155392. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szövőgépnél a vetélő véghelyzetbe érkezésének ellenőrzésére

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1966. X. 04. (TE—455) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1968. VI. 25. Megjelent: 1969. VIII. 15. 155392 * v war hliiin' v\ Szabadalmi osztály: 86 c 8—34 Nemzetközi osztály: D 03 d Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Sugár György gépészmérnök, 60%, Scherzinger Ferenc technikus, 25%, Megyeri Béla villamosmérnök, 15%, Budapest Tulajdonos: Textilipari Kutató Intézet, Budapest Berendezés szövőgépnél a vetélő végfaelyzetbe-érkezésének ellenőrzésére 1 Ismeretes, hogy egyes speciális megoldásoktól eltekiintve, a szövőgépeknél a vetülékfonamak a szádnyíláson átvezetése úgy történik, hogy a vetülékfonalat tartalmazó csévét hordozó vetélőben vetőszerkezettel megfelelő mozgási ener- 5 giát halmozunk fel. E mozgási energiának, vagyis a vetélő kezdősebességének (a vetés erősségének) akkorának kell lenni, hogy az egyikoldali fiókból kiinduló vetélő a másik oldali fiókban kijelölt véghelyzetet a gép üzemviszo- io nyai (fordulatszám stb.) által meghatározott idő, illetve főtengely-^szögelfordulás alatt érje el. A vetélőnek a pálya végén való megállítására a fiókokba beépített fékszerkezet szolgál. A vetélő véghelyzete a vetélő sebességétől és a fék- 15 szerkezet beállításától (a fékezés erősségétől) függ. Cséveváltós szövőgépeknél a cséveadagoló szerkezet a csévéket a gépállványhoz képest mindig azonos helyzetben szállítja a csévekala- 20 pács alá, amely azokat a vetélőbe beüti abban a pillanatban, amikor a vetélő a pálya végén a bordaládához képest nyugalomba jött. A cséveadagoló a vetélőpálya hosszirányában úgy van elhelyezve, hogy a vetélőnek ebben a nyugalmi 25 helyzetében (véghelyzetében) a beütésre váró teli cséve pontosan a vetélőben levő üres cséve fölött van, és így beütés után a vetélőben pontosan az előbbinek a helyét foglalja el. Ez tehát a vetélő ideális véghelyzete, amely még azzal 30 van meghatározva, hogy ebben a véghelyzetben a vetélő elülső vége a nyugalomban levő ép (a használat folytán még ki nem kopott) vetélőfejhez támaszkodik. Ez a vetélőnek az a kívánt véghelyzete, amelynek elérésére törekszünk. A vetélő véghelyzetbe beállásának körülményeit vizsgálva a következő eredményre jutottunk: A vetőszerkezet hatásának megszűnte után a szádnyílásban a vetélő sebessége csökkenni kezd, majd a pálya vége előtt a fiókba érkezve, a fék hatására mozgási energiájának teljes felemésztődése során rohamosan mintegy 3—4 m/sec. sebességre, végül zérusra csökken. Az üzemi körülmények szerint a vetélő a következő véghelyzeteket veheti fel: 1. ha a fékezés kelleténél erősebb, akkor a vetélő a fent definiált kellő véghelyzet előtt megáll i(a vetőfejet tehát nem érinti); 2. ha a fékezés kellő erősségű, akikor a vetélő a fent definiált kellő véghelyzetben jön nyugalomba (és a vetőfejhez támaszkodik); 3. ha a fékezés kelleténél gyengébb, akkor a vetélő a megengedettnél nagyobb erővel ütközik a vetSfejhez, és arról visszapattanva a kívánt véghelyzettől a pálya közepe felé eső helyzetben jön nyugalomba (mint az 1. pont szerint. A vetélő elülső vége és a vetőfej között hézag támad, amelynek nagysága egyébként azonos körülmények között a vetés erőstségétől függ); 155392