155534. lajstromszámú szabadalom • Eljárás metán oxidációjakor keletkező korom kinyerésére és a korom leválasztására használt oldószerek regenerálására

3 mot tartalmazó gázolajat nyernek. Ez a gázolaj végül eltüzelhető, azonban addig állandóan keverni kell. Az eltüzelésre speciális gázégők szükségesek. Az ülepítőkből a víz szennyvízként távozik, többé nem hasznosítható. Az eljárással tehát sem a gázolaj, sem a víz nem vihető vissza a rendszerbe. Egy másik ismert eljárásnál (BASF) a reaktorban keletkező korom a befagyasztó (quench) vízben, a vizes utóhűtő torony aljában, valamint a mozgó ágyas koksz-szűrő regenerálásakor a regeneráló vízben válik le. A három helyről származó vizet együtt kigázosítják, majd atmoszferikusán ülepítik. Az ülepítőből a vizet visszatáplálják a reaktorba. Az ülepítő aljáról és tetejéről kb. 2% kormot tartalmazó víz-zagyot vezetnek el, melyet egy metán, szintézis-gáz, hulladékgáz keverékéből álló fűtőgázzal hőhasznosítás nélkül égetnek el. Az elégetés igen kényes művelet, mert a korom nagyon könnyen elégetlenül távozik a kéményből. További ismert eljárás szerint (Hüls) — amely nem parciális oxidációs eljárás — az ívben termelt koromnak mintegy 70%-át ciklonban távolítják el és száraz állapotban választják le. Majd a bontott gázba vízködöt permetezve a korom további részét elektrosztatikus szűrőkben távolítják el. A maradékot aromás mosóolajjal mossák ki, a naftalin, hidrogéncianid és egyéb könnyen polimerizálódó termékkel együtt: A ciklonból és az elektrosztatikus szűrőből származó kormot — ez utóbbit vákuum dobszűrőn víztelenítve — földgázzal hőhasznosítás nélkül elégetik. Az elégetéshez speciális forgódob kemencét használnak, amelyben ellenáramban a füstgáz a kormot kiszárítja. Több eljárás ismeretes még, mely a kormot általában a quench-vízben választja le, s a vizet ülepítéssel tisztítja. Az ülepítő korom zagyát azután pl. tengerbe, vagy erőmű salaKhányójára vezetik. A korábbi — leginkább alkalmazott — technológiák tehát a reakció befagyasztására alkalmazott koromtartalmú vizet és a vízmentesített gáz mosására használt szénhidrogént a korom részleges eltávolítása és az oldószerek elönthető, vagy megsemmisíthető állapotba hozása érdekében minden esetben egyesítették. Ilymódon háromfázisú rendszer keletkezett (víz, olaj, korom), amely további szennyeződésként természetesen egyéb melléktermékeket is tartalmazott (főleg naftalint). Az ismert technológiák szerint a háromfázisú rendszert csupán abból a célból vetették alá technológiai műveleteknek, hogy a benne foglalt kormot és olajat eltüzelhető formában, a jelenlevő vizet pedig szennyvízként lehessen eltávolítani a gyár területéről. Ezt a célt többszörös ülepítési eljárásokkal kívánták megvalósítani. A költséges és hosszadalmas eljárások egyike sem javasolt olyan megoldást, amely a komponensek hasznosítását tette volna lehetővé. A korábbi technológiából ismert háromfázisú rendszerek szűrése nem vezet eredményhez. Az ilymódon végzett szűrés két-fázisú rendszerhez 4 vezet, vagyis olaj-víz-keverékhez, mely nem teszi lehetővé az oldószerek gazdaságos regenerálását. További megoldásnak látszana az értékes mosó-olaj desztillációs úton való regenerálása. 5 Műszakilag ismert tény azonban, hogy a regenerálási igényeknek megfelelő kapacitású, tehát évi 1000 t-ás gázolaj desztilláló üzemet nem érdemes építeni, mert az olajdesztillálás költséges, csak millió t/éves mennyiségben kifizetődő. 10 Különös nehézséget jelent a mosó-gázolajban szennyeződésként szereplő melléktermék-szénhidrogének jelenléte. A fent-tárgyalt desztillációs tisztítási mód ezen anyagok miatt is komoly problémát jelent. A vá-15 kuum-desztilláció a jelenlevő illékony naftalin miatt nem jöhet szóba. Az atmoszferikus desztilláció folyamatosan, csöves készülékben, a kormos kátrány jelenléte és keletkezése miatt kizárt, mert eltömődésekhez vezet. Az üstös desztilláció 20 csak szakaszosan lenne megvalósítható és ez az amúgyis gazdaságtalan, kisméretű desztillációt még költségesebbé teszi. Jelen találmányunk tárgya eljárás metán parciális oxidációjával történő acetilén gyártásakor 25 a reakciót befagyasztó koromtartalmú víz és a gázmosóból távozó koromtartalmú cseppfolyós mosószénhidrogén regenerálására, azzal jellemezve, hogy 30 a) ülepítés és kigázosítás után a koromtartalmú vízből előnyösen 80—100 C°-on nyomószűrőn a kormot kiszűrjük, b) a cseppfolyós mosó-szénhidrogénből kigá-35 zosítás után 30—80 C°-on egy, vagy két lépcsőben való szűréssel nyomószűrőn a kormot és szennyező szilárd szénhidrogéneket eltávolítjuk, majd az a) szerinti vizet az oxidációs reak-40 ció befagyasztásához, a b) szerinti tisztított mosó-szénhidrogént az acetilén mosóba visszavezetjük és a kormot szűrőkről leválasztjuk. 45 Eljárásunk szerint a kormot 30—60 súly% folyadéktartalommal darabos, szállítható és hasznosítható állapotban nyerjük a szűrőkről. Nem következik be a koromszűréssel kapcsolatos ismert problémák egyike sem (szálló korom kelet-50 kezese a szűrőn, ill. a korom átvándorlása a szűrőfelületen), melyek miatt mindeddig a lényegesen bonyolultabb és költségesebb eljárásokat alkalmazzák. Találmányunk lényege az a felismerés, hogy a 55 korábbi technológiák megváltoztatásával, ül. több, önmagában ismert részművelet újszerű kombinációjával, nem várt módon kedvező eredményekhez juthatunk. A tehcnológiát fentiek szerint úgy vezetjük, hogy a vizes-kormos és gáz-60 olajos-kormos frakciókat végig elkülönítve kezeljük, külön-külön korommentesítjük és tisztítjuk. Ezáltal nem csupán azt érhetjük el, hogy lényegesen olcsóbban jutunk könnyen megsemmisíthető melléktermékhez, hanem egy újszerű fel-65 adatot is megoldunk, mert az eddig megsemmi-2