155458. lajstromszámú szabadalom • Eljárás finom elosztású, nagyfelületű polimér-részecskék előállítására

155458 állított dohánytfüst-szűrök is; ezeket az jel­lemzi, hogy 0,1 mikron és 900 mikron közötti átmérőjű, legalább 5 m2 /g fajlagos felületű polimer-részecskéket tartalmaznak. 5 Amint fentebb már említettük, a találmány azon a felismerésen alapul, hogy rendkívül nagy fajlagos felületű és finom szemcseméretű poliolefin-porok állíthatók elő oly módon, hogy az e célra választott poliolefint valamely illé- jo kony szénhidrogénben nyomás alatt oldjuk, majd az oldatot a nyomás további fenntartása közben lehűtjük a polimer kicsiapása céljából. Az oldat lehűlése után a tartályban a nyomás megszüntethető és így a megmaradt oldatot 15 eltávolíthatjuk. Ezzel az eljárással a polimert tiszta, száraz por alakjában kapjuk, amely köz­vetlenül felhasználható polimérporként vagy adszorbens közegként. Az így kapott poliolefin­porok beható vizsgálata során kitűnt, hogy 20 egyenletes, fcb. 0,1 mikron és 900 mikron kö­zötti átmérőnek megfelelő szemcseméretű és legalább 5 m2 /g fajlagos felületű termékkel állunk szemben; a termék szemcsemérete és fajlagos felülete az adott határok között az 25 előállítás módjától is függ. A fenti eljárásban poliolefinként pl. etilén, propilén, butén^l, 4-mietil-il-pentén, 3-metiH­-butén, 4,4-dimetil->l-pentén, 3-metil-pentén-l, 30 4-metil-hexén-l, 5-etikhexén-l, 6-metü-hep­tén-Jl, hexén-1, heptén-1, oktén-1, nonén-,1, decén-1 és más hasonló, 2—12 szénatomos ole­fin-monomerekből előállított polimerek alkal­mazhatók a finom eloszlású polimér-részecs^ 35 kék előállítására. Az alkalmazott poliolefin vagy poliolefin-kopolimér molekulasúlya kb. IQOO-től néhány millióig terjedhet; ilyen széles molekulasúly-határok közötti polimerek alkal­masak jól használható termékek előállítására. 40 E polimerek olvadáspontja előnyösen 80 C° és 176 C° között lehet, bár felhasználhatók kb. 50 C°-tól egészen 250 C°~,íg terjedő olvadáspontú polimerek is. Lényegileg bármely polimer, te­hát pl. amorf polimerek és magasabb olvadás- 45 pontú polimerek is felhasználhatók a talál­mány szerinti eljárásban, amennyiben azok al­kalmasak valamely oldószderben való oldásra és , abból a találmány szerinti módon történő kiicsapásra. 50 Azt találtuk, hogy oldószerként elsősorban oly szénhidrogének és klórozott oldószerek használhatóik, amelyek forrpontja —104 C° és +1IOO C° között van. így felhasználhatók oldó- 55 szerként a találmány szerinti eljárásban 1—12 szénatomos telített és telítetlen szénhidrogé­nek; a legelőnyösebbnek a 2—15 szénatomosa­kat találtuk. A felhasználható ilyenfajta oldó­szerek példáiként az etán, etilén, propán, pro- 60 pilén, bután, butén, pentán, pentén, hexán, hexén, heptán, heptén és ezek izomérj ei em­líthetők. Felhasználhatók továbbá oldószerként halogénezett szénhidrogének és aromás vegyü­letek is, mint pl. metilklorid, metilbromid, 65 roetiljodid, etilfluorid, etilklorid, etilbromid, etiljodid, n-propilfluorid, n-propílklorid, izo­propilklorid, n-propilbromid, izopropilbromid n-propiljodid, izopropiljodid, n-butilklorid, fluorotriklórmetán, fluorodiklórmetán, benzol vagy fluorbenzol is. Felhasználhatók adott eset­ben oxigéntartalmú oldószerek, mint aldehidek, ketonok, alkoholok vagy savak is, ezek azon­ban általában nem adnak olyan jó eredménye­ket, mint a fentebb említett, oxigént nem tar­talmazó oldószerek. Megjegyzendő azonban, hogy az oldószer megválasztása a mindenkor alkalmazott polimerhez igazodik; így pl. olyan esetekben, amikor polimerként nem a fentem­lített poliolefinek, hanem a találmány szerinti eljárásban ugyancsak alkalmazható másfajta polimerek, mint poliviriil-származékok, poli­amidok, poliészterek vagy az etilén vinil- és akril-típusú monomerekkel képezett kopoli­mérjéi kerülnek felhasználásra, másfajta oldó­szerek, pl. ciklohexanon alkalmazása lehet kí­vánatos. Ezért az oldószerek fenti felsorolása csupán példaként és a szakmabelinek szóló út­mutatásként szolgál és semmiképpen sem kor­látozza a találmány szerinti eljárás körét. A polimert az oldatban különböző koncent­rációkban alkalmazhatjuk, azt találtuk azon­ban, hogy 50%-nál nagyobb koncentrációjú ol­datokban a polimerek agglomerációra hajla­mosak és nagyobb csomókat képeznek. A leg­finomabb szemcsenagyságú terméket alacsony, 1—5%-os polimer-koncentrációjú oldatokból kapjuk, még nagyobb koncentrációk esetében a levált szemcsék nagyobb méretűek, lesznek, így általában, a kívánt szemcseméretet is figyelembevéve, előnyösen 1—-20 súly%-os polimer-oldatokat alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárásban a hőmér­séklettel szemben csak azt a követelményt támasztjuk, hogy a polimer és az oldószer elegyét eléggé magas hőmérsékletre kell heví­teni ahhoz, hogy a polimer teljesen oldódjék az adott nyomás alatt. Az eljárás során alkal­mazott nyomás széles határok között változ­hat kb. 6,7 atm-tól felfelé, a hőmérséklettől, az alkalmazott oldószertől, a reaktoredény tér­fogatától és egyéb eljárási "körülményektől füg­gően. Gondolni kell arra is, hogy nagyobb illékonyságú anyagok alkalmazása esetén a nyomásnak eléggé nagynak kell lennie ahhoz, hogy az oldószer a poliolefin oldására alkalmas állapotban maradjon. Ha tehát oly oldószert alkalmazunk, amely szobahőfokon közönséges nyomás alatt gáz alakú, akkor az alkalmazandó nyomásnak oly nagynak kell lennie, hogy biz­tosítsa az oldószernek a poliolefin oldására alkalmas cseppfolyós állapotát a tartályban. A folyadékfázis feletti gázfázis sűrűségének általában kb. a folyadékfázissal egyezőnek kell lennie (vagyis a gázsűrűség legyen nagyobb, mint 0,2). Keverést a találmány szerinti el­járásban nem feltétlenül szükséges alkalmazni, nagyobb polimer-koncentrációk esetében azon­•>

Next

/
Oldalképek
Tartalom