155650. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réz-króm ötvözet előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1966. IX. 29. (CE—548) Közzététel napja: 1968. IX. 25. Megjelent: 1970. II. 16. 155650 Szabadalmi osztály: 40 b 9/00 40 b 27/00 Nemzetközi osztály: C 22 c 9/00 C 22 c 27/00 Decimái osztályozás: 669.35 669.2/8.018/45 Feltalálók: Almáshegyi Lajos oki. kohómérnök, Mucsy Endre oki. kohómérnök, Tapolczai László technikus, Budapest Tulajdonos: Csepel Vas- és Fémművek, Budapest Eljárás réz-króm ötvözet előállítására A találmány tárgya eljárás réz-króm-ötvözet előállítására. A nemesíthető, nagy vezetőképességű és megeresztésálló réz-ötvözetek felhasználása a műszaki életben rohamosan növekszik. A rézötvözetek 5 közül, viszonylagos gazdaságossága és kedvező tulajdonságai miatt a 0,5—1% krómtartalmú rézötvözet különösen nagy fontosságra tett szert. A réz-króm-ötvözet szélesebbkörű elterjedését gátolja, hogy a jelenleg használt előállítási tech- 10 nológiák költségesek és hatékonyságuk sem megfelelő. Ismeretes az, hogy a króm az oxigénhez rendkívül nagy aktivitással rendelkezik, ennek foly- 15 tán az olvadáspont közelében történő oxidációját csak 10~4

torr nyomásnál kisebb nyomáson lehet hatékonyan megakadályozni. Az ipari gyakorlatban réz-króm-ötvözet előállítására alkalmazott vákuumindukciós kemencékben azonban általa- 20 ban legfeljebb 10~3torr nyomásérték körüli légritkítást sikerül az ötvözetek beolvasztásakor biztosítani. A technika adott állása mellett célszerűen úgy járnak el, hogy először vákuumindukciós kemencében kb. 4—10% krómtartalmú 25 előötvözetet készítenek, majd ebből nyitott indukciós tégelykemencében állítják elő a kisebb krómtartalmú, szükséges méretre szabott tuskókat. A vákuumindukciós olvasztókemencékben azonban a króm beoldására kb. 1400—1500 C° 30 elérése szükséges, ezen a hőmérsékleten azonban a króm párolgása jelentős. A vákuumindukciós olvasztókemencében történő előötvözet-gyártásánál tehát mintegy 15—20% krómveszteséggel kell számolni (Tapolcai—Dr. Tóth Kohászati lapok, 1985. VIII. szám. Szolovjev és társai: Cvetnüje Metallü, 1957. XII.). Az előötvözet előállítására nyitott indukciós tégelykemencét is felhasználnak. A króm rézben való beoldódásához azonban az olvadékot nagy mértékben túl kell hevíteni, a hevítési hőmérsékleten a fémkróm beadagolása után az oxidációs veszély számottevő. Az oxidálódott felületű krómszemcséknek fürdőben való további oldódása nem megy végbe. Rézolvadékot levegő oxigénjének kizárása végett faszéntakaróval fedik. A króm fajsúlya következtében a faszénnel együtt az olvadék felső részén helyezkedik el, és így a nagymértékben karbidképzésére hajlamos króm karbiddá való átalakulását eredményezi. További hátrányt jelent az is, hogy a képződött krómoxid a többi fémoxidhoz viszonyított nagyobb fajsúlya és magasabb olvadáspontja következtében a fürdőből nehezen „úszik fel", így az előötvözetből készített krómbronz öntésénél az olvadék krómoxid-tartalma megnövekszik. Az olvadékban maradt krómoxid pedig a kész ötvözet mechanikai tulajdonságait inhomogén eloszlása folytán rontja. A felsorolt hátrányok miatt az előötvözet krómtartalmának szabályozása 155650