155365. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 16.511 R. P. antibiotikum és összetevői előállítására
155365 8 nyos számú baktériummal szemben az e célból általánosan használt hígításos módszerek egyikével határoztuk meg. Minden baktérium esetében meghatároztuk az anyagnak azt a legkisebb koncentrációját, amely meghatározott körülmények között meggátol minden észlelhető fejlődést egy megfelelő táptalajon. A meghatározások eredményét az 5. táblázatban foglaljuk össze; a legkisebb bakteriosztatikus koncentrációkat az anyagnak a vizsgálati közeg ml-jére számított mikrogrammjaiban fejezzük ki. 5. táblázat Legkisebb bakterio,r ,,, , .,, . sztatikus Vizsgált baktérium , koncentrációk ug/cm3 Neisseria catarrhalis (A 152 Pasteur Intézet) 0,4 Neisseria gonorrhoeae (A 50 Pasteur Intézet) 0,4 Neisseria meningitidis (5813 Pasteur Intézet) 0,1 Diplococcus pneumaniae (Til törzs, Pasteur Intézet) 0,8 Streptococcus pyogenes hemolyticus (Dig 7 törzs, Pasteur Intézet) 0,8 Streptococcus faecalis —ATCC 8043 2 Sarcina lutea — ATCC 9341. 20 Staphylococcus aureus, 209 P törzs — ATCC 6538 P >100 Staphylococcus aureus, Smith törzs >1Ö0 Bacillus subtilis — ATCC 6633 >100 Mycobacterium sp. — ATCC 607 100 Escherichia coli — ATCC 9637 60 Salmonelle dysenteriae — Shiga L (Pasteur Intézet) >100 Pseudomonas aeruginosa (Bass törzs, Pasteur Intézet) >100 Klebsiella pneumoniae —(ATCC 10 031 30 Pasteurella múltoddá (A 125, Pasteur Intézet) >100 Brucella bronchiseptica (CN 387 — Wellcome Intézet) 30 Reiter-féle Treponeme 0,!l5 A 18 051 R. P. ugyanezek ellen a mikroorganizmusok ellen és azonos koncentrációkban hatásos. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a 16 511 R. P. és a 18 051 R. P. főképp a Neisseria nembeli baktériumok, valamint a hemolitikus Streptococcus és a Pneumococcus ellen hatásosak. Ugyancsak hatásosak a termékek a Reiter-féle Treponema ellen. Staphylococcusnfajok, Mycobacterium-fajok és gram-negatív; baktériumokra az új antibiotikumok csekély vagy semmi gátló hatást nem gyakorolnak. A 16 511 R. P. antibakteriális hatásáról meggyőződtünk in vivo kísérletileg Meningococcus és Streptococcus csírákkal megfertőzött laboratóriumi állatokon. Különösen hatásosnak bizo-5 nyúlt szubkután alkalmazás esetében. Ugyanígy alkalmazva hasonló aktivitást mutatott a 18 051 R. P. egér Meningococcus fertőzésével szemben. A 16 511 R. P. toxicitását főképp egereken 10 tanulmányoztuk. Az 50%-os letalis adagot (D. L.50) szubkután úton határoztuk meg: DL50 = 1,85 g/kg. Ebből az eredményből kitűnik, hogy a termék igen kevéssé toxikus. 15 A 16511 R. P. antibiotikumokat termelő mikroorganizmusok a Streptomyces nembe tar• toznak. Izolálásukra a következő általános módszert alkalmaztuk: Egy talajmintát steril desztillált 20 vízben szuszpendáltunk, majd a szuszpenziót különféle mértékben hígítottuk; minden hígításból egy kis mennyiséget rákentünk egy Petri^csészében levő agaros táptalaj felületére. Néhány napi 26 C°-on való inkübálás után az 25 izolálni kívánt mikroorganizmus kolóniákat átoltottuk ferde agárra, hogy bőségesebb tenyészeteket kapjunk. A Streptomyces hygroscopicus var. tepidalitus DS 21336 törzset egy Franciaországban Párizs E0 környékén Rungisban vett talajmintából izoláltuk. A törzset az Amerikai Egyesült Államokban Peoriában (111.) az N.R.R.L.-nél deponáltuk NRRL 3237 szám alatt. Ez a mikroorganizmus a Streptomyces nembe 35 tartozik, éspedig a Streptomyces hygroscopicus fajnak egyik változata, és lényeges jellemzői H. D. Tresner és E. J, Backus [Applied Microbiology 4, 243—250 (1956)] és S. A. Waksman (The Actonoycetes II, Baltimore 1961, 230—3,31. 40 oldal) határozták meg. Ennek a 16 511 R. P.-t termelő törzsnek többek közt az a sajátsága, hogy jól tenyészik 26 C°-on, kissé kevésbé jól 30 C°-on, és egyáltalán nem tenyészik 37 C°-on; ezért, kapta a Streptomyces hygroscopicus var. 45 tepidalitus nevet. A Streptomyces hygroscopicus var. tepidalitus rendelkezik a Streptomyces hygroscopicus fajnak a H. D. Tresner és E. J. Backus, valamint S. A. Waksman által meghatározott következő három jellegzetes tulaj-50 donságával: a) A spóratermő fonalai általában néhány menetes tekerületű spirálisokban végződnek, a menetek száma legtöbbször 1—4, bár egyes esetekben hosszabb spirálisok is megfigyelhetők, több menettel; b) A spórás légi szerv, amikor kellően kifejlődött, a Streptomyces hygroscopicus fajra jellemző sötétszürke színt ölt; c) Bizonyos jó spóraképződést lehetővé tevő 60 táptalajokon elöregedés következtében a spóra zónákban fekete fénylő nedves felületek mutatkoznak, jellemzően a Streptomyces hygroscopicus fajra. A Streptomyces hygroscopicus var. tepidalitus 65 esetében a spórahordozó felületnek sötétszürké-55 4
