155535. lajstromszámú szabadalom • Erősokszorozó berendezés kettős áttételű mechanikus kézifékhez

3 fékszerkezetet gyakran kell utánaállítani, illetve a fékszerkezet beállítását gyakran kell helyesbíteni. Ismertek olyan kézifékszerkezetek is, amelyeknél a karok átváltását a fellépő erők egy meghatározott értékénél végzik. Ezek az erőszabályozású áttételváltó szerkezetek kiküszöbölik ugyan a gyakori utánállítás szükségességét, azonban hibájuk, hogy közvetlenül a kézikar talprészén vannak elhelyezve és így nagy erők fellépésekor a rudazat teljes hosszán nagy erőkkel van terhelve, a rudazat deformálódik, és a deformálódásuk gyakran olyan nagyok, hogy a fékszerkezet működése bizonytalanná válik. A találmány célja olyan kézi fékszerkezet létesítése, amelynél a fékezés kezdeti szakaszán a kézikar kismértékű elmozdulása kiváltja a fékpofák fékdobig való mozgatását, az áttétel a fékpofák és fékdob közötti holtjáték megszűnése pillanatában önműködően átvált, áttételváltás után a fékszerkezet nagy áttételt valósít meg a kézikar és fékpofák között, a fékszerkezet rúdjai gyakorlatilag a legnagyobb fékezőerőknél sem deformálódnak, az erősokszorozó szerkezet tetszőleges helyre beépíthető, továbbá a fékpofák, illetve fékdob bármilyen mértékű kopása esetén is a fékszerkezet utánállítás nélkül kifogástalanul működik. A találmány a kitűzött feladatot azzal oldja meg, hogy a fékező erő ugrásszerű megnövekedése révén áttételt váltó kettős himbakar ja van. Az egyik himbakar egyik végén a kézikarhoz csuklósan csatlakozó vonórúdhoz, másik végén alvázhoz erősített rögzítőhengerben csúsztatható, a fékezőerő kifejtésekor a rögzítőhenger belső fogazásába nyúló, rögzítőreteszeket tartó hengeres vezetékhez, a másik himbakar pedig egyik végén rögzített forgáscsaphoz, másik végén a fékezőerő kifejtésekor rögzítőreteszeket széttoló kúpos tüske tüskerúdjához van csuklósan erősítve. A két himbakar egymással és a hátsó fékvonórúd révén a kiegyenlítőrúddal szintén csuklósan van összeerősítve. A találmányt részleteiben a rajzokon vázolt példaképpeni kiviteli alakkal kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti erősokszorozó berendezés egy példaképpeni kiviteli alakjának elvi vázlata, amely a berendezést oldott állapotban szemlélteti. A 2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés, azonban behúzott, fékező állapotban szemléltetve. A 3. ábra az erősokszorozó berendezés egy gyakorlati szerkezeti kivitelének metszete. Az 1 kézikar 2 forgáspontján túli 3 karrésze a 4 vonórúddal, ennek másik vége pedig az 5 himbakarral csuklósan van összeerősítve. Az 5 himbakar fölső vége csuklósan csatlakozik a 6 alvázhoz erősített 7 rögzítőhengerben csúsztatható 8 hengeres vezeték kinyúló 9 végére erősített forgásponthoz. 4 A 10 himbakar alsó vége a gépjármű alvázán helybenmaradóan rögzített 11 forgáscsaphoz, felső vége pedig a 8 hengeres vezeték tengelyvonalában elhelyezett, 12 kúpos tüskét tartó 13 5 tüskerúd 8 hengeres vezetékből kinyúló végéhez csuklósan csatlakozik. Az 5 és 10 himbakarokat ezek felső vége közelében a 14 összekötőrúd és ennek folytatásaként a 15 hátsó fékvonórúd a himbakarokat a 16 ki-10 egyenlítőrúddal csuklósan köti össze. A 16 kiegyenlítőrúd ismert módon a két hátsó kerék fékpofáin fellépő erőhatás kiegyenlítésére szolgál. A 7 rögzítőhenger belső felületén 17 fogazás 15 van és e fogazásba a 8 hengeres vezetékben kialakított két vagy több sugárirányú 18 horonyban csúsztatható 19 rögzítőreteszek külső részén levő fogak tolhatók. A 19 rögzítőreteszek fékdobok felé levő oldalfelületébe horony van mun-20 kálva, amely horony 8 hengeres vezeték középvonala felé levő oldala lejtős kialakítású. E lejtős felülethez a 20 hüvely megfelelő kúpossággal, illetve lejtéssel kialakított felületei illeszkednek és a 20 hüvelyt a 8 hengeres vezeték 21 nyúl-25 ványának végére csavart 22 tárcsa és a 20 hüvely válla közé szerelt 23 nyomórugó állandóan a 19 rögzítőreteszek hornyába nyomja. A 19 rögzítőreteszek belső végei kúpos 24 felülettel vannak ellátva, amely felületek kúpos-30 sága azonos a 12 kúpos tüske 25 felületének kúposságával. A találmány szerinti erősokszorozó berendezés a következőképpen működik: Az 1 kézikar 26 nyíl irányú felhúzásakor (1. 35 ábra) a 12 kúpos tüske nem nyomja a 19 rögzítőreteszek 24 felületeit, tehát a 19 rögzítőreteszek a 8 hengeres vezetékbe behúzott állapotban vannak. Ezek behúzott állapotban tartásáról rugó gondoskodik. Mivel a 19 rögzítőreteszek fogazott 40 külső végei pillanatnyilag nem kapcsolódnak a 7 rögzítőhenger 17 fogazásával, ezért a 8 hengeres vezeték a hozzá erősített 21 nyúlvánnyal és benne levő 19 rögzítőreteszekkel együtt a 7 rögzítőhenger tengelyirányában szabadon eltolható. 45 Az 1 kézikar 26 nyíl irányú felhúzásakor a 4 vonórúd a 27 nyíl irányában mozdul el és magával viszi az 5 himbakarnak nemcsak alsó, hanem felső részét és felső részével együtt a 8 hengeres vezetéket is. A 10 himbakar fölső vége a 13 50 tüskerúd külső végéhez van erősítve, és a 10 himbakar a 14 összekötőrúd révén az 5 himbakarral is csuklósan van összekötve, ezért a 10 himbakar is elfordul a 11 forgáscsap körül a 28 nyíl irányában és a 15 hátsó fékvonórudat ma-55 gával vive gondoskodik arról, hogy a fékpofák és fékdobok közötti holtjáték csökkenjen, illetve megszűnjön, azaz a fékpofák a fékdobhoz feküdjenek. Így az 1 kézikar felhúzása nyomás a berendezés a 2. ábrán vázolt helyzetet veszi föl. 60 Az említett mozgásfolyamat mindaddig tart, amíg a fékpofák a fékdob felületéhez nem feküdnek. Ekkor a fékpofák és fékdob közötti nyomóerő ugrásszerűen megnő és az 1 kézikar 26 nyíl irányú továbbhúzását a 10 himbakar már 65 nem tudja akadálytalanul követni, mert a 11 A