155380. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbamid előállítására

155380 6 dékfázis elemzési adatai alapján. A kívánt am­mónia/széndioxid aránytól való mérsékelt el­térés a folyadékfázisban ugyanis sokkal na­gyobb eltérésnek felel meg a gázfázis össze­tételében. 5 Meglepő módon még az is kitűnt, hogy az előállítási folyamatban, az illető folyadékfázi­sokban a betartandó ammónia/széndioxid mól­arányok között fellépő különbségek nem mutat- jo koznak a folyadékfázissal érintkezésben levő gázfázisban és amennyiben az ammónia/szén­dioxid mólarányt a gázfázisban 1:1 és 6:1 határok között tartjuk, úgy a kívánt ammónia/ széndioxid mólarány a folyadékfázisban autó- 15 matikusan beáll. A karbamidreaktörból felül kiáramló gázfázis 1:1 és 6:1 közötti ammónia/széndioxid mól­arányánál a vele érintkezésben levő karbamid- 20 oldat összetétele tehát olyan, hogy abban az ammónia/széndioxid móilarány kb. 3:1 és 6:1 közötti. Ha az ammónáumkaríbamát-reaktorból távozó gázokban az ammónia/széndioxid mól­arány 1:1 — 6:1 között van, úgy a karbamát- 25 olvadékban *az ammónia/széndioxid arány 2 : 1 és 3 : il közötti értéket mutat fel. Az előállítási eljárást tehát a gázfázis ammó­nia/széndioxid .mólarányának 1:1 és 6:1 ér- 30 tékek között tartásával szabályozhatjuk. Az op­timális hőmérsékleti féltételek eltérésére szük­séges, hogy az ammónia/széndioxid arányt a gázfázisokban szűk határok között, mégpedig 1,5 : 1 és 3,15 : 1 között tartsuk. 35 Az eljárás egyik kiviteli formáját vázlatosan a 2. ábrán ábrázoljuk. Ez a kiviteli forma nagy­mértékben megegyezik az 1. ábra szerintivel. Eltérés, hogy az inert gázok elvezetése most 40 a karbamátreaktorhoz kapcsolódó mosótornyon keresztül történik. A 2. ábrán látható ezenkívül az alacsonynyomású fokozat, melyben a sztrip­pelő-oszlopból alulról elvezetett karbamid olda­tot megszabadítjuk az oldott ammóniától és 45 széndioxidtól, mégpedig karbamát oldat képző­dése közben, melyet visszakeringetünk. Ezen kiviteli forma szerint az autoklávban (B) kelet­kezett karbamid oldat az (5) jelű vezetéken ke­resztül a sztrippelő-oszlopba (6) áramlik, ahol az 50 oldatot a (3) jelű vezetéken a sztrippelő-oszlop­ba (6) alulról belépő széndioxiddal magas nyo­máson tisztítjuk. A sztrippelő-oszlopból eltávozó, főleg ammó- 55 niából és széndioxidból álló gázelegyet a (9) jelű vezetéken keresztül alulról az autoklávba (B) vezetjük be. Az autoklávba egyidejűleg a (2) jelű vezetéken keresztül előnyösen csepp­folyós ammóniát adagolunk. A bevezetett gázok 60 átbuborékolnak a folyadékfázison az autokláv­ban, mimellett részlegesen feloldódnak és a nem oldott gázokat bevezetjük a (4a) jelű vezetéken keresztül a karbamátreaktor (A) csővezeték­rendszerébe (1). 05 Az említett karbamátreaktor ugyancsak egy nyomás alatt álló edényből (12) áll, melyben vízzel körülvett csővezetékrendszer található. Az erősen exoterm ammómumkairbamát képző­dési reakció következtében a víz gőzzé alakul át. A keletkezett ammóniumkarbamát-olvadékot a (1.3) jelű vezetéken keresztül äz autoklávba (B) vezetjük, amelyben az ammóniumkarbamát­ból víz lehasadása közben lassan karbamid kép­ződik, Hogy az autoklávban a megkívánt dugó­áramlást (piston-flow) lehetőleg megtartsuk és hogy a gázok bevezetésével ezt ne zavarjuk, az autoklávot szitalemezek (23) segítségével egy­más felett elhelyezkedő szakaszokra osztjuk fel. Azokat a gázokat, amelyek az ammónium­karbamát-reaktorban nem kondenzálódtak am­móniumikarbamáttá, vagyis az ammóniát és széndioxidot is tartalmazó inert-gázokat, a (4b) jelű vezetéken keresztül egy .mosótoronyba (14) és az ebben keletkezett oldatot a (15) és (13) jelű vezetéken át alulról újra az autoklávba vezetjük. Az eltávozó gázokat a mosótoronyból (14) fe­lülről vezetjük el. A sztrippelő-oszlopból alulról lecsapolt karbamidoldatot (7) kb. 4 atm. nyo­másra expandáltatjuk és a hevítőben (17) gőz­zel indirekt melegítjük, amiköris a még oldott ammóniát és széndioxidot elűzzük. Ezután egy elválasztóban (18) a folyadékot és a gázt el­választjuk. A kapott karbamid oldatot a (24) jelű vezetéken keresztül leeresztjük és a továb­biakban kristályos karbamiddá vagy karbamiid­-golyócskákká dolgozzuk fel, a gázokat pedig egy hűtőbe (19) vezetjük, ahol a (20) jelű veze­téken érkező vízzel és/vagy ammóniával karb­amát oldattá kondenzáljuk. A kondenzációs hőt a hűtőben levő csőkígyó segítségével vezetjük el. A hűtőben képződött oldatot a (21) jelű veze­téken, a szivattyún (22) és a (16) jelű vezetéken keresztül a mosótorony (14) felső részére vezet­jük mosóifolyadékként. A folyamat szabályozására és ellenőrzésére két mintavételi vezetéket alkalmazunk, neveze­tesen a P leágazást a (4a) vezetékben, amely a (B) oszlopból kilépő gáz vizsgálatára szolgál és a Q csőelágazást a (4b) jelű vezetékből, amely a karbamátreaiktorból eltávozó gázok, vizsgálatát teszi lehetővé. A P és Q mintavételi vezetékek­hez gázkromatográfok csatlakoznak, ezeket nem ábrázoltuk. Az (R) jelű vezetékben a kiengedett gáz mennyiségének mérésére szolgáló mérő­berendezés van. A kiengedett gáz főleg inert gázokból áll, melyeiket folytonosan, elsősorban a széndioxid kiindulási anyagihoz visszavezetünk. A gázok elemzési eredményei alapján már­most vagy az ammóniának, vagy a széndioxid­nak a bevezetését szabályozzuk. Ha a gázfázis összetétele olyan, hogy az abban levő ammónia/ széndioxid mólarány az 1 : 1 — 6:1 határérté­keken kívül esik, úgy a hozzávezetett ammónia vagy széndioxid mennyiségét növelni vagy csök­kenteni kell, és ezzel a kívánt mólarányt a fo­lyadékfázisban ismét beállíthatjuk. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom