155428. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés elektromos szintváltozás irányának érzékelésére, tárolására és kijelzésére

3 rával közös pontjára van kötve, jellemezve továbbá azáltal, hogy a komparátor TI és T2 tranzisztorainak kollektor R4 és R8 munkaellenállásai legalább egy nagyságrenddel kisebb értékűek, mint a bistabil multivibrator első T3 tranzisztorának kollektorához csatlakozó Rll és Rpl ellenállások. A csatolt 2. ábra alapján ismertetjük a találmány szerinti kapcsolási elrendezés felépítését: a TI, T2 tranzisztorokkal képzett komparátor, amelynek R4 és R8 kollektor-ellenállásai Dl és D2 diódával a T3 és T4 tranzisztorokkal felépített bistabil-multivibrátorral kötöttek, oly 'módon, hogy a diódák anódjai a 113 tranzisztor kollektorán közösítettek. A komparátort a b'istabil-multivibrátorral láncba kötve jelformáló jellegű, irányérzékeny beírású, tároló áramkörhöz jutunk. Fentiekben ismertetett elrendezés egy olyan egységet képez, amelynél a komparátor első TI tranzisztorának kollektorpontja a Dl dióda katódjával közösített 2 pontja egy ellenálláshoz Rpll-hez kötött, valamint a bistabiPmultivibrator második T4 tranzisztorának kollektor 3 pontja D4 diódán át Rp2 ellenálláshoz kötött. A fent említett Rp2 és Rpl ellenállások közös pontja Ip indikátorerősítő bemenetére kötött (részletesen a 4. ábrán). A már ismertetett D4-es dióda ka tód ja és Rp!2-es ellenállás közös pontjára a DS-ös dióda katódja van kötve. A fent említett 3 pontot D4 dióda anódja, T4 tranzisztor kollektora, D3 dióda katódja és a K kapcsoló egyik pontja képezi, melynek másik pontja földelt. A D3 dióda anódja a VAGY kapu gyűjtősínére, mint az Ih erősítő bemenetére kötött. A kimeneti 3 pontra kapcsolt D3 dióda 5 kimenete egy gyűjtő diódás VAGY kapu eleme, amely a fentiekben leírt kapcsolás sokszorosát alkalmazva egy-egy központi helyre gyűjti a bármelyik elemen történt bejövő információváltozás tényét és ez azt újabb információként hasznosítja. Az alábbiakban adjuk a találmány elvi működési leírását a 4. ábra alapján, amely az egyik megvalósítási alakot mutatja be. A tápfeszültségek bekapcsolása után a T4-es tranzisztor kollektorát impulzusszerűen földeljük, a K, kapcsolóval (resetélés), így állítjuk be az alapállapotot. A bemenetre 1. pont logikai „0" (OV) szintet adunk. Tzl tranzisztort az Rz2 ellenállás lezárva tartja, így a Tz2 bázisra logikai „1" (negatív feszültség) szint kerül, ezért a Tz2 tranzisztor vezet és a kollektor körében elhelyezett példa szerinti zöld Z izzó ég (a 2. ábrán ezt az áramkört az íz erősítőt tartalmazó ág reprezentálja). A TI tranzisztort R3 ellenállasa lezárva tartja, így a kollektorán levő logikai „íl" szint Rpl ellenálláson keresztül nyitva tartja Tpl tranzisztort, így annak kollektorán logikai „0" szint van. A Tp2 tranzisztor bázisán Rp5 ellenállás 0 V-on van, ezért Rp6 bázislevezető ellenállás pozitív lezáró feszültsége érvényesül, vagyis a trah-4 zisztor lezár. Ekkor a Tpi2 kollektorára kötött példaszerinti piros P jelzőíró nem ég. Minthogy az Rpil és Rp'2 ellenállások „vagy" kaput alkotnak, így jelen esetben az Rp'2-re adott feszültség hatástalan a piros lámpa állapotára. 5 A reseteléskor T3—T4-es tranzisztorokból álló bistabil-multivibrátor „0" állapotba kerül. Vagyis T3 lezár és T4 vezet. T4 tranzisztor a vezetéshez szükséges negatív bázisfeszültséget Rll ellenálláson keresztül a T3 kollektora és TI 10 kollektora közötti Dl diódáról kapja. A D3 dióda a T4 kollektor pontjáról az 5-ös kimenőpontra „0" szintet ad. Erre a pontra köthető egy „0"—„1" átmenetre működő kapcsolóerősítő, mely egy egyenáramú kürtöt működtet a 15 példa szerint. Ilyen elrendezés mellett alapállapotban (ha szintváltozás nincs a bemeneten) a kürt nem ad hangjelzést. A beérkező szintváltozás a 3. ábra szerinti idődiagramból kiolvasható változásokat hozza 20 létre. A bemenetre adott tetszőleges felfutású „0"—„1" átmenet hatására a T3—T4 tranzisztorokból álló multivibrator „1" állapotba billen és marad azultán is, ha „1"—„0" átmenetet adunk a bemenetre. Ezt a következők biztosít-25 ják: TI, T2 tranzisztorokból álló komparátor inverterjeinek komparálási szintjeit úgy állítottuk be, hogy TI érzéketlenebb legyen a „0"— „1" átmenetű vezérlésre, mint az „1"—,,0'Vra. Ugyanekkor a T2 érzékenysége mindkét irá-30 nyú vezérlésre azonosan nagy legyen. Ez a feltétel az adott elrendezésben kielégül, ha R3 <]R7 (R3AÍ0,8 R7) R6>R5 (R6«;2/7 R5) R5ÄiRl-hR2 35 Ezzel biztosítottuk, hogy a hibajel 0—1 átmenet hatására TI, T2 kollektorok eredő feszültsége egy biztos pozitív ugrásfeszültség legyen. Ezt a pozitív feszültségpulzust („1"—,ß" átmenet) használjuk fel Dl, D2 diódák közbeiktatásával a T3 tranzisztor kollektorának vezérlésére, (flip-íflop) „1" billentésre, vagyis a hiba tárolására. Ezt az teszi lehetővé, hogy T3-nak nincs külön kollektor-ellenállása, ezért a diódás „VAGY" kapuval TI vagy T2 kollektor-el-40 lenállására dolgozik, „1" szintre „VAGY" kapu „0" szintre „ÉS" kapu. Ezen túlmenően a T3, T4 tranzisztorokkal megépített bistabil kört olyan módon aszimmetrizáltuk, hogy T4 tranzisztor az ,,1"—„0" átmenetre érzékenyebb legyen. Ez elérhető az Riles ellenállás növelésével az RIO ellenálláshoz képest (Rl!l>,R10). A statikus hibajel annunciálása következőképpen történik: az 1 bemenetről közvetlenül az Rzl ellenállásra érkező logikai „1" szint az alapállapotnál leírtak inverzét okozza, így a példa szerinti zöld jelzőizzó (Z) kialszik. Ezzel egyidő-60 ben a fent leírtak szerint a T3, T4 tranzisztorokból álló bistabil kört „1" állapotba billenti a jel. Ilyenkor a Tl-es tranzisztor kollektorához kötött Rpl ellenállás „0" szintet kap, viszont a vele VAGY kapcsolatban levő Rp2-es ellenál-65 lásra a D5-ös diódán beadott négyszöghulMm 2