155521. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térhatású zenei hang előállítására és tárhatású elektromos hangszer
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. III. 16. (BA—1874) Közzététel napja: 1968. VIII. 27. Megjelent: 1969. IX. 01. Szabadalmi osztály: 21 a2 16 Nemzetközi osztály: H 04 m Decimái osztályozás: Bay Zoltán oki. gépészmérnök, Budapest Eljárás térhatású zenei hang előállítására és térhatású elektromos hangszer Térhatású hang előállítása oly módon történik, hogy a zenei hangot keltő elemeket, egyedeket a térben elrendezik, a hangot sztereo, vagy több monaurális mikrofon segítségével elektromos jellé alakítják, az elektromos jeleket csatornákba 5 rendezik, esetleg iránykeverők segítségével még fokozzák a térhatás kialakítását. Az így kialakított két, vagy több csatornás — közbenső fázisként esetleg rögzített, s visszajátszott — elektromos jeleket ismert módon, legalább a csatorna- 10 számnak megfelelő számú hangsugárzón sztereo hanggá alakítjuk. Térhatást utánzó hangelőállítási rendszerek is ismertek.. Ezeknél a szokásos módon létrehozott — e módszerre jellemzően főként rádión érke- 15 ző — monaurális elektromos jeleket frekvenciafüggő fázistolással, vagy egyszerűen az átviteli sáv megosztásával két, vagy több részre osztják, két vagy több hangsugárzón álsztereofonikus hanggá alakítják. E rendszerre jellemző, hogy a 20 létrehozott hangkép ugyan egy síkban „elkenődik", de a jellegzetes sztereo hatás, vagyis a hangképet felépítő hangszerek, énekhangok térbeli elhatárolódása nem valósul meg. Ismertek egyszerre több hangforrás hangját is 25 utánozni képes, elektromos jeleket előállító hangszerek. A hangeffektusokat aktív, vagy passzív jelformáló áramkörök: a regiszterek hozzak létre. A regiszterek vagy csak a frekvencia átviteli jelleggörbe alakját változtatják, vagy az ál- 30 táluk tartalmilag is átformált jeleket — aktív négypólusok teszik ezt lehetővé — közös keverőellenállásra viszik. Az így létrejövő monaurális hangjelek hangsugárzó rendszereken hanggá alakulnak. Ezidő szerint nem ismeretes olyan hangszer, amely valódi térhatású hangot állítana elő, és amely lehetőséget adna a hangszeren játszónak, hogy a különböző regiszterekkel létrehozott hangképeket a tér előre megválasztott különböző helyein mint térhatású (sztereo) hangot egymástól függetlenül megszólaltathassa. A találmány szerinti térhatású elektromos hangszer valódi térhatású hangot állít elő. Megadja a rajta játszó művésznek a lehetőséget, hogy a regiszterek nyújtotta hangképeket egymástól függetlenül, játék közben is, az általa elképzelt időpontban és térbeli helyen szólaltassa meg. A találmány abban van, hogy úgy állítunk elő térhatású zenei hangot, hogy az elektromos hangszer jeleit regiszter áramkörökkel különféle jellegűvé alakítjuk, s ezeket, mint önálló zenei hangot keltő elektromos jelforrások jeleit egyenként, vagy csoportosan rendező és iránykeverő áramkörökbe vezetjük; az így létrehozott, legalább kétcsatornás sztereo jelet legalább a csatorna számnak megfelelő számú hangsugárzón sztereo hanggá alakítjuk. Az eljárás egy másik kiviteli változata szerint a regiszter áramkörök 15559.1
