155558. lajstromszámú szabadalom • Szelektív hatású herbicid szer

3 Lefolytatható azonban ez a reakció egy lépés­ben is, ha már kezdetben hozzáadjuk a savlekö­tőszert és 40—100 C° hőmérsékleten dolgozunk. A c) szerinti reakció a csatolt rajz szerinti C) reakcióegyenlettel szemléltetett módon megy végbe. Célszerűen valamely, a reakció szempont­jából közömbös oldószerben, mint benzolban, di­oxánban vagy acetonban, savlekötőszer, mint ter­cier aminők vagy káliumkarbonát jelenlétében dolgozunk. A reakcióhőmérséklet előnyösen 40 C° és 120 C° között lehet. Lefolytatható azonban ez a reakció oldószer és savlekötőszer alkalmazása nélkül is, ha a 4-dime­til-szulfonamido-anilint dimetilkarbaminsavklo­rid feleslegével forraljuk visszafolyató hűtő alatt, miközben a képződő sósav elillan a reakcióelegy­ből. A reakció befejeződése után a dimetilkarba­minsavklorid feleslegét ledesztilláljuk, maradék­ként pedig a kívánt reakcióterméket kapjuk. A d) szerinti reakció menetét a D) reakció­egyenlet szemlélteti. A szulfönamid metilezése valamely metilhalogeniddel vagy dimetilszulf át­tal, savlekötőszer jelenlétében folytatható le. Az e) reakció az E) reakcióegyenlet szerinti mó­don megy végbe. A reakció valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, mint nitro­benzolban, Friedel—Crafts-katalizátor, mint alu­míniumklorid kondenzálószerként való alkalma­zásával folytatható le. A reakció 0 C° és +150 C° közötti hőmérsékleteken mehet végbe; a reakció­elegyet jégre öntés útján bontjuk el, majd az ol­dószert desztilláció útján eltávolítjuk. A vizes maradékból kiválik a N-(4-dimetilszulfonamido­fenil)-N'-dimetilkarbamid. Az egyes eljárásmódok lefolytatásához szüksé­ges kündulóanyagok vagy már ismert vegyüle­tek, vagy pedig — mint a 4-dimetüszulfonamido­fenilizocianát — ismert módszerekkel egyszerű módon előállíthatók. A találmány szerint előállítható új karbamid­származék kitűnő herbicid hatást, különösen pe­dig szelektív herbicid tulajdonságokat mutat. Így e szer pl. a gyomnövények mezőgazdasági kultúr­növények között történő irtására alkalmazható jó eredménnyel. E célra alkalmas kultúrnövé­nyekként pl. a kukorica, len, borsó, gyapot, mu­rok és hagyma említhetők. Gyomként a legtá­gabb értelemben mindenfajta oly növény érten­dő, amely valamely számára nem kívánatos he­lyen növekszik. A találmány szerint alkalmazás­ra kerülő karbamidszármazékokkal elpusztítható és a kukorica, len, borsó, gyapot, murok és hagy­ma kultúrákban gyakran előforduló gyomnövé­nyek példáiként a következők említhetők: két­szikűek, mint a tyúkhúr (Stellaria media), liba­top (Chenopodium album), árvacsalán (Lamium purpureum); továbbá egyszikűek, mind a per je (Poa annua). A találmány szerinti hatóanyagok a szokásos készítmények, mint oldatok, emulziók, szuszpen­ziók, porok, paszták és granulátumok alakjában készíthetők el és alkalmazhatók. Az ilyen készít­mények előállítása a szokásos módszerekkel tör­ténhet, pl. olymódon, hogy a hatóanyagot vala-4 mely hígítószerrel, tehát folyékony oldószerrel és/vagy szilárd vivőanyaggal, esetleg felületaktív anyagok, mint emulgáló és/vagy diszpergálósze­rek hozzáadásával összekeverjük. Ha hígítószer-5 ként vizet alkalmazunk, akkor segédoldószerként szerves oldószerek is alkalmazhatók. Folyékony oldószerként lényegileg a következők jöhetnek tekintetbe: aromás oldószerek, mint xilol vagy benzol, klórozott aromás oldószerek, mint klór-10 benzolok, parafinok mint ásványolaj-frakciók, továbbá alkoholok, mint metanol vagy butanol, erősen poláris oldószerek, mint dimetilformamid vagy dimetilszulf oxid, víz; szilárd vivőanyagként temészetes kőzet-őrlemények, mint kaolin, 15 agyagfélék, talkum és kréta, szintetikus kőzet­lisztek, mint nagydiszperzitású kovasav és szili­kátok; emulgálószerként nem-ionos és anionos emulgátorok, mint polioxietilén-zsírsavészterek, polioxietilén-zsíralkoholéterek, pl. alkilarilpoli-20 glikoléterek, továbbá alkilszulfonátok és arilszul­fonátok; diszpergálószerként pl. lignin, szulfit­szennylúg és metilcellulóz kerülhetnek alkalma­zásra. A találmány szerinti hatóanyagok más ismert 25 hatóanyagokkal kombinálva is alkalmazhatók az ilyen készítményekben. Ezek a készítmények általában 0,1 és 95 súly% közötti, előnyösen 0,5 és 90 súly% közötti meny­nyiségi arányban tartalmazhatják a hatóanya-30 got. A készítmények alkalmazása az irtandó gyom­növények kikelése előtt vagy után történhet. Az alkalmazás a szokásos módon, a hatóanyag vagy a hatóanyagot tartalmazó készítmények, mint 35 használatra kész oldatok, emulziók, szuszpenzi­ók, porok, paszták vagy granulátumok permete­zése, kiszórása, porozása vagy más ismert módon történő felvitele útján lehetséges. A találmány szerinti hatóanyagok alkalmazan-40 dó mennyisége az alkalmazási céltól függően vi­szonylag széles határok között változhat. Általá­ban hektáronkint 0,5 kg és 10 kg, előnyösen 2 kg és 8 kg közötti mennyiségek kerülhetnek al­kalmazásra. : 45 A találmány szerinti szerek előállítási és al­kalmazási módjait az alábbi példák szemléltetik közelebbről. a) példa Szabadföldi kísérlet, kikelés utáni alkalmazás-50 'sal Oldószer: 20 súlyrész aceton. Emulgátor: 5 súlyrész alkilarilpoliglikoléter. A hatóanyagot tartalmazó készítmény célszerű előállítási módja szerint 1 súly rész hatóanyagot 55 a megadott mennyiségű oldószerrel keverünk, az ugyancsak megadott mennyiségű emulgátort ad­juk hozzá és az így kapott koncentrátumot az­után vízzel a kívánt koncentrációra hígítjuk. A szabadföldi kísérlet során a kb. 3—10 cm 60 magasságú kísérleti növényeket tartalmazó par­cellákat oly mennyiségű hatóanyaggal permetez­zük, hogy a növények egyenletesen legyenek a permetezőszerrel benedvesítve. Lényeges szere­pet játszik ennek során a területegységenkint 65 felhasznált hatóanyag mennyisége. 3 hét eltelté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom