155628. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lincomicin S előállítására

3 A lincomicin S, noha szerkezetileg rokonságban van a lincomicinnel, a lincomicin B-vel és a lincomicin C-vel, kifejezetten eltérő sajátságú antibiotikum, amely nem várt baktériumellenes tulajdonságokkal rendelkezik. A lincomicin, a lincomicin B és a lincomicin C mint baktériumellenes szerek a Gram-pozitív mikroorganizmusokkal szemben hatásosak, míg a lincomincin S nemcsak Gram-pozitív mikroorganizmusok ellen, hanem Gram-negatívok ellen is hatásos. A következő I. táblázatban összehasonlítjuk a lincomicint és a lincomicin S-t néhány közönséges Gram-pozitív és Gram-negatív mikroorganizmus elleni hatásosságuk alapján: I. táblázat Kísérleti Legkisebb gátló koncentráció mikroorganizmus mg/l Lincomicin Lincomicin S S. aureus 0,8 0,4 Streptococcus haemolyticus 0,4 0,4 Streptocuccos faecalis 0,4 0,4 E. coli >200 50 K. pneumoniae 50 12,5 S. schottmuelleri >200 50 Azt találtuk, hogy amennyiben etionint adunk egy Streptomyces lincolnensis var. lincolnensis mikroorganizmussal végzett fermentációhoz, úgy nemcsak lincomicin C és egy kevés lincomicin és lincomicin B termelődik, hanem lincomicin S is keletkezik. Ezen felismerésünkig a lincomicinnek, a lincomicin B-nek és a lincomicin C-nek a fermentációs közegből történő elkülönítésére szokásos és használatos eljárásokkal elbontottuk a lincomicin S-t, vagy megakadályoztuk az izolálását és a felismerését. Az ilyen fermentlevek feldolgozásánál a lincomicint, a lincomicin B-t és a lincomicin C-t izoláltuk és a maradékokat eldobtuk. Így jóllehet keletkezett lincomicin S a lincomicin, a lincomicin B és a lincomicin C kísérőanyagaként, ezt nem tudtuk, nem ismertük fel és nem nyertük ki valamilyen használható és felismerhető formában a jelen találmányt megelőzően. A találmány szerinti eljárással a lincomicin S-t elkülöníthetjük, elválaszthatjuk és kinyerhetjük, mégpedig a lincomicintől, a lincomicin B-től, a lincomicin C-től és hasonló vegyületektől mentesen. Jóllehet a lincomicin S előállítható a 3,086.912 számú USA szabadalom 1. példájában leírt fermentációs eljárással, ha a közeghez etionint adunk, a lincomicin S termelés az ilyen farmentációban nem kielégítő ahhoz, hogy azt eredményesen kinyerjük. A lincomicin S termelésére előnyös egy olyan összetett fermentációs közeg, mint amilyet az 1. példa ismertet, s amelyhez etionint adunk. Ebben a táptalajban a glukóz-monohidrát a szénforrás és az ammóniumnitrát a nitrogénforrás. A táptalajhoz hozzáadunk nyomelemeket is, úgymint cinket* vasat és magnéziumot. Ámbár 4 az előnyösnek mondott táptalajban keletkezik a legtöbb kinyerhető lincomicin S, ha felismertük, hogy a különféle táptalaj-változatokban, amelyek a szakmában jól ismertek, az eljárást 5 úgy is kivitelezhetjük, hogy más szénforrást és más nitrogénforrást használunk. Ilyen más szénforrás lehet a nyers-cukor, szaharóz, glicerin, keményítő, kukoricakeményítő, galaktóz, dextrin, melasz és hasonlók. Más nitrogénforrás le-10 het: kukoricalekvár, élesztő, szilárd anyag nélküli autolizált sörélesztő, szójababliszt, gyapotmagliszt, kukoricaliszt, beszárított tej, hasnyálmirigyenzimmel hidrolizált kazein, szeszfőzdéi melléktermék, halliszt, továbbá állati eredetű 15 pepton tartalmú folyadékok, hús- és csonthulladékok és hasonlók. A lincomicin S termelését bármilyen hőmérsékleten megvalósíthatjuk, amelyen a mikroorganizmus kielégítően növekszik, így pl. 18 és 20 40 C°, előnyösen kb. 25 és 30 C° között. A vegyületet kb. 2—10 nap alatt kapjuk optimális kitermeléssel. A fermentációs közeg normális körülmények között közel semleges marad, vagy kissé bázikussá válik a fermentáció alatt. A végső 25 pH-érték részben attól függ, hogy milyen esetleges puffer van jelen, illetve részben a táptalaj kezdeti pH-ja határozza meg; ezt előnyösen kb. 6—8-as értékre állítjuk be a sterilizálás előtt. Ha a tenyésztést nagyméretű edényekben il-30 letve tartályokba kivitelezzük, úgy beoltásra előnyösen inkább a mikroorganizmus vegetatív formáját használjuk, mint spórás alakját. Ezzel ugyanis elkerülhetjük az új vegyület termelésében az időbeli elhúzódást és a berendezés ezzel 35 járó rossz hatásfokú kihasználását. Ennek megfelelően kívánatos a vegetatív inokulum előállítása valamilyen tápkultúrában, amelyet ferde tenyészet alikvot részével oltunk be. Ha ilyen módon biztosítottuk a fiatal, aktív, vegetatív 40 inokulumot, úgy ezt aszeptikus körülmények között átvisszük a nagyméretű edényekbe, illetve tartályokba. Az a közeg, amelyben a vegetatív inokulumot állítják elő, lehet azonos vagy eltérhet attól, amelyet az új vegyület termelésénél 45 használunk, ha ez olyan, hogy benne a mikroorganizmus jól növekszik. A lincomicin S részére előnyös fermentációban kb. 500 mg/liter etionint adunk a fermen-50 tációhoz a befejezés előtt 72 órával. Alkalmazhatunk ennél többet vagy kevesebbet is, így 0,5 mg/ml-től kb. 4 mg/ml-ig minden koncentráció alkalmas lincomicin S termelésére. A fermentációt 6 nap múlva „vágjuk le". Használha-55 tunk. DL-etionint vagy L-tionint; az L-etionin hozzáadása a lincimicin S-termelés jobb hatásfokát eredményezi. Az etioninnak bármelyik formáját használjuk is, egy bizonyos mértékű toxicitás is felléphet, ami a mikroorganizmusok 60 növekedésére és ezzel a fermentációban termelt lincomicin S végső kitermelésére gátlóan, illetve csökkentőén hat. Ezt a fajta toxicitást a lehető legkisebbre csökkenthetjük azáltal, hogy az etionint akkor adagoljuk a fermentációhoz, ami-65 kor az 48—72 órás. A beadagolást elvégezhet-2