155472. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás aktív erősítő elemekből felépített bistabil áramkörnek állandó jellemzőkkel bíró kimenőimpulzust adó mintavételező küszőbáramkörként való működtetésére

5 séges 1 kOhm ellenállás ezeket az értékeket O.l.ltT3 W, illetve 0.18J10_3 W értékre növeli. Ugyanekkor 1,6 kOhm szélsőségesen nagy ki­menet terhelésnél is csak 24,10~s W teljesít­ményt kapunk. így a teljesítmény erősítést 5 10~3 nagyságrendű. Ugyanekkor az alkalmazott tranzisztorok együttes maximális teljesítmény­erősítése ugyanolyan kimenő feltételek mellett néhányszor 106 nagyságrendben van. 10 A találmány tárgya üzemeljárás aktív erő­sítő elemekből felépített ún. kvázi szimmetri­kus felépítésű bistabil kapcsolási elrendezést, segédáramforrást, valamint szimmetrikus elren­dezésű nem lineáris áramköri elemeket tártai- 15 mázó áramkörnek állandó jellemzőkkel bíró kimenő impulzust adó mintavételező küszöb­áramkörként való működtetésére, amelynél segédforrásból betáplált segédjel hatására a nem lineáris áramköri elemek az áramkör belső 10 erősítését folytonosan változtatják és a küszöb­áramkör vezérlése analóg vezérlőjellel törté­nik, amely vezérlőjel teljesítménye kisebb, mint a bistabil kapcsolási elrendezés aktív elemeinek azonos jelhez tartozó teljesítmény- 25 erősítéséből számított teljesítmény és az jel­lemzi, hogy először a kiadandó impulzusok kö­zötti szünet időtartamára a segédforrásból a „határsegédjel"-lel — azaz olyan segédjellel, amelynél az áramkör belső erősítése egységnyi 30 — megegyező vagy annál nagyobb jelet adunk szimmetrikus pontokon betáplálva, majd ezt követően a mintavétel időpontjában ,,a határ­segédjellel megegyező segédjelet alkalmazunk, ezután pedig az impulzus időtartamára a ha- 35 tárjelnél kisebb segédjelet alkalmazunk. A találmány lényege az a felismerés, hogy egy bistabil kapcsolás szimmetrikus „semleges" tulajdonságúvá tehető segédjel és nem lineáris 40 ellenállások alkalmazásával és ekkor nagyon kicsi, elméletileg zérus teljesítményű bemenő­jellel vezérelhető. Ha egy ilyen tulajdonságú áramkörnél a vezérlőj éllel kis asszimetriát idé­zünk elő, azután a semleges tulajdonságot bi- 45 stabil tulajdonsággá változtatjuk, a vezérlőjel által előidézett bármilyen kis asszimetria de­terminálja azt, hogy a bistábil tulajdonságú áramkör a lehetséges két állapotának melyiké­be kerül. 50 Mindenekelőtt a „semleges" tulajdonságot kell definiálni. A szimmetrikusan felépített bistábil áramkör két egyforma egyenáramú erősítő, amelyek kölcsönösen pozitív csatolásban van- 55 nak. Ha az erősítés az egységnél nagyobb (ez a kapcsolásnak ismert, szokásos kétállapotú tu­lajdonsága), az áramkör csak a két diszkrét állapot valamelyikében tartózkodhat, közbeeső állapotot csak az átmeneti — nagyon rövid — 60 időtartamra foglalhat el. A két diszkrét álla­potban a kapcsolás egymásnak megfelelő szim­metrikus pontjai nem azonos állapotúak (fe­szültségre, vagy áramra nézve), a kapcsolás nem szimmetrikus állapotú. yü 6 Ha a két erősítő fél erősítése éppen az egy­séggel egyenlő, az áramkör különleges tulajdon­ságú. Bemenő ellenállása — a működési jel­tartományon belül — végtelen, azaz a működési jeltartományon belül folytonosan változó vezér­lőjel hatására kimenete folytonosan változva, nem két diszkrét, hanem bármely értéket fel­vehet. Zérus feszültségű vezérlőjel hatására az áramkör minden egyes szimmetrikus pontjára azonos állapotban (feszültség, illetve áram) van, az áramkör szimmetrikus. A végtelen nagy bemenőellenállás az egység­nyi erősítés és a pozitív csatolás .miatt áll elő, így az áraimkor vezérlése végtelen kis teljesít­ménnyel: végtelen kis árammal, de zérusnál nagyobb véges feszültséggel létesíthető. A semleges tulajdonságú áramkört tehát a végtelenhez tartó bemenő ellenállás, a szim­metrikus állapot és az analóg viselkedés jellem­zi a jelek azon értéktartományán belül, ahol telítés még nem lép fel az aktív elemekben. Az analóg viselkedés itt úgy értelmezendő, hogy a jelek —• az értéktartományon belül — tet­szőleges értéket felvehetnek, kitüntetett érték nincs. Ezt az egységnyi erősítéskor fellépő szim­metrikus tulajdonságú állapotot nevezzük „sem­leges állapotnak". Ha tehát a semleges tulajdonságú áramkört végtelen kis teljesítménnyel egy kissé a szim­metrikustól eltérő állapotba hozzuk és azután a semleges tulajdonságú áramkör — szükség­képpen véges változási sebességgel — kezd az egységnél nagyobb erősítésnek megfelelő, most már csak két diszkrét állapotot megengedő bi­stabil tulajdonságú állapotba átmenni, a sem­leges helyzetben felvett, kissé a szimmetrikus­tól eltérő állapot nem akármelyik, hanem az ennek megfelelő aszimmetrikus állapotba megy át. így a végtelen kis teljesítményű vezérlőjel hatását az áramkör átviszi a két stabil helyzetű állapotának egyikébe, amely állapotban — mé­retezésétől függően — tetszőlegesen nagy tel­jesítmény kiadására képes. A semleges tulajdonságot úgy valósítjuk meg, hogy az áramkörbe szimmetrikusan nem lineáris ellenállásokat (azaz olyan ellenállá­sokat, amelyek feszültségáram karakterisztikája nem egyenes) építünk be. Ha a segédáram­forrásból vett és szimmetrikus pontokon betáp­lált jellel a nem lineáris ellenállás karakterisz­tikájának azon pontját állítjuk be, ahol az ellenállása (ez alatt az adott karakterisztika pontban húzott érintő meredekségét értjük) az áramkör egyéb elemeivel együtt éppen az egy­ségnyi erősítést létesíti, a segédjellel — villa­mos úton — a semleges tulajdonságot idézhet­jük elő. Ezt a segéd jelértéket nevezzük „határ­segédjel"-nek. A találmány szerinti eljárás egyik szemlél­tető megvalósítása az 1. ábrán látható. Az is­mert módon 1 és 2 tranzisztorokból és ellen­állásokból kvázi szimmetrikusan {azaz szimmet­rikus kapcsolás egyes elempárjai közel egyenlő értékűek) felépített bistabil áramkör két kol-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom