155458. lajstromszámú szabadalom • Eljárás finom elosztású, nagyfelületű polimér-részecskék előállítására
155458 pentán által az autoklávban előidézett nyomást 8 óra hosszat fenntartjuk. Az autoklávot ezután szobahőfo'kra hagyjuk lehűlni és kinyitjuk. A levált polietilén túlnyomó részét finom eloszlású, egyenletes, 500—900 mikron átmérő- 5 nek megfelelő szemcsenagyságú por alakjában kapjuk, amelynek átlagos fajlagos felülete 30 m2 /g. 4, példa: 10 10 g kisviszkozitású kristályos polipropilént (amelynek 145 C° hőmérsékleten mért belső viszkozitása 0,38) és 190 ml pentánt egy 300 ml-es autoklávban 4 óra hosszat hevítünk 150 15 C° hőmérsékleten. Az autoklávot ezután szobahőfokra hűtjük, majd kinyitjuk. A polipropilént kb. 10 mikron átmérőnek megfelelő átlagos szemcsenagyságú por alakjában kapjuk. Ezek az igen finom részecskék rendkívül nagy 20 fajlagos felületűek: 44 m2 /g. Az így kapott részecskéket emulzióban való felhasználhatóságuk szempontjából vizsgáltuk és azt találtuk, hogy e részecskék igen könnyen 25 diszpergálódnak, ha ismert módon, felületaktív anyagot tartalmazó vízben oszlatjuk el őket. Ha az oldott polimer kicsapódását az alkalmazott oldószerben nem oldódó adalékok jelen- 3 Q létében folytatjuk le, akkor ezek az adalékok egyenletesen diszpergálódnak a levált polimerben, még akkor is, ha az adalékoknak a polimerhez viszonyított mennyiségi aránya eléri a 19 : 1 értéket. Az alábbi példákban különféle 35 módszereket szemléltetünk az ilyen, adalékokat is tartalmazó finoman elosztott polimerek előállítására. 5. példa: 40 4 g kis fajsúlyú polietilént és 16 g rizskeményítőt egy 300 ml-es autoklávban 200 ml pentánnal elegyítünk. Az autoklávot le- 45 zárjuk és 4 óra hosszat 150 C° hőmérsékleten hevítjük, majd a nyomás fenntartásával lehűtjük. Az autokláv lehűlése után a pentánt elpárologni hagyjuk; a polimert és a keményítőt egyenletes keverék alakjában kapjuk, 50 amelynek szemcsenagysága 300—400 mikron átmérőnek felel meg, átlagos fajlagos felülete pedig 5/7 m2 /g. Ez az előbbi példák szerintinél alacsonyabb fajlagos felület azzal magyarázható, hogy az adalékanyag részecskéi bekébe- 55 ieződtek polietilén-részecskék szerkezetébe. 6. példa: 4 g kristályos polipropilén és 16 g rizs- 60 keményítő keverékét az 5. példában leírthoz hasonló módon kezeltük. A kapott elegy egyenletes összetételű részecskékből áll, amelyek átmérője 300 és 400 mikron között van, átlagos fajlagos felületűk pedig 6,9 m2 /g. 65 7. példa: 4 g polietilén és 16 g korom elegyét az 5. példában leírthoz hasonló módon kezeljük. Ismeretes, hogy a korom fajlagos felülete nagy a korábban ismert módszerekkel előállított porokéhoz viszonyítva. A termékként kapott elegy egyenletes, 300—400 mikron átmérőjű részecskékből áll, amelyek fajlagos felülete viszonylag igen nagy: 60,0 m2 /g. E nagy fajlagos felület azáltal érhető el, hogy a műanyag mellett kormot alkalmaztunk másik alkotórészként. 8. példa: 5 g nagy kristályossági fokú polipropilént és 190 ml pentánt beviszünk egy autoklávba és a két anyag keverékét 150 C° hőmérsékletre hevítjük. Ezt a hőmérsékletet és az általa előidézett nyomást 8 óra hosszat fenntartjuk. Ezután az autoklávot szobahőfokra hűtjük le és kinyitjuk. A levált polimert finom elosztású egyenletes por alakjában kapjuk, amelynek szemcsemérete kb. 1—5 mikron, átlagos fajlagos felülete pedig 42,5 m2 /g. 9. .példa: 4 g polipropilén és 16 g polimetilmetakrilát keverékét az 5. példában leírthoz hesonló módon kezeljük. Termékként a két anyag elegyéből álló homogén port kapunk. 10. példa: Polietilént és polipropilént 50—S0 súly% arányban összekevünk és e keverék 4 g-ját az 5. példában leírthoz hasonló módon kezeljük. Termékként homogén port kapunk, amely polietilénből és polipropilénből áll és amelyben a rizskeményítő egyenletes eloszlásban van jelen. Összehasonlításul megemlítjük, hogy a „zagy-elj árassal' előállított polikristályos polipropilén, amelynek szemcsemérete 1—5 mikron, 1,5 m2 /g átlagos fajlagos felületet mutat. A zagy-eljárással előállított terméket por alakjában kapjuk, anélkül, hogy az így kapott termékben vivőközeg, pl. folyadék lenne jelen. E szempontból a zagy-eljárás hasonlónak tekinthető a jelen találmány szerinti eljáráshoz, amelyben szintén közvetlenül képződik a por alakú termék. A zagy-eljárással kapott poliolefin-por azonban nem mutat viszonylag nagy fajlagos felületet. Az így kapott részecskék ezért nem jól használhatók adszorbens anyagként. Azt is tapasztaltuk, hogy bizonyos adalékok, amelyeket a műanyag-szemcsékbe beviszünk, extrahálhatók a lecsapott polimerből és ezáltal még további nyitott sejtszerkezetet hozhatunk létre, nagy fajlagos felülettel. Az ilyen, a lecsapott polimerből könnyen extra'hálható 4
