155288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás p-aminometilbenzoésav tisztítására
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL. SZABADALMI L JEiR Á S liúiií'iiM 1 Bejelentés napja: 1966. X. 19. (AE—218) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1966. III. 09. Közzététel napja- 1968. VI. 25. Megjelent: 1969. VII. 10. 155288 Szabadalmi osztály: 12 q 1—13 Nemzetközi osztály: C 07 c4 Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Kaz.mirow.ski Hans Georg vegyész, Conrad Wolfgang vegyészmérnök, Trampau Lothar oki. vegyész, Radebeul, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Arznaimittelwerk, Dresden, Radebeul, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás p-aminometilbenzoésav tisztítására A találmány tárgya eljárás a p-ciánbenzoésav katalitikus hidrogénezése során nyert p-aminometilbenzoésav tisztítására. A p-aminometilbenzoésav előállítására különböző eljárások ismeretesek. E vegyület szintézisénél a döntő probléma a primer alifás aminocsoport előnyös kialakítása. Nem lehet a feladatot pl. a megfelelő p-klórmetilbenzoésav és vizes ammónia egyszerű reakciójával megoldani. A p-aminometilbenzoésav előállítására elsőként leírt eljárások ezért segédanyagot használnak és az ammóniát maszkírozott alakban, így Guenther szerint ftálimid, Blicke és Lilienfeld szerint pedig hexametiléntetramin alakjában viszik reakcióba. A Guenther-szintézisnél p-toluidin a kiindulási anyag, amelyet p-tolunitrilen keresztül először p-ciánbenzilkloriddá alakítanak át, majd ezt 130 C°on ftálimid-káliummal reakcióba viszik, s így N-(p-ciánbenzil)-ftálimidet, majd ezt a terméket 3'0%-os nátronlúggal elszappanosítva N-<(p-karboxibenzil)-ftálimidsavat kapnak, amely bombacsőben tömény sósavval 200 C°^ra hevítve p-aminometilbenzoésavra és ftálsavra bomlik. Ennek az öt lépésből álló eljárásnak ma már csak történeti és tudományos jelentősége van. 10 15 20 25 A Blicke által 1943-ban közzétett hét lépéses, ugyancsak p-toluidinből kiinduló szintézis a p-aminometilbenzoésavnak csak laboratóriumi 30 méretekben történő előállítására alkalmas. Az eljárás lényeges része az aminocsoport bevitele a Delepin-reakció szerint oly módon, hogy a megfelelő jódmetil-vegyületet kloroformban hexametiléntetraminnal reakcióba viszik és a képződő komplexet megbontják. Bár mindkét eljárás jóminőségű p-aminometilbenzoésavat eredményez, technikai előállítás szempontjából ezek nem jönnek számításba. Az utóbbi időben kísérleteket végeztek arra vonatkozóan., hogy a segédanyagot kiküszöböljék és az aminocsoportot a molekulába ammónia alkalmazásával vigyék be. Nem sikerült azonban omega-klórkarbonsavat vizes ammóniával egyszerű módon a megfelelő aminosavakká átalakítani. Ehhez az átalakításhoz vagy a sokkal költségesebb brómvegyületek vagy nyomás alatt levő folyékony ammónia szükségesek. Mindenekelőtt a reakció, mint az ammónia minden egyes alkilezési reakciója nem egyenletesen folyik le. Fentiekből következik, hogy a p-aminometiibenzoésav előállítására szolgáló eljárások, amelyeket a p-halogénmetilbenzoésavon keresztül folytatnak le körülményesek, nem gazdaságosak és ezért nem is előnyösek. Meglepő, hogy Albert és Magrath eljárását, mely szerint az aminometil-csoportot nitrilcsoport hidrogénezésével építik fel aránylag kevéssé méltatták figyelemre, bár ily módon p-ami-155288
