155489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés síküveg gyártására

155489 7 8 A mélyedést egy 11 közfal két részre osztja és ez a központos fal a 8 végfalnál indul ki és a 2 oldalfalig terjedve a mélyedés teljes ma­gasságán végigmegy. A mélyedés két 12 és 13 része olvasztott ónt tartalmaz és ezek a részek külön-külön kapcsolódnak, a 14, ill. 15 csator­nán át a fürdő többi részével. Ezek a csatornák a fürdő tartályának 2 oldalfalában vannak és közöttük egy különleges alakú 16 közdarab van, amely elősegíti az ón áramlását, tehát azt, hogy ón a tartályból a mélyedés részeibe jus­son, vagy megfordítva a mélyedésből a tartály­ba áramoljon. A vákuumtorony a 17 tartó vázon helyezkedik el és két üreges 18 és 19 szára van, amelyek az olvasztott ónba nyúlnak, tehát a mélyedés 12 és 13 részeiben helyezkednek el. A két 18 és 19 szár kapcsolatban van a fent elhelyezett 20 kamrával, amelyben a tisztító zóna van az ón megtisztítása végett. A 18 és 19 szárak egy előnyös kivitelnél kb. 1,5 m hosszúak, miáltal az esetben, ha kamrában a nyomás 0,01 higany­milliméter, amit vákuumszivattyúval létesítünk, a 2! 0 kamrában kb. 15 cm mélységű olvasztott ónmennyiség helyezkedik el. Ezt az ónt a vákuum és a fürdő feletti védőatmoszféra nyo­mása juttatja a 20 kamrába. A két 18 és 19 szár acélcsövekből készül vastag 21 szénbéléssel, amelyben 2:2 furat van és ennek átmérője pl. 2,:5 cm. Hasonlóképpen a 19 szárban 23 furat van és ennek ugyanilyen átmérője lehet. A szá­rak külső részén 24 karimát készítünk a szár felső végénél és e karima segítségével a szár kapcsolódik egy 25 csatlakozó darabhoz, amely­nek 26 karimája van. A 25 csatlakozó darab lefelé nyúlik 27 acélburkolattól, amely a 20 kamrát zárja körül. A 20 kamra is el van látva egy vastag 28 szénbéléssel és a 22, 23 furatok e bélésen át közlekednek a kamra belsejével. A kapcsolat létesítése végett a bélésben megfelelő csator­nákat készítünk. A 18 szár a mélyedés 12 ré­szébe hatol és ez a mélyedés a fürdő bevezető végződéséhez van közelebb. A szárnak 29 el­ágazása is van közvetlenül a 10 fedél felett és ez az elágazás szintén acélcsőből készül 30 kap­csoló karimával és 31 szénbéléssel. Ez az elá­gazás kapcsolatot létesít egy nem-oxidáló gáz forrásával, amelyből a gázt a 32 furaton át vezetjük a 29 csatlakozóba. A vákuumtorony felső vége zárt, itt tehát a 33 fedelet alkalmazzuk, amelynek 34 karimája van és ez az alsó rész 35 karimájával függ össze. A 3.3 fedél szintén szénbéléssel van el­látva és 36 kibocsájtó nyílása van, ugyancsak bélelve. Ez utóbbi szénbélés lefelé nyúlik a 20 kamra belsejébe, ahol a 37 nyúlványt alkotja. A 36 kibocsájtó nyílásnak 38 karimája kap­csolódik a 40 vákuum-icső 39 karimájával és a cső összefügg a 41 könyöfecsővel, továbbá a 43 csonkkal, amely egy vízhűtéses 43 kondenzátor felső végén van. A 43 kondenzátor szokásos kivitelű lehet és kívül 44 víztere van, amelybe hűtővíz áram­lik a 45 bevezető csövön át. Ez a beáramlás lent történik és a hűtővizet fent a 46 kivezető csövön át távolítjuk el. A kondenzátoron 47 hűtőcsövek vannak átvezetve és ezek kapcso­lódnak a 44 víztérrel. A kondenzátorba a gázt a 42 csonkon át vezetjük be, az elhalad a 47 csövek mentén és azután eltávozik a konden­zátor fenekénél levő 48 csövön vagy csonkon át. Ez a 48 kivezető csonk egy magában véve ismert szerkezetű 49 vákuumszivattyúval függ össze. Amikor a 49 vákuumszivattyút működtetjük, a nyomás a 20 kamrában csökken és a torony felső részén is kicsi a nyomás, kb. 1 higany­milliméter. Ez a kis nyomás okozza azt, hogy az ón megtölti mindkét 18 és 19 szárat, termé­szetesen a fürdő védőatmoszférájának nyomása segítségével és így jön létre a 20 kamrában a már említett pl. 15 cm magasságú ónmennyi­ség. Abból a célból, hogy a mélyedés 12 részé­ben az ónt áramoltassuk és az a 18 szárban felfelé haladjon, valamint a 20 kamrába jus­son, majd pedig a 19 szárban lefelé haladjon a 13 rész felé, gázt áramoltatunk a 29 elágazá­son keresztül kellő mennyiségben, ami előse­gíti a felfelé haladást a 18 szárban. így pl. lehet a 29 elágazásiban percenként 7 liter gázt áramoltatni. Ezt a gázt felhevíthetjük az ol­vasztott ón hőmérsékletére és használhatunk nem-oxidáló gázt, pl. iners gázt, amely lehet nitrogén, vagy alkalmazhatunk redukáló gázt, pl. hidrogént vagy szénmonoxidot, vagy e gá­zok keverékét. A 18 száron felfelé áramló ón megtisztul a 20 kamrában és ebben az 50 szintig tartjuk az olvasztott ónt. Tekintettel arra, hogy a kamrá­ban erős vákuum van, a 18 száron lefelé áram­ló gáz eltávozik az ónból és azt a vákuumszi­vattyú magával viszi. Ha a 29 elágazáson át elég élénken, tehát kellő mennyiségben és sebességgel vezetjük be a gázt, az 50 szintnél az anyag szóródását ér­jük el, ami azáltal jön létre, hogy a gáz bubo­rékai élénken és gyorsan távoznak az ónból. Ezáltal az olvasztott ón igen nagy felülete érint­kezik a 20 kamra atmoszférájával, ami elősegíti az ónoxid és/vagy a szulfid eltávozását. A szennyeződéseket magába foglaló gáz a 40 vá­kuumcsövön át távozik a torony felső részén és a szennyeződések a 43 kondenzátorban le­csapódnak, tehát kondenzálódnak és összegyűl­nek. Az oldott gázt, így hidrogént, állandóan eltávolítjuk a vákuumszivattyú segítségével. Tekintettel arra, hogy a 20 kamrában csak bizonyos korlátozott ónmennyiség lehet jelen, a tisztított ón lefolyik a kamrából és az emlí­tett mélyedés 13 részébe jut a 19 száron át. Ezután a 15 csatornán keresztül az ón visz­szafolyik a fürdőbe. Ezáltal állandó cirkulációt létesítünk, mert a szennyezett ón a 14 csator­nán át bejut a 18 szárba, innen a 20 kamrába és megtisztítva a 19 szárán és 15 csatornán át a fürdőbe kerül. A fürdő ónjának megtisztí-10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom