155468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőolaj másodlagos kitermelésére föld alatti rétegekből

155468 3 4 dékkal találkozik, mint abban az esetben, amikor a mozgékonysági hányados 1:1, nagyobb a lehetőség a dugó tönkremenetelére és rossz irányba haladására. Ha azonban 50 cp viszkozitású anyagot használunk, még a kismértékű vízfelvétel is azt eredményezi, hogy az oldható olajból készített dugó viszkozitása növekszik, ami viszont megnövekedett szivattyú-nyomást igényel, vagy pedig azt eredményezi, hogy az injektálás sebessége lényegesen csökken, ha kicsik a rétegben levő vetődési nyomások. Azt találtuk, hogy ezek a nehézségek nagyrészt kiküszöbölhetők, ha elárasztó közegként előre meghatározott víztartalmú mikroemulziókat használunk. A mikroemulziók olyan oldható olajok, amelyekhez vizet adtunk elegendő mennyiségben ahhoz, hogy diszkrét belső fázis képződjék. A mikroemulziók lényegileg nem mutatnak Tyndall-effektust. A fentebb tárgyalt példa esetében a víz felhasználható arra, hogy olcsón növeljük az 5 cp viszkozitású oldható olaj viszkozitását 50 cp-re, a tapadás és elegyedés ezzel együttjáró csökkentésével. A víz hozzáadása csökkenti az injektált oldható olaj és a transzparens emulziók viszkozitása közötti, néha rendkívül nagy különbséget az inverziós ponton. így néha elkerülhetők vagy nagymértékben csökkenthetők a szivattyúzási nyomással kapcsolatos nehézségek, amelyek a példaként említett 50 cp viszkozitású oldható olaj használatával járnak együtt. -A találmány a 153 408 sz. törzsszabadalom szerinti eljárás tökéletesítése olaj másodlagos kitermelésére áteresztő olajtartalmú földalatti rétegekből, amely eljárás során az olajtartalmú földalatti rétegbe legalább egy mélyfúráson keresztül dugót sajtolunk be, majd olyan közeget sajtolunk a rétegbe, amely az előbbi dugót legalább egy termelő kút felé szorítja ki. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy az olajtartalmú földalatti rétegbe olyan mikroemulzió dugót sajtolunk be, amelynek viszkozitását vizes hígítószer hozzáadásával előre meghatározott értékre állítjuk be. Az így kapott mikroemulzió „transzparens" tulajdonságú. Sokféle oldható olaj összetétel ismert. Általában ezek az anyagok vízmentesek, vagy kis mennyiségű vizet tartalmaznak szennyezésként. Vizes hígítószerék sok ismert oldható olajhoz hozzáadhatok és az így képződött mikroemulziók további módosítás nélkül felhasználhatók elárasztó dugóként. Nyilvánvaló azonban, hogy gazdasági szempontból általában nem célszerű olyan mikroemulziókat használni, amelyek inszekticid vagy gyógyászati hatású anyagot tartalmaznak. A hasznos mikroemulziók általában mozgékonyak, és ellenállnak a rétegben levő ionok és folyadékok hatásának, vagyis nem törnek könnyen meg ilyen anyagok jelenlétében. A mikroemulziók adalékanyagókat tartalmazhatnak az optimális működés érdekében, így például korrózió-inhibitorokat lehet használni savanyú olaj mezőkön, és bakteri cid anyagokat, ahol ez szükséges. Az oldható olajhoz keverendő vizes hígítószer mennyiségét számas tényező befolyásolja, többek között a rétegben levő nyersolaj viszkozitása, az oldható olaj kezdeti viszkozitása, a rétegen belül a frontális mozgás kívánt sebessége egy adott távolságra a mélyfúrási ponttól, az oldható olaj készítésére használt szénhidrogén és felületaktív anyag(ok), és az oldható olaj teljes tűrése vízzel szemben az átfordulás (inverzió) előtt. Ezek a tényezők sokféleképpen befolyásolják a vizes hígítószer előre meghatározott koncentrációját a mikroernulzióban. Például: 1. Ha az oldható olaj viszkozitása csupán alig kisebb, mint a rétegben levő nyersolajé, kevés hígítószert kell adni az oldható olajhoz annak érdekében, hogy kívánt viszkozitású mikroemulzió képződjön. 2. Abban az esetben, amikor az oldható olaj csak viszonylag kis mennyiségű vizes hígítószert tud abszorbeálni az inverzió előtt, csak kis mennyiségű hígítószert lehet adni az oldható olajhoz, ha nem akarjuk kockáztatni, hogy a mikroemulzió átforduljon, ami az elárasztás hatékonysága terén eredményezne veszteséget. 3. Ahol a frontális haladási sebességnek elég nagynak kell lennie, nagyobb mennyiségű hígítószert adhatunk az oldható olajhoz, minthogy a kapott mikroemulziók ,,pszeudoplasztikus" sajátságra hajlamosak, vagyis viszkozitásuk az alkalmazott nyíróerő függvényében csökken. Ezeknek a különböző tényezőknek a hatását rutinvizsgálattal lehet meghatározni. Így például az egy adott oldható olajban az inverzió előtt emulgálható hígítószer mennyiségét és a viszkozitás terén így mutatkozó viselkedést könnyen meg lehet határozni olyan módon, hogy egy adott hígítószer oldatát fokozatosan adjuk az oldható olaj egy kis mintájához. A kapott mikroemulzió elárasztási hatékonysága könnyen megállapítható olyan módon, hogy megszilárdított homokkő magokat egyre nagyobb áramlási sebességekkel elárasztunk, és így meghatározzuk (1) a magon belül a mikroemulzió látszólagos viszkozitását és (2) az adott mikroemulzió elárasztó hatékonyságát. A találmány szerinti eljárás értelmében előnyösen használható mikroemulziók kb. 45—80 súly% kőolajszénhidrögént, így kénmentes kőolajat, közvetlen lepárlású benzint és pentánt, kb. 10—40 térf.% vizet, legalább 8 súly% alkil-aril-nafténsav-monoszulfonát felületaktív anyagot és mintegy 3—4 súly% izopropanolt tartalmaznak. 1—8 szénatomos alkoholok előnyösen használhatók a találmány szerinti mikroemulziók lü 15 20 25 cO 55 40 Í5 50 55 60