155522. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erjesztett italok kezelésére alkalmas adszorpciós anyag előállítására

155522 11 12 szerkezete akkor is megtartható, ha a savasán feltárt anyagot a mosás és nem extrém nyomáson történő préselés után részlegesen megszárítjuk és így szárazanyagtartalmát emeljük. Moosburgi bányákból származó montmorillonit-agyagot (kalciumbentonit) az 1. példa szerint savasán aktiválunk, mosunk és leszívatunk. A szűrőlepényt hidraulikus prés segítségével kipréseljük, hogy szilárdanyagtartalma 44% legyen. A préslepényt kb. 3 mm-es lyukbőségű szitán történő átnyomkodással aprítjuk. Az aprított anyagból 5 mintát készítünk. Az első mintát vízben azonnal szuszpendáljuk és a szuszpenzió töménységét 10%-ra állítjuk be. A többi mintát fél óra, 1 óra, 2 óra és 3 óra hosszat 50 C°-on szárítjuk. Ezáltal szilárdanyagtartalmuk 48,5, 52,0, 70,9 és 91,5%-ra emelkedik. A különböző mértékben szárított mintaanyagokból szintén 10%-os vizes szuszpenziót készítünk. Az ösz^ szes szuszpenziót két percig keverőberendezéssel eloszlatjuk. Hasonlóképpen 10%-os szuszpenziót készítünk a 16 óra hosszat 150 C°-on szárított és finomra őrölt előbbiekkel azonos anyagból. A 6 szuszpenzióval 3 különböző eredetű sört kezelünk, majd a 7. példa szerinti módszerrel vizsgáljuk. A táblázatban a hidegzavarosodás értékeit tüntetjük fel a kísérlet végén. A csatolt 2. ábrán a táblázat adatait grafikusan ábrázoljuk. A, B és C görbe az 1. sz., 2. sz., ül. 3. sz. sör tulajdonságát szemlélteti. A grafikon vízszintes szakasza a 10%-os szuszpenzió előállításánál használt, részlegesen szárított adszorpciós anyag %-os szilárdanyagtartalmát, míg a függőleges szakasz a hidegzavarosodást (EBC-egységekben) ábrázolja. Az alábbi táblázatból látható, hogy a szárítás fokozásával, vagyis az adszorpciós anyag szilárdanyagtartalmának növelésével kb. 50% szilárdanyagtartalomtól számítva az adszorpciós hatás mértéke először lassan, majd 75—80% szilárdanyagtartalomtól gyorsabban csökken. Táblázat Az adszorpciós anyag Hidegzavarosodás eredeti szilárdanyagtartalma 1. sz. sör 2. sz. sör 3. sz. sör 44 % 4,7 3,5 1,0 48,5% 5,0 3,1 1,0 52,0% 4,3 3,3 1,0 70,9% 7,6 4,6 2,0 91,7% 12,0 7,4 5,0 100 % 15,0 15,0 7,6 rillonit-agyagot használunk. A kiindulóanyag szilárdanyagtartalma 38%. Ezt az anyagot 2,5 atü gőzzel fűtött bordás hengeren különböző ideig szárítjuk. A henger bordái kb. 3,5 mm szélesek és ugyanolyan mélyek. A bordás hengeren 30, 60, 120, 180 és 300 másodperc tartózkodási idő után kapott adszorpciós anyag az alábbi szilárdanyagtartalommal rendelkezik: 10 15 9. példa: Ebben a példában az adszorpciós anyag formázását és részleges szárítását ismertetjük. Az elvégzett kísérletek során azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti adszorpciós anyag részleges kiszárítása megkönnyíthető és reprodukálhatóvá tehető, ha az anyagot szárítás előtt pl. pálcika, hurka, kocka vagy golyó alakra formázzuk. A jelen kísérlethez az 1. példa szerinti módon savasán aktivált, mosott és leszívatott montmo-50 55 60 65 Szárítási idő: Szilárdanyagtartalom 0 mp 38 % 30 „ 48,8% 60 „ 50,8% 120 „ 57,5% 180 „ 64,8% 300 „ 83,3% A bordás hengerből eltávolított, szárított, pálcika formájú adszorpciós anyag már 30 mp szá-20 rítási idő után, vagyis 48,8%-os szilárdanyagtartalom esetén olymértékben formaálló, hogy a további kezelésnél már nem sül össze és nem csomósodik. Ha az anyagot vízben felrázzuk vagy elkeverjük, főként gyorsfordulatszámú keverő-25 berendezéssel, akkor minden nehézség nélkül homogén eloszlású szuszpenziót kapunk. A szárítás előtt történő formázás tehát a szárítási folyamatot megkönnyíti. A részlegesen szárított adszorpciós anyag könnyebben kezelhető, mint az 30 1. példa szerint előállított termék, mivel könynyebben lemérhető és tömöríthető, emellett a teljesen megszárított anyaghoz képest az az előnye is van, hogy nem porzik. Stabilizálási kísérlet: A kísérlethez használt 35 kiindulóanyaggal, a különböző mintákkal,- valamint 130 C°-on teljesen megszárított azonos anyaggal 10% szárazanyagtartalmú vizes szuszpenziókat készítünk keverőberendezés segítségével 2 percig történő állandó keverés közben. 40 A kapott szuszpenzióból 3,0 ml-t 500 ml sörhöz pipettázunk, amely 60 g/hl szilárdanyagtártalomnak felel meg. A mintákkal 0 C°-on 3 napig történt tárolása után centrifugálást végzünk. A derített sört palackokba lefejtjük, a palacko-45 kat pedig először 3 napig 40 C°-on, majd 24 óra hosszat olvadó jégben tartjuk. A kísérlet végén a hidegzavarosodást meghatározzuk. Minél kisebb értéket kapunk, annál nagyobb az elért stabilizáló hatás. Táblázat A szárított adszorpciós anyag szilárdanyagtartalma 10%-os vizes szuszpenzió készítése előtt A sörminták hidegzavarosodása EBC-egységekben 38 % 48,8% 50,8% 57,5% 64,8% 83,3% 100 % 1,9 2,0 1,9 2,2 2,6 4,2 5,7 Adszorpciós anyag hozzátétele nélkül vizsgált kontrollsör-minta 12,6 A fenti táblázat a 8. példához hasonlóan azt