155570. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített fenilecetsav-észterek előállítására
3 propil-, n-butil-, izobutil-, terc. butil-, n-pentilvagy izopentil-csoportot is jelenthet. R7 pl. metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, szek. butil-, n-pentil-, izopentil-, neopentil-, nhexil-, benzil-, fenetil- vagy 3-fenil-propil-gyök lehet. Az I. általános képletű észtereket úgy állítjuk elő, hogy valamely II. általános képletű savat, melyben Rj, R2, R3, R4, R5 és R6 jelentése az I. képlet szerinti, önmagában véve ismert módszerekkel rövidszénláncú alkil-, illetve aralkil-észterré alakítunk átjárni mellett savas reakcióközegben a magasabb reakcióhőmérsékletek alkalmazását kerüljük. Észterezés céljából pl. a II. általános képletű karbonsavakat rövidszénláncú diazoalkánokkal reagáltatjuk valamilyen inert szerves oldószerben, így pl. éterben. Eljárhatunk úgy is, hogy a II. képletű vegyületeket az észterkomponensként kívánt rövidszénláncú alkanolok, vagy aril-alkanolok N,N-dimetilformamid-acetáljaival (1,1-dialkoxi-trimetilaminokkal, illetve 1,1-diaralkoxi-trimetilaminokkal) inert oldószerben, így pl. metilénkloridban vagy benzolban (lásd H. Brechbühler, H. Büchi, E Hatz, J. Schreiber és A. Eschenmoser, Ang. Chemie 75, 296 (1963) valamint H. Vorbrüggen, ibid. 296— 297); vagy pedig benzilalkohollal vagy rövidszénláncú alkanolokkal N,N-dimetilformaldehid-dineopentil-acetál (1,1-dineopentil-oxi-trimetilamin) [lásd H. Büchi, K. Steen és A. Eschenmoser, Ang. Chemie, 75, 1176—1177 (1963) ] jelenlétében reagáltatjuk. Egy további módszer szerint a II. általános képletű savakat sókká, pl. alkálifémsókká is átalakíthatjuk. Ezeket a sókat rövidszénláncú alkanolok, vagy arilalkanolok reakcióképes észtereivel pl. dimetilszulfáttal, dietilszulfáttal, metiljodiddal, etiljodiddal, propilbromiddal, butilbromiddal, benzilkloriddal, benzilbromiddal vagy p-toluolszulfonsav-metilészterrel reagáltatjuk. A reakciót valamilyen alkalmas reakcióközegben, így vízben vagy valamilyen inert és adott esetben vízzel elegyedő szerves oldószerben valósítjuk meg, a közeget a reakciókomponensek oldhatósága szerint választjuk meg. Az enyhe körülmények között savas közegben kivitelezett észterezésre példaképpen említjük valamely II. általános képletű savnak az észterkomponensként kívánt rövidszénláncú alkanol vagy arilalkanol és tionilklorid elegyével lefolytatott reakcióját. Emellett előnyös, ha a tionilklorid-alkanol elegy elkészítésénél csakúgy, mint ennek a savval történő reakciójánál a —5° maximális hőmérsékletét betartjuk, [lásd M. Brenner és W. Huber Helv. Chim. Acta 36, 1109— 1115 (1953)]. A kiindulási anyagként szükséges II. általános képletű savak maguk is új vegyületek. Előállításuk céljából pl. az Rí, R2, R3 és R4 meghatározásának megfelelőén helyettesített difenilaminszármazékokból indulhatunk ki, ezek közül néhány vegyület ismert és a továbbiakat az ismert vegyületek analógjára állíthatjuk elő. Ezekből 2-klór acetilkloriddal történő reakció útján előbb a megfelelő helyettesített 2-klór-N-fenil-acet-4 anilid-származékokat állítjuk elő, utóbbiakból alumíniumkloriddal 160° körüli hőmérsékletre történő hevítéssel, vagy alkalmas oldószerek, így tetraklóretán vagy nitrobenzol jelenlétében 5 100—150°-ra hevítve helyettesített l-fenil-2-indolinon-származékokat kapunk. Az egyik vagy mindkét fenilgyűrűn levő helyettesítő illetve helyettesítők fajtájától és helyzetétől függően adott esetben izomerek elegyét kapjuk, melyet 10 el kell választanunk. A helyettesített l-fenil-2-indolinon-származékokat pl. vizes-alkanolos nátriumhidroxiddal történő főzéssel a II. általános képletű savakká hidrolizálhatjuk. Ezekben ä vegyületekben R5 és R 6 hidrogénatomot képvi-15 sei. Az olyan II. általános képletű savakhoz, melyekben R5 rövidszénláncú alkilcsoportot és Re hidrogénatomot képvisel pl. úgy juthatunk, hogy az előbb említett reakciósorozatban klóracetilklorid helyett valamilyen más rövidszénláncú 20 alkanoilkloridot alkalmazunk. Egy vagy két rövidszénláncú alkilgyököt vagy benzilgyököt, (melyek azután a II. általános képletű savakban Rs illetve Rß helyettesítőként szerepelnek), az előbb említett és Rj, R2, R3 és R/, meghatározá-25 sának megfelelően helyettesített l-fenil-2-indolinon-származékok 3-helyzetébe úgy vezethetünk be, hogy a szóbanforgó aktív metiléncsoporttal rendelkező vegyületeket nátriumhidriddel vagy nátriumamiddal mono- vagy dinát-30 riumvegyületté alakítjuk át dimetilformamidban és ezeket valamely rövidszénláncú alkilhalogenid vagy benzilhalogenid megfelelő mennyiségével reagáltatjuk. A fentnevezett helyettesített l-fenil-2-indolinon-származékok 3-helyzeté-35 be egy benzilgyököt úgy is bevihetünk, hogy ezeket a vegyületeket előbb benzaldehiddel kondenzáljuk és a keletkezett helyettesített 1-fenil-3-benzilidén-2-indolinon származékot hidrogénezzük. 40 Egy második reakciósorozat értelmében a II. általános képletű savak előállítása céljából részben ismert helyettesített N-fenil-antranilsavszármazékokból kiindulva ezek rövidszénláncú 45 alkilésztereit képezzük, ezeket helyettesített oanilino-benzilalkohol-származékokká redukáljuk pl. lítiumalumíniumhidriddel éterben vagy tetrahidrofuránban, vagy nátriumbórhidriddel és lítiumbromiddal dietilénglikol-dimetiléterben. 50 Ezekből acetilkloriddal történő főzéssel meglepő módon, helyettesített a-klór-N-fenil-o-toluidinek vagy helyettesített a -klór-N-fenil-aceto-o-toluididek keletkeznek, az N-fenil-gyök helyettesítésének megfelelően. Az a-klór-vegyületekből nát-55 rium- vagy kálcíumcianiddal kivitelezett reakcióval helyettesített et-ciano-N-fenil-o-toluidineket illetve helyettesített a -ciano-N-fenil-aceto-otoluidideket [helyettesített o-(N-fenil-acetamido)-fenilacetonitrileket] kapunk. Utóbbiakat 60 nátrium- vagy káliumhidroxid-oldattal a II. állános képletű savakká hidrolizálhatjuk, a helyettesített a-ciano-N-fenil-aceto-o-toluidideket előbb alkoholos sósavval történő kezeléssel a megfelelő imidoalkilészter-hidrokloridokká is 65 átalakíthatjuk, ezeket vízzel elbontva a megfeleft
