155440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-kalciumszulfát-félhidrát előállítására

155440 a közönséges yS-kalciumszulfát-félhidrát (Ze­ment-Kalkgips, 1960, 260. oldal). Kruis és Späth (Toninduntrie-Zeitung und kermiBche Rund­schau 75, 344. oldal), szerint az előbb említett eljárásnál 35 vízfelvevő képességű a-kalcium­szulfát-félhidrát nyerhető, amelyből 66 kg/cm2 húzószilárdságú és 560 kg/cm2 nyomószilárd­ságú termékek állíthatók elő. Az előbbi eljárás javítása és gazdaságosabbá tétele céljából Haddon (582 749 sz. angol, ill. 2 448 21« sz., 2 460 266 sz., 2 460 267 sz. amerikai szabadalmak és 929 699 sz. francia szabadalom) valamint Eberl és Igram (Industrial and Engi­neering Chemistry, Vol. 41, Nr. 5, Seite 1061 ff oldal) szerzők javasolták azt, hogy finomra őrölt (0,045 mm-nél kisebb szemcsefinomságú) nyers-gipszet autoklávokban olyan oldatban melegítsenek, amely csekély koncentrációban (kb. 0,2%) meghatározott anyagokat tartalmaz. Ezek az anyagok, pl. meghatározott karbonsa­vak vagy hidrolizált, nagymolekulasúlyú szer­ves nitrogén vegyületek kristályközi javító­anyagként szerepelnek, és a gipsz hidrotermá­lis kezelése során lehetővé teszik azt, hogy a képződött a-kalíciumszulfát-félhidrát tűs kris­tályszerkezet helyett csekély vízfelvevő képes­ségű, tömör és masszív kristályformában le­gyen kinyerhető. A reakció során szabad sava­kat krétapor, mész vagy alkáliák hozzáadásá­val semlegesíteni kell, ha a nyersgipsz eredeti kalciumkarbonát tartalma a jelenlevő szabad savak, semlegesítéséhez nem elegendő. Savanyú közegben (pH = 7 alatt) tehát nem lehet a re­akciót lefolytatni. Eberl és Ingram (Industrial and Engineering Chemistry, Vol. 41, Nr. 5, 1063. és 1064. oldal) szerzők leírják, hogy az eljárás során olyan kalciumszulfát-félhidrátok nyerhetők, amelyeknek vízfelvevő képessége 45—76, mimellett ezek az értékök a felhasznált gipsz minőségétől, a reakció tartamától és hő­mérsékletétől függenek. A képződött gipsz hú­zó-hajllítószilárdsága 16—42 kg/cm2, nyomószi­lárdsága pedig 70—2.90 kg/cm2 . Az alacsonyabb értékeket rövidebb (30 perc) reakcióidő alatt, míg a magasabb értékeket hosszabb (12 óra) kezelési időkkel érik el. Látható tehát, hogy jó minőségű a-kalciumszulfát^félhidráit előállítá­sára itt is hosszú átalakítási idők szükségesek. Rosszabb minőségű gipszkőzet feiindulóanyag­ként az eddig felsorolt eljárásoknál,, még az auto­klávos módszernél sem, használható fel. A kémiai iparból származó hulladékgipsz, pl. főként a nedves foszforsav gyártásból származó úgy­nevezett foszíforsavgipsz^maradék sem dolgoz­ható fel tehát jól felhasználható kalciumszul­fát-félhidráttá. Ez a tény több irodalmi közle­ményből ismeretessé vált. Ennek oka valószínű­leg az, hogy a hulladék gipszben található bi­zonyos anyagok jelenléte miatt a fi^, ül. a-kal­ciumszulfát-félhidrát kristályosodása nem megy végbe, így az ismert eljárások felhasználása során csak rosszabb, minőségű termékek állít­hatók elő. A fenti okból kifolyólag nem volt lehetőség arra, hogy a kémiai iparból származó hulladékgipsz hasznos alkalmazásra kerüljön. Ennek az állapotnak megszüntetése azonban rendkvül fontos és sürgető műszaki feladatot képez. 5 A foszforsavgipsz ipari hasznosítására há­rom eljárás vált ismeretessé. Az első eljárás során a foszforsav gyártásnál kieső gipsziszapot először vízzel kezelték, majd szűrték, amikoris az oldható sókat messzemenően kimosták és 10 részben a szerves vegyületeket is eltávolították. A mosott gipszet végül gipszfőzökben, majd forgódobos szárítókban kalciumszulfát-'félhid­ráttá víztelenítették. A nyert kalciumszulfát­télhidrát minősége, főként az ilyen gipszből 15 előállított testek szilárdsága, sokkal rosszabb, mint a kereskedelmi forgalomban levő gipszé. A gipszből készült testek a gipszkristályok bel­sejében bezárt sóik kivirágzására hajlamosak, amelyek a vízzel való mosás során oldódnak ki. 20 Az 1 174 67:2 sz. német közzétételi iratban le­írt második eljárás a fenti hátrányt úgy igyek­szik kiküszöbölni, hogy a fent leírt módszer mellett vízzel és semlegesítőszerekkel (pl. kal-25 ciumoxid) való kezelést is lefolytat, amikoris ismét kalciumszulfát-dihidrát képződik, amelyet azután második égetési eljárással ismét kal­cium! oszfát-félhidráttá alakítanak át. Ez a mód­szer azonban a kettős kiégetés miatt gazdaiság-SO talán, emellett nem küszöböli ki az eredeti kal­ciumszuKát-dihidrátmagban levő sómaradéko­kat, amelyek kivirágzásra hajlamosak. A harmadik eljárás értelmében a foszfátos feltárásnál olyan reakciókörülményeket alkal­£5 máznak, hogy kalciumszulfát-félhidrát képződ­jön, amelyet azután második műveletben kal­ciumiszulfát-félhidráttá alakítanak át. Ez a mód­így kapott kalciumszulfát-dihidrátot azután a szokásos módon 'kalciumszulfát-félhidráttá át-40 alakítják. A javított foiszforpentoxid-hozam el­lenére azonban kiderült az, hogy ez az eljárás jelentősen emeli a foszforsav gyártás üzemi költségeit, mivel jelentős beruházást és pótló­lagos reakciólépéseket is igényel. 45 Azt találtuk, hogy hulladékgipsz és rosszabb minőségű természetes gipszek a-kalciumszulfát­-félhidráttá gazdaságos módon átalakíthatók, ha a kiindulóanyagként használt gipszet vizes szuszpenzióban savas pH-tartományban. előnyö-50 sen 3 és 4 pH-értékek között 105 és 140 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen 110 és 121 C° között kezelésnek vetünk alá. Ekkor olyan a-kalcium.szulfát-félhidrátot nyerünk, amely tű alakú, nyársszerű kristályszerkezet helyett 55 tömör és masszív kristályszerkezettel rendelke­zik. A képződött kristályok legalább 20^ vas­tagsággal és 40/x hosszúsággal rendelkeznek. Ennek következtében a kapott a-kaleiumszul­fát-félhidrát rendkívül csekély vízfélvevő ké-60 pességű és igen nagy szilárdságú alaktestekké feldolgoztató. Szennyezett gipsz, pl. foszforsavgipsz felhasz­nálása esetén a kiindulóanyagot ismert módon vizes-, ill. vízzel történő feliszapolással előké-65 szítjuk abból a célból, hogy a szennyezések fő-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom