155574. lajstromszámú szabadalom • Uszony

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. I. 26. Közzététel napja: 1968. VIII. 27. Megjelent: 1969. XI. 29. (GU—253) 155574 Szabadalmi osztály: 77 a 31/10 Nemzetközi osztály: Á 63 b 31/10 Decimal osztályozás: 685.733/1 Feltaláló: Mönke Franz mérnök, Berlin-Lichtenberg, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Gummiwerke Berlin, Berlin-Weissensee, Német Demokratikus Köztársaság Uszony A találmány uszony, amely önmagában ismert módon saruból és ehhez csatlakozó uszonylapból áll. A saru a lábra húzható, vagy a lábon szíjakkal vagy szalagokkal erősíthető meg. Váltottvagy pároskarú gyorsúszás esetén az ollózó lábmozgásból származó előrehajtó erőt főleg a fölfelé irányuló lábtempóval fejtik ki. Ismeretesek olyan uszonyok, amelyeknél az uszonylap a saru talpának síkjához viszonyítva meghatározott szög alatt le van hajlítva, vagy egyenesen vagy lefelé ívelten fut ki. Az uszony hosszirányára harántirányban az uszonylapok dk vagy ívelt felületet alkotnak, amelyek vagy zártak, vagy pedig fúvóalakú nyílással vagy szelepcsappantyúval vannak ellátva. Az uszonylap kellő merevségét az íveltség, bordák és gerincek biztosítják. Az ilyen uszonyokkal az előrehajtó erőt a lefelé irányuló tempóval kellene kifejteni, ez a tempó azonban nem hajt előre, sőt, részben a haladással szembe hat. Ugyanekkor a nyomóhatás nincs összhangban a láb anatómiai alkatával, ami fájdalmas görcsöket okozhat. Ezt csökkentik a szelepcsappantyúk, amelyek azonban a hajtóerőt is hatástalanná teszik. Az ilyen ismert uszonyok tehát a hatásfok szempontjából nem felelnek meg a hidrodinamikai és fiziológiai követelményeknek. A találmány célja, hogy az uszonylap megfelelő kialakításával ezeket a hátrányokat messze-10 15 20 25 30 menően kiküszöbölje. Különösen célja, hogy a lefelé irányuló tempóval járó víznyomást csökkentse és az uszony hatásfokát növelje. Ezt a találmány értelmében azzal érjük el, hogy az uszonylapot körülbelül a saru közepe és hegye között a saru képzeletbeli talpsíkjából kiinduló taréjvonaltól kétoldalt lehajlítjuk. Az uszonylap lehajlított részei sík vagy ívelt felületek lehetnek, az uszony hegye felé pedig sík felületbe mehetnek át. Az uszony hosszirányában a körülbelül a saru hegyétől kiinduló uszonylap taréj vonala lefelé ível vagy lefelé megtörik. Az uszonylap külső széle és a taréjvonal közötti szintkülönbség az uszonylap hegyétől a saru felé egyre növekszik. Az uszonylap alsó oldala ennek következtében lapátszerűen homorúvá lesz, a fölső oldal viszont az áramlási képnek körülbelül megfelelő domború alakot vesz föl. A víznek a lefelé irányuló tempóval járó ellennyomása az uszonyt az áramlási viszonyoknak megfelelően deformálja. A taréj vonal farokuszony szerepét (kormányzás) tölti be. A lefelé irányuló tempó során oldalt kiszorított víz a hosszirányú bordák felé áramlik. Ennek folytán víztorlódás keletkezik, amely járulékos hajtóerőt eredményez. A .homorú alak fokozza a lapátalakú uszony egyirányú merevségét, úgy, hogy a fölfelé irá-155574