155612. lajstromszámú szabadalom • Villamos folyadékszintmérő

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. II. 03. (PE—622) Lengyelországi elsőbbsége: 1966. II. 04. (1—2 igénypont). 1966. VI. 11. (3—4 igénypontra). Közzététel napja: 1968. VIII. 27. Megjelent: 1970. II. 16. 155612 Szabadalmi osztály: 42 e 30—37 Nemzetközi osztály; GOlf Decimal osztályozás: Feltalálók: Blaszczak Zbigniew, oki. mérnök, Gradys Sawomir mérnök, Varsó, Lengyelország Tulajdonos: Przedsiebiorstwo Hydrogeologiczne w Warszawie, Varsó, Lengyelország Villamos folyadékszintmérő A találmány tárgya villamos folyadékszintmérő kis specifikus ellenállású folyadékok, pl. kútvíz, üzemi tartályok elektrolit folyadékszintjeinek stb. mérésére. A mérőberendezésnek egyszerű dobra teker- 5 cselt kötélen függő érzékelője, a kötél mozgását szabályozó szerve, és jelszint írókészüléke van. A folyadékszint valamely vonatkozási ponthoz viszonyítva mért értékét, lemért kötéltávolság szolgáltatja. 10 Az ismert folyadékszintmérő szerkezetek leggyakrabban alkalmazott típusai mechanikus, pneumatikus, vagy villamos meghajtással működnek. Különleges célokra sugárzásmérő berendezése- 15 ket is alkalmaznak, amelyeknek működési elve az, hogy radioizotóp gamma sugárzásának elnyelését mérik, ül. értékelik. A mechanikus rendszerű folyadékszintmérő is- 20 mert típusai szintíró készülékkel vannak összekötve. Ezeknél nagy méretű úszókat alkalmaznak és a folyadékszint változását tartalmazó jelet, kötél útján, mechanikusan összekötött, állványon elhelyezett jelíróra viszik át. Ennek a kivi- 25 teli módnak több hátránya van. Elsősorban a működés során fellépő súrlódási veszteségek jönnek létre, ezenkívül nagy tehetetlenségi nyomatékkal is számolni kell, amely a nagyméretű úszó alkalmazása miatt hat ki a mérési eredményre. 30 Az ilyen típusú mérőberendezés, kis keresztmetszetű és nagy mélységben lévő folyadékszintek pl. mélyfúrások folyadékszint mérése céljaira alkalmatlan. A villamos rendszerű folyadékszint mérő jelátalakító készülékek két alapvető elv alapján jöttek létre. Az első elv magábafoglalja az olyan berendezéseket, amelyeknél a folyadékba bemártott jelátalakító az azt ellepő folyadékoszlop nagyságával arányos villamos jelet hoz létre. Ezt a jelet azután, a továbbiak során megfelelő átalakítással jelző, vagy pedig jelíró-készülék útján hasznosítják. Mivel az ilyen rendszerű mérőjel-átalakítók a legkülönbözőbb elvek álapján működnek nehézkes volna ezen típusok mindegyikének hátrányait felsorolni. Közös hátrányuk azonban az, hogy nagy mérési hibával működnek, ez a körülmény, a nemlineáris skálára, a hőmérsékleti határokra, a különböző folyadékfajták befolyásoló tényezőire és más ehhez hasonló befolyásoló okokra vezethetők vissza. A villamos mérőkészülékek második csoportjához olyan önkompenzáló berendezések tartoznak, amelyeknél a folyadékszint és a vonatkozási pont közötti távolságot célszerűen rúd, vagy kötél hosszúsági méretével hasonlítják össze. Ezáltal a mérési tartománytól és a méret értékétől független, azonosan megmaradó mérési hiba és lineáris skála érhető el. 155612