155403. lajstromszámú szabadalom • Elektrooprikai távolságmérő eljárás és műszer

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS I Bejelentés napja: 1966. XII. 05. (ZE—269) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1965. XII. 06. Közzététel napja: 1968. VI. 25. Megjelent: 1969. VIII. 15. 155403 /iilaiáo« Szabadalmi osztály: 42 c 14—23 Nemzetközi osztály: G 01 c Decimái osztályozás: Feltalálók: Amon Georg oki. fizikus, Jena, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Oarl Zeiss Jena, Jena, Német Demokratikus Köztársasás Elektrooptikai távolságmérő eljárás és műszer 1 A találmány elektrooptikai távolságmérő el­járás és műszer. A fényvillamos távolságmérésnél adóból mo­dulált amplitúdójú fénynyalábot bocsátanak ki, amely távoli reflektorról visszaverődve az adó­nál elrendezett vevőbe jut, ahol fázisát a kibo­csátott fénynyalábból leágaztatott fénynyaláb fázisával hasonlítják össze. Az ilyen eljárás és műszer a fénysebesség mérésére is alkalmas. Mint ismeretes, a moduláló közeg egyenet­lenségei miatt a fényt nem lehet a tériben tel­jesen homogénen modulálni. Vizsgálatokból ki­tűnt, hogy egy fénynyalábon belül 3° szög­értékig terjedő fáziskülönbségek lépnék föl. Ebből mind a fénysebesség, mind pedig az elektrooptikus távolságmérés alkalmával hibák származnak. A leágaztatott összehasonlító fény­nyalábhoz ugyanis a kibocsátott mérő fény­nyaláb keresztmetszetének bármely része föl­használható. Ezzel szemben a kibocsátott fény­nyaláb egyes sugarainak divergenciája, vala­mint általában a nyaláb és a reflektor kereszt­metszete közötti jelentékeny különbségek foly­tán a távoli reflektort nem valamennyi sugár éri el. Sőt, még állandó távolság esetén is elő­fordul, hogy az egyes mérések alkalmával a fény nem jut tökéletesen azonos fázishelyzet­ben a reflektorra. Ennek következtében az összehasonlító fénynyaláb és a mérő fénynyaláb 10 15 20 25 30 fázisviszonya nem mentes bizonyos önkénytől, úgy, hogy a műszer indikációja hibás lehet. A találmány célja, hogy a modulált és reflek­tált fény inhomogenitásának, valamint a vevő­höz visszaérkező fénynyaláb keresztmetszete és a vett fénynyaláb keresztmetszete közötti kü­lönbségnek a mérő fénynyaláb és az összeha­sonlító fénynyaláb fázisviszonyára gyakorolt kedvezőtlen befolyását messzemenően kiküszö­bölje. Ezt a találmány értelmében azzal érjük el, hogy a modulált fénynyalábot tengelysugará­val legalább közelítően párhuzamos tengely körül forgatjuk, Legkedvezőbb, ha a fénynyaláb forgástengelye összeesik a fénysugár tengely­sugarával. A legegyszerűbb esetben eljárhatunk úgy, hogy a fénynyalábot adott szög, például 90° alatt ismételten elfordítjuk, A fénynyaláb minden elfordítása után méréseket végzünk, amelyekből a középértéket számolással határoz­zuk meg. A fázisviszonyok kiegyenlítődését azonban jobban biztosíthatjuk, ha a fénynyalá­bot forgatjuk, mégpedig olyan szögsebességgel, amelynek frekvenciája nagyobb, mint a jelző műszer időállandójának reciprok értéke. A forgás következtében a reflektor meghatá­rozott időtartamon belül kör vagy. gyűrű alakú fénynyalábot fog be, amelynek keresztmetszeti területe a reflexiós felület többszöröse. Ennek következtében a vett és leágaztatott fénynyaláb 155403

Next

/
Oldalképek
Tartalom