155279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11-aminoalkilezett dibenz(b,f)-1,4-oxazepinek és benzo(b,f)-1,4-tiazepinek előállítására

3 155279 4 mot jelent, míg az R, A és Z szubsztituensek jelentése a fentiekkel egyező — dehidratizá­lunk. A gyűrűzárás előnyösen lefolytatható, ha a (II) általános képletű vegyületet vala­mely megfelelő dehidratálószer, mint cinkdiklo­rid, alumíniumklorid, óntetraklorid, foszforsav, foszforoxiklorid és hasonló vegyületek jelenlé­tében, adott esetben valamely megfelelő forrás­pontú iners oldószerben, mint benzolban, to­luolban stb. hevítünk. A kiindulóanyagként használható savamido­kat pl. úgy állíthatjuk elő, hogy 2-amino-di­feniloxidot vagy 2-amino-difenilszulfidot vala-R / mely X—CO—A—N általános képletű bá-R zisos karbonsavhaiogeniddel — amely képlet­ben X halogénatomot jelent — reagáltatjuk; vagy a fenti reakciót két lépésben végezzük, éspedig a kiindulóanyagot először X—CQ—A— X általános képletű alifás halogénezett karbon-R / savhalogeniddel, majd valamely HN álta­\ R lános képletű aminnal reagáltatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek másik előállításmódja szerint valamely (III) általános képletű alkohol reakcióképes észterét — amely képletben A és Z a fentieket jelent — főként haiogénhidrogénsavas vagy p-toluolszulfonsavas R / észterét valamely NH általános képletű \ R szekunder aminnal reagáltatunk. Ez a reakció előnyösen megy végbe, ha a reakciópartnere­ket valamely megfelelő oldószerben, mint to­luolban hevítjük. A kiindulóanyagként használt (III) általános képletű halogénhidrogénsavas alkoholészter elő­állítható pl. oly módon, hogy 2-amino-difenil­oxidot vagy 2-amino-difenilszulifidot. először valamely X—CO—A—X általános képletű ali­fás, halogénezett karbonsavhaiogeniddel reagál­tatjuk, majd dehidratálás közben gyűrűzárást végzünk. A (III) általános képletű alkoholok halogénhidrogénsavas észtereit — amelyben A metilén-csoportot jelent — ll-metil-dibe:nz[b,f]~ -1,4-oxazepinből vagy 1 l-metil-díbenzo[!b,f]-l,4--tiazepinből klórozással is előállíthatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek előállít­hatók továbbá akkor is, ha valamely (IV) ál­talános képletű primer vagy szekunder amint — amely képletben R' hidrogénatom vagy va­lamely legfeljebb 3 szénatomos alkil-csoport, míg A és Z jelentése a fentiekkel egyező — alkilezünk. Az alkilezést pl. úgy végezzük, hogy R—OH általános képletű alkoholok reak­cióképes észtereivel, vagy valamely redukáló­szer, mint hangyasav jelenlétében a megfelelő aldehidekkel reagáltatjuk az előbbi (IV) álta­lános képletű kiindulóanyagot. A (IV) általános képletű primer- vagy sze­kunder-aminok pl. (III) általános képletű al­koholok reakcióképes észtereiből ammóniával, vagy legfeljebb 3 szénatomot tartalmazó mono­alkilaminnal történő reakcióval nyerhetők. Az (I) általános képletű vegyületek előálla­tását végül az alábbi módon is végezhetjük: valamely (V) általános képletű, 10,11-helyzet­ben telített vegyületet — amely képletben R, A és Z jelentése a fentiekkel egyező, előnyösen higany(II)-acetát, klóranil vagy palládium stb. segítségével, adott esetben valamely iners szer­ves oldószerben, mint xilolban, dekáimban, mezitilénben stb., vagy valamely savas-vizes közegben, pl. vizes ecetsavban hevítjük. A fent leírt eljárásokkal előállított bázisok számos esetben kristályosíthatok, egyébként pedig általában nagyvákuumban bomlás nélkül desztillálhatok. A találmány szerinti -vegyüle­tek bázisjellege lehetővé teszi azt, hogy szer­vetlen vagy szerves savakkal vízben stabilis sókat képezzünk. A sóformájú vegyületek a vegyületek bázisformáihoz hasonlóan alkal­mazhatók. Savjellegű vegyületként az alább felsoroltak jönnek számításba: sósav, hidrogén­hromid, kénsav, salétromsav, foszforsav, ecet­sav, oxáisav, maionsav, borcstyánkősav, raa­leinsav, almasav, borkősav, toluolszulíonsav és hasonló savak. 1. példa: 2-amino-difenilszuifid 'és y-klóirvajsavklorid reagáltatásával etildiciklohexilamin jelenlété­ben 2-í(y-klórbutiril)-amino-difenilszulifidot állí­tunk elő, amelynek olvadáspontja éter-petrol­éter-elegyből való átkristályosítás után 54—55 C°. Az így kapott színtelen tűkristályos ter­méket nyomás alatt dimetilaminnal hevítjük, amikor is 2-!(y-dimetilamino)-butirilamino-di­fenilszulfidot kapunk. 16,5 g fenti kiindulóanyagot 160 g polifosz­foszforsavval 3,5 óra leforgása alatt keverés közben 150—160 C°-ra hevítünk, majd a reak­ciókeveréket jégre öntjük. A kapott oldatot koncentrált ammóniaoldattal meglúgosítjuk, és a kivált bázist éterrel kirázzuk. Ekkor sárga olaj formájában 14,1 g ll-(j/-dimetilammo)­-prO'pil~di-benzo:[b,f]j l,4-tiazepmt kapunk, amelynek forrpontja 0,07 Torr nyomáson 168-J172 C°. A kapott bázist acetonban feloldjuk és ek­vivalens mennyiségű oxálsavat adunk hozzá, ekkor közvetlenül kristályos oxalátsót nyerünk. Metanol-éter elegyből történő kristályosítás után nyert gyengén sárgaszínű kristályok olva­dáspontja 173—1175 C°. 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom