kiváló olajat éterben felvesszük és az éteres kivonatban még jelenlevő ketont kétszer 100—100 ml 2 n sósavval való extrakcióval távolítjuk el. A kiváló csapadékot izoláljuk és forró benzolban oldjuk. Az 50 egyesített éteres és benzolos oldatokat ezután összesen 350 ml 2 n sósavval extraháljuk. Az ecetsavas és sósavas kivonatokat egyesítjük, amikoris kristályok képződnek. Az egyesített kivonatokat 150 ml 10 n nátronlúggal meglúgosit-55 juk és a felszabadított bázist éterben felvesszük. Az éteres oldatot vízzel mossuk, szárítjuk és az étert lepároljuk. Ilymódon maradékként az l-(p-klórfenil)-2-fenil-3-(dimetilaminometil)-3-butén-2-olt nyerjük. 60 9. példa 26 g l-(p-metoxifenil)-2-fenil-3-(dimetilaminometil)-3-butén-2-oIt 100 ml propionsavanhidriddel 5 óra hosszat 70 C°-ra melegítünk. A reak-65 cióelegyet vákuumban bepároljuk, a kapott ma-5