155476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzimidazol-származékok előállítására
155476 4 Raney-nikkel, palládium vagy ruténium jelenlétében, a megfelelő (II) képletű l-helyettesítetlen vegyület előállítása céljaiból. A reakció valamely közömbös szerves oldószerben, mint rövidszénláncú alkano<lban, pl. metanolban, etanolban 5 vagy izopiropanolban, rövidszénláncú alkánsavfoan, pl. ecetsavban, szénhidrogénben, pl. benzolban, toluoliban vagy xilolban, éteriben, pl. dioxánban, tetráhidroíuránban, dietilénglikol-dimetilétériben, etilénglikol-dimetiléterben vagy xo hasonlókban folytatható le. Erősen savas oldószerek azonban Raney-nikkel katalizátor használata esetén kerülendők. Előnyös az eljárást kb. 0 C° és kb. 70 C° közötti, célszerűen kb. szdbalhőfok és 40 C° közötti hőmérsékleten le- 15 folytatni. A hőmérséklet azonban nem döntő jelentőségű az eljárás sikere szempontjából. Az eljárást célszerűen kb. 10 perctől kb. 5 óráig terjedő reakcióidő alatt folytathatjuk le jó eredménnyel a fentemlített reakciókörülmények kö- 20 zött. Bár a hidrogénezés kívánt esetben a légkörinél magasabb nyomáson is lefolytatiható, ez általában nem szükséges és előnyösebb légköri nyomáson dolgozni. A kapott refcdiótermék a szokásos módszerekkel, pl. szűrés útján külö- 25 nítlhető el és pl. a fentemlített oldószerekkel való mosással tisztítható. A végtermék kinyerése átfcristályosítással történhet. A (II) általános képletű vegyületek a találmány szerinti eljárás egy másik kiviteli alakja értelniében oly módon is előállíthataók, hogy a fenti meghatározásnak megfelelő' benzimidazol-1-oxidokat valamely triszubsztituált fosztfinnal kezeljük, előnyösen oxigén kizárásával. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható triszubsztituált foszfinoík példáiként a tri-{rövidszénláncú alkil)-ffoszfinok, mint a trietiMosztfin, tributilfoszfin és hasonlók, továbbá a triarilfoszlfinofc, mint a trifenilfoszfin említhetők. Az eljárás szobahőfoktól az alkalmazott oldószer forrpontjáig terjedő hőmérsékleten folytatható le, megjegyzendő azonban, hogy az alkalmazott realkcióihőmérsakletnek nincs döntő jelentősége az eljárás sikere szempontjából. Ehhez íaz. eljáráshoz oldószerként pl. alkoholok, elsősorban rövidszénláncú alkanolok, mint metanol, etanol vagy izopropanol, többértékű alkoholok, mint glikol, szénhidrogének, mint benzol, toluol vagy hasonlók, éterek, mint dioxán, tetrahidrofurán vagy trietilénglikol-dimetiléter alkalmazhatók. A reafcoióelegyben egy mól 2-ihelyettesített benzimidazol-Jl-oxidra számítva legalább egy mól trisziúhsztituált foszfimnak kell jelen lennie, előnyösebb azonban, ha egy mól oxidra számítva 1—1,5 mól foszffin van jelen. A reakció pl. 10 óráig terjedő vagy ennél hosszabb reakcióidővel folytatiható le. A termékként kapott 2r-helyettesített benzimidazol-származék a szokásos .módszerekkel, pl. bepárlás útján különíthető el a reakcióelegyből; az így elkülönített nyers terméket azután erős ásványi savban, pl. sósavban vagy kénsavban oldhatjuk és a kapott oldatot a szennyezések eltávolítása céljából aktívszénnel kezelhetjük, majd a tisztított oldatból szűrés és a szűredék pH-értékének 4,5 és 5 közöttire való beállítása útján csaphatjuk ki a terméket. A (II) általános képletű 2-ihelyettesített benzimidázolok a találmány szerinti eljárás egy további kiviteli alakja esetében oly módon állíthatók elő a megfelelő 2-helyettesített foenzimidazolJl-oxidokból, hogy az oxidot valamely triszubsztituált foszfáttal, pl. trH(ravidszénláncú aIkil)-foszfittal, mint tributilfoszfittal vagy trimetiltfoszfittal, vagy pedig triaril-, mint trifenilfoszifittal kezeljük. Hasonlóképpen mint a triszubsztitiuált foszfinokkal való reagáltatás esetében, itt is előnyös oxigén távollétében dolgozni. A reakcióhőmérséklet kb. 70 C° és kb. 120 C° között, előnyösen kb. 60 C° és 80 C° között lehet. Oldószerként előnyösen alkalmazhatók a triszubsztituált foszfinokkal való redukálás esetében említett szerves oldószerek. A foszfitnak a 2-helyettesített benzimidazol-1-oxidhoz viszonyított mólaranya előnyösen 1 : 1 és 1,5 : 1 között lehet. A reakicióterméknek a reatecióelegyből való kinyerése és tisztítása, a foszfinokkal való reagáltatás esetében említetthez hasonló módon történhet. A találmány szerinti eljárás egy további kiviteli módja értelmében oly módon is előállíthatók a (II) általános képletű 2-helyettesített benzimidazol-származékok, hogy valamely 2--helyettesített benzimidazol-1 -oxidot valamely ifoszfor-trihalogeniddel (PX3), foszforpentahalogeniddel (PX5), foszforoxihalogeniddel (POX 3 ) vagy tionilhalogeniddel (SOX2) kezelünk, majd a kapott termeket valamely bázissal kezeljük. Az említett reagensek halogénatomként (X) pl. brómot vagy klórt tartalmazhatnak. Ennek megfelelően a reakció lefolytatására foszforpentakloirid, foszforoxiklörid, foszfo-rtrikloirid, tionilklorid, tionilbroimid, fosztfortribroimid, foszforpentabromid vagy foszforoxibromid alkalmazható előnyösen. A reakciót célszerűen oldószer, pl. halogénezett szénhidrogén, mint metilénklorid, széntétraklorid vagy hasonlók, továbbá szénhidrogének, mint benzol, toluol vagy xilol jelenlétében folytatjuk le. A reakció kb. szobahőfoktól 100 C°-ig menő hőmérsékleten mehet végbe előnyösen azonban kb. 40—70 C° hőmérsékleten dolgozni. A kapott közbenső terméknek a kívánt 2!-helyettesített benzimidazol-származékká való átalakítására alkalmas bázisok példáiként allkáliföldfém- és alkálifóm-hidroxido'k, alkálifcarbonátok és hasonlók említhetők. A reakciótermék et azután a szokásos módszerekkel, pl. vízzel nem elegyedő oldószerrel, mint éterekkel, etilacetáttal vagy hasonlókkal, halogénezett szénhidrogénekkel, szénhidrogénekkel, stb. történő extrakcióval nyerhetjük ki a reaktcióelegyből. A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges kiviteli alakja esetében a 2-helyettesített benzimidazol-származékokat oly módon nyerhetjük a megfelelő 2-lhelyettesített benzimidazo l-l-oxidokból, hogy ez utóbbiakat valamely oxaláttal, pl. vas(II)-, mangán(I)- vagy 10 15 20 25 SO 25 40 45 50 55 60 2
