155408. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dl-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo(21,1-b-)-tiazol rezolválására
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. V. 30. (AE—229) Amerikai Egyesült Allamok-beli elsőbbsége: 1966. VI. 01. Közzététel napja: 1968. VII. 25, Megjelent: 1969. VIII. 15. 155408 Szabadalmi osztály: 12 p 6—10 Nemzetközi osztály: C 07 d9 Decimái osztályozás: Feltaláló: Bullock Milon Walker, Hopewell, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: American Cyanamid Company, Wayne, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok Eljárás dl-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro- imidazo(2,l-b)-tiazol rezolválására 1 A találmány tárgya eljárás j obforaf orgató izomer szennyezéstől mentes vagy lényegében mentes, optikailag aktív 1(—)!8-ífenil-2,3,5,6-tetraihid:ro-á<midazo[2 ,íl-b]-tiazol és balnaí orgató izomer szennyeződéstől mentes vagy lényegében mentes, optikailag aktív, d(-|-)fi-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazol[2,l-bjtiazol, továbbá a belőlük előállítiható új vegyületek 'előállítására és elkülönítésére. Ismeretes, hogy az optikailag inaktív dl^'6--ifenil^2,3,: 5,!6-tetraihidro-imidazo[!2,il-ib]tiazol széles spektrumú iféregűző szer, amely iá (háziállatok bélférgességének (helminthiasis) kezelésében rendkívül hatásos. E dl-vegyület előállítási eljárását és hasznos biológiai aktivitását ismerteti az 1965. december 12-én közzétett 6 505 806 sz. holland szabadalom. Ennek a dl-vegyületnek jó a biztonsági határa számos gazda-állatfajra nézve, de bizonyos íajok esetében még nagyobb biztonsági határokra van szükség. A vegyület használhatóságának és biztonsági határainak további fejlesztése céljából nagy erőfeszítéseket tettünk az említett vegyület rezolválására. Végül sikerült eljárást találnunk az említett vegyület rezolválására olyan tisztított anyagokká, amelyek vagy a jobbraforgató, vagy a balraforgató vegyületet tartalmazzák, és nincsenek szennyezve a másik fajta vegyülettel. Mindeddig sikertelenek voltak a vegyület rezolválá-10 20 25 sara irányuló kísérletek, és korábban nem volt ismert mód arra, hogy az optikailag aktív 1(—)-6-f eniW2,,3,5 ,!6-tetnahidr o-imidazo [2,1-bjtiazolt a d-izomertől mentes, tiszta kémiai vegyületként előállítsák, sem pedig arra, hogy az optikailag aktív d(+)'6-ifienil-2( ,3,5,6-tetrahidro4mid^ azo![2,;14b]-tiazolt a szennyező 1-izomertől mentes, vagy lényegében mentes, tisztított állapotban megkaphassák. Meglepő volt tehát az a felismerésünk, hogy az említett vegyület jobbraforgató és balrátforgató antipodjai lényegében tiszta alakban, a másik izomertől mentesen állíthatók elő. Meglepő volt az a if elismerésünk is, hogy a kívánt béiféregű iképesség csak, a balralfoirgiató alaikhoz kapcsolódik, és hogy az állatokra nézve az 1(—)i6Hfenil-12,3,5,6-tetrahidro-imidazop^l^bltiiazolnak sokkal nagyobb a biztonsági határa, mint az ismert racém dl-vegyületé. Az 1-vegyület nagyobb biztonsági határának felismerésével vállható, hogy az említett 1-vegyület és hidrogénhalogenid vegyülete használható lesz melegvérű állatok kezelésére, amint ezt a későbbi példák majd bemutatják. Bár a j obbraf orgató alaknak nem volt bélféregűző aktivitása, kitűnt, hogy mérgező hatású. A dl-vegyületnek az 1-vegyülettel való összehasonlításakor kitűnik, hogy a dl-vegyület 90 C°-os olvadáspontjával szemben az 1- vagy a d-vegyület olvadáspontja 60—61,5 C°, és hogy a balraf orgató vegyület al-155408
