155590. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostműbőr előállítására krómcserzésű bőrrostokból

155590 késztermék előállítását teszik lehetővé, amelyek csak korlátozott vízfelvételt mutatnak. A lazább szerkezetű növényi cserzésű bőrrostokkal jóval alacsonyabb fajsúly elérése biztosítható. A jelenleg ismert eljárásokkal a krómcserzésu bőrhulladékot nagyobb mennyiségi arányban tartalmazó kiindulóanyagokból fajsúly, vízfelvevőképesség, alaktartás és egyéb fizikai, ül. mechanikai tulajdonságok szempontjából az ipar, elsősorban a cipőipar gyakorlati követelményeit kielégítő rostműbőrt nem tudnak előállítani. Ez a körülmény azonban az utóbbi években egyre nagyobb mértékben megnehezíti a rostműbőrgyártás megfelelő kiindulóanyaggal való ellátását. Az utóbbi években ugyanis a bőrgyártás struktúrájában jelentős változás következett be. A talpműbőrök felhasználásának állandó növekedésével állandóan csökken a növényi cserzésű keményáru csákozási hulladék mennyisége. Ugyanakkor pedig növekedik a krómcserzésu bőrök, így a krómcserzésu faragási forgács és krómcserzésu bőrrost mennyisége. Ennek következtében jelentős eltolódás tapasztalható a rostműbőrgyártás céljaira rendelkezésre álló nyersanyagban az utóbbi években: egyre több a krómcserzésu faragási forgács és így a krómcserzésu bőrrost, ugyanakkor csökken a növényi cserzésű bőrhulladék és így a felhasznált növényi cserzésű bőrrost hozzáférhető mennyisége. Minthogy a fentebb mondottak értelmében e kétféle típusú cserzett bőrrost eltérő tulajdonságaik miatt nem használható fel azonos értéken a rostműbőrgyártás során, a nyersanyaghelyzet fent vázolt megváltozása komoly nehézséget okoz a rostműbőrgyártási technológiában, mivel az említett hulladékok nem olyan arányban és ütemben állanak rendelkezésre, mint ezt a rostműbőrgyártási technológia és gyártás igényli. Figyelembevéve a bőrgyártás struktúrájában már eddig is bekövetkezett változást és a jövőben várható fejlődést, a rostműbőrgyártási technológiában elsőrendű fontosságú feladat lenne annak lehetővé tétele, hogy a rostműbőr kéreganyag és talpbélés előállításánál 100%-ban, vagy közel 100%-ban krómcserzésu bőrrostokat alkalmazzunk. Ilyen rostösszetétellel azonban a jelenleg ismeretes technológiák felhasználásával nem elégíthető ki a cipőipar által igényelt késztermék minősége. Ezért tehát szükséges olyan eljárás kidolgozása, amellyel a krómcserzésu bőrrostok kizárólagos vagy túlnyomó részben való felhasználásával az eddig túlnyomórészt növényi cserzésű rostokból előállított rostműbőr minőségét legalább is elérő, a gyakorlati követelményeket minden tekintetben kielégítő rostműbőrt nyerhetünk. A krómcserzésu bőrrostok, a rostműbőr-késztermék minősége szempontjából hátrányos fentebb említett tulajdonságaik mellett különböző egyéb, részben előnyös, részben hátrányos tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyek a rostműbőrgyártási technológiában különösen az őrlési és a ragasztási művelet szempontjából bírnak jelentőséggel. Ezek a tulajdonságok a krómcserzésu bőrrostok kémiai felépítésével függenek össze. Az őrlésnél a krómcserzésu bőrrostok előnyösebben viselkednek mint a növényi cserzésű bőrrostok. A krómcserzésu bőrrostok ugyanis kismeny-5 nyiségű cserzőhatású krómsót tartalmaznak, a fehérje láncok nincsenek cserzőhatású krómsókkal erősen megterhelve, csupán a szomszédos fehérje láncok vannak egyes pontokban krómsókkal térhálósítva. Ennek következtében a 10 krómcserzésu bőrrostok nagy szilárdsággal, nagyfokú rugalmassággal és hidrofilitással rendelkeznek. Az őrlés vizes közegben történik, ahol a térfogati hidrofilitással rendelkező krómcserzésu bőrrostok erősen hidratálódnak. Ennek követ-15 keztében a szomszédos fő vegyérték-láncok közötti másodlagos erők erősen csökkennek. Ezért azután az ilyen bőrrostok őrlése során, amikor a rostokat nyomó és nyíróerők érik, nem a rostok rövidülése, hanem a hossztengely irányában tör-20 ténő szétválásuk következik be. E tulajdonságok folytán a krómcserzésu bőrrostokból igen jóminőségű őrlemény készíthető 15—30 mm-es rosthosszúsággal és 0,05—0,30 mm rostátmérővel. Így tehát rostműbőrgyártási szempontból el-25 lentét áll fenn a krómcserzésu bőrrostok jó őrlési (morfológiai) tulajdonságai és nem teljesen kielégítő fiziko-mechanikai tulajdonságai között. Ezzel szemben a növényi cserzésű bőrrostok őrlésénél a fellépő nyíró- és nyomóerők hatására 30 elsősorban a rostok rövidülése következik be, nem pedig a hossztengely irányában történő széthasadás. Ennek eredményeképpen a növényi cserzésű bőrrostokból előállított bőrrost-őrlemény morfológiai minősége nem éri el a króm-35 cserzésű bőrrostokból előállítható rostőrlemény minőségét. A ragasztási műveletnél viszont a krómcserzésu bőrrostok egy igen hátrányos tulajdonsága lép előtérbe. A krómcserzésu bőrrostok izoelekt-40 romos pontja pH 5,5 körül van, tehát pH érték alatt elektrokinetikai potenciáljuk pozitív és így ilyen pH mellett a kötőanyagként alkalmazott latex-szel összehozva igen gyors, pillanatok alatt lejátszódó heterokoaguláció megy végbe, ami 45 közismert hátrány. Ezért a krómcserzésu bőrrostokat minden esetben jól ki kell mosni a fölös hidrolizált savtól, a pH-t az izoelektromos pont fölé kell vinni, stabilizálni, hogy így biztosítható legyen a lassú heterokoaguláció. 50 A krómcserzésu bőrrostok fentiekben leírt hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölésére javasolták már az ilyen rostanyagoknak a rost-szárazanyagra számított legfeljebb 8—10% növényi vagy szintetikus cserzőanyaggal való utánkeze-55 lését (vö. Moszkvitin: Műbőrgyártási technológia — oroszul —, III. kötet, Moszkva 1948, 153. oldal). Ezzel az utánkezeléssel azonban nem sikerült a krómcserzésu bőrrostokból előállítható rostmű-60 bőr tulajdonságait a kívánt irányban megváltoztatni, amint ezt az e kérdéssel foglalkozó szakirodalom is egyértelműen megállapítja (vö. Fenyő László és S. Nagy István: Bőr- és Cipőtechnika, 15, 51—53, 1965. 2. sz.). Az ilyen kismeny-65 nyiségű tanninnal való utánkezelés ugyanis lé-2