155522. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erjesztett italok kezelésére alkalmas adszorpciós anyag előállítására

155522 gólt fluorvegyületek mennyisége a savas feltárás egyéb körülményeitől függően a bevitt szárazanyag-tartalomra számítva legfeljebb 30%, előnyösen legfeljebb 15% legyen. A találmány szerinti termékek alkalmazása a sör előállításánál közvetlenül a sör lefőzése után a főzetcefrézőházban történhet, azonban hasonló jó eredményeket biztosít, ha a kezelést a cefre hűtése előtt vagy után, a főerjedés lezajlása után vagy csak a sör tárolása után végezzük. A találmány szerinti vegyületek borkezelésnél való felhasználása úgy történik, hogy az adszorpciós anyagot a musthoz vagy az erjesztett borhoz adagoljuk. A találmány részleteit a következő kiviteli példák közelebbről szemléltetik. A példák további előállítási lehetőségeket ismertetnek a megadott célokra történő adszorpciós anyag előállítására, amelynek folytán annak kezelhetősége megkönnyíthető, így könnyebben mérhető és adagolható, továbbá porzásveszéllyel sem kell számolni. A példák olyan adszorpciós anyag előállítását is ismertetik, amelyekkel a derítés jelentős gyorsítása válik lehetővé. 1. példa: Az 1. példa az 1. igénypont szerinti adszorpciós szer előállítására vonatkozik. MoOsburgi (Bajorországi) bányákból származó montmorillonit-agyagot aprítunk, majd vízben feliszapolunk. A kísérletnél 140 g száraz agyagot 800 ml csapvízben szuszpendálunk. A szuszpenziót az előduzzasztás teljessé tétele céljából éjjelen át állni hagyjuk. Ezután 140 ml koncentrált (36%-os) sósavat adunk hozzá és a savas keveréket visszafolyató hűtő alatt 8 óra hosszat forraljuk. Végül lehűtjük és nuccson szűrjük. Esetleg vákuum bekapcsolásával mindaddig végezzük a vizes mosást, míg az elfolyó víz savmentessé válik. Ekkor a szűrőlepényt leszívatjuk. A leszívatott termék kb. 35% száraz anyagtartalmú képlékeny agyag. Ezt a nedves terméket használjuk adszorpciós anyagként sör vagy más italok kezelésére. ''••"# A nedves anyag egy részét 10 óra hosszat 150 C°-on szárítjuk. Ezután a szárított anyag összes Si02-tartalmát hidrogénfluoriddal való háromszori elfüstöléssel meghatározzuk. Az összes SÍO2-tartalom a jelen példában 84%-nak adódott. A termék szabad kovasavtartalmát olymódon határozzuk meg, hogy a szárított terméket őröljük és az őrölt anyagból 5 g-ot 200 ml 2%-os nátriumhidroxiddal egy óra hosszat forraljuk. A forralt szuszpenziót leszűrjük, a maradékot forró vízzel mossuk és szárítjuk. A súlyvesztéség (tehát a szabad SÍO2 mennyisége) jelen példában 36%. 2. példa: Bizonyos montmorillonit-ásványok feldolgozásánál, amelyek vízben való elkeverésnél nem mutatnak erős előduzzadást, előnyösnek adódik, ha az előduzzasztást pl. nátriumkarbonát beadagolásával elősegítjük. A további feldolgozást az előduzzasztás lefolytatása után az 1. példával analóg módon végezzük. 5 3. példa: Adszorpciós anyag előállítása: 140 g moosburgi bányákból származó montmorillonit-agyagot 800 ml csapvízzel elkeverünk. A keverékhez 1,22 faj-10 súlyú 250 ml vízüveget adunk és a keveréket esetleges időnkénti rázogatás közben néhány óra hosszat előduzzasztjuk. Ezután további 400 ml vizet, valamint 200 ml koncentrált (36%-os) sósavat adunk hozzá. A keveréket 6 óra hosszat 15 visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Lehűtés után a reakciókeveréket nuccsra visszük, vízzel semlegesre mossuk és végül leszívatjuk. A kapott szűrőlepény szárazanyagtartalma 19%. A kapott anyag részben aktivált montmorillo-20 nit-agyag, részben pedig kovasavhidrát. Ilyen típusú termék adszorpciós hatása, száraz-anyagtartalmára számítva, csaknem azonos az 1. példa szerinti feltárással készített termékkel. A 3. példa szerint kapott anyagot szárítással, vagy 25 préseléssel száraz-anyagtartalom szempontjából javíthatjuk. Az aktivált montmorillonit-agyagon kívül kovasavhidrátot is tartalmazó termék — a bevitt vízüveg mennyiségétől függően — változó kova-30 savhidrát-tartalommal rendelkezik. Az így módosított adszorpciós anyag hatása — mint már előbb említettük — nem jobb a módosítatlan terméknél. Előnye az, hogy folyadékokban egyszerűen és könnyen eloszlatható. Sör esetében a 35 módosított termék hatása abban mutatkozik, hogy a derülést feltűnő módon elősegíti (1. 6. példa). 40 4. példa: Ebben a példában az adszorpciós anyag sörrel szemben mutatkozó fehérjestabiíizáló hatását szemléltetjük. Nedves adszorpciós anyagot (az 1., illetve 3. 45 példa szerinti szűrőlepényt) olyan mennyiségű desztillált vízben szuszpendálunk, hogy a szuszpenzió száraz-anyagtartalma 10% legyen. A képzett szuszpenzióból laboratóriumi kísérletekben 1 liter tárolt, azonban szüretien kész sörhöz kü-50 lönböző mennyiségeket adagolunk. Hasonló módon az előbbi sörhöz finoman őrölt kovasavgélt és szintén finomra őrölt, előzetesen 150 C°-on teljesen leszárított 1. és 3. példa szerinti termékeket adagolunk. A mintákat időnként megráz-55 zuk és 3 napon keresztül olvadó jégben táróljuk. Ezután a mintákat leszűrjük és palackokba letöltjük. A palackokat 3 napon keresztül 40 C° hőmérsékletű szárítószekrényben, majd 24 óra hosszat 0 C°-on olvadó jégben tároljuk. A hideg 60 tárolásnál kialakuló hidegzavarosodás mértékét nefelométerrel meghatározzuk. A mért értékéket arra használjuk fel, hogy a kísérleti úton kezelt sör hidegtárolásnál instabilis proteintartalmának adszorpciós úton való eltávolítását ellen-65 őrizzük. A következő táblázatban részletezzük a