155277. lajstromszámú szabadalom • Nyomó- és támasztószerkezet különösen szemenkénti vetőgéphez

155277 3 4 • Az eddig alkalmazott gyakorlatiban leginkább öntöttvasból előállított nyomógörgők,, különösen nedves talajoknál hajlamosak arra, hogy felületükre föld tapadjon. Ilyen módon a földdel együtt a görgők magvakat is felvesznek, melyeket azután az alkalmazott kaparószerv segítségével távolítanak el a görgőről. Ilyen módon az egyes magvak vetésére alkalmazott vetőgépeknél a tulajdonképpeni célt, vagyis, hogy a magvakat azonos távolságban azonos mélységbe juttassák a barázda hosszában a talajra, nem lehet biztosítani. Az eddig ismert berendezéseknél ismételten maghalmozódások fordulnak elő, ami azzal a következménnyel jár, hogy az egyes sorokban a kívánt távolságot a magvak között nem lehetett betartani. Ez a nem-kívánt helyzet főleg nehéz és nedves talaj esetében áll fenn. A fentiekben vázolt hátrányok kiküszöbölése érdekében a jelen találmány szerint a vetőszerkezet alátámasztására és emellett a magvaknak a barázdába való benyomására egyetlen keskeny nyomógörgőt alkalmazunk, mely görgő szélessége megközelítően a barázda szélességének felel meg. Ez a görgő önmagában alkalmazva is elegendő lehet, hogy a kívánt hatást biztosítsa, különösen akkor, ha gumiabronccsal, gumitömlővel vagy hasonlóval rugalmasan van kiképezve. Bizonyos körülmények között előnyös lehet a keskeny nyomógörgő mindkét oldalán önmagában ismert, előnyösen kúpos kialakítású támasztóhengereket is alkalmazni. Ezek a kétoldalt elhelyezett támasztóhengerek kisebb átmérőjűek, mint a középső nyomógörgő — támasztófunkciójuknak megfelelően •— és célszerűen nagyobb átmérőjű végükkel csatlakoznak a nyomógörgőhöz. Emellett a találmány értelmében gondoskodunk arról, hogy a vetőgép a talaj felső száraz rétegét félretolja és így a mag nedves földbe kerüljön. A gumitömlővel, ill. gumiabronccsal felszerelt görgőhöz a nedves föld egyáltalában nem, vagy csak igen kismértékben tapad, mivel a tömlő vagy gumiabroncs huzamos alakváltozása következtében öntisztítás megy végbe, úgyhogy a szokványosán alkalmazott kaparó feleslegessé válik. Ennek következtében a találmány szerinti keskeny hajtógörgő alkalmazása a talaj kötőképességének határértékei mellett is megfelelő. A .magnak egyenlőtlen mélységbe való bejuttatását teljes biztonsággal elkerüljük akkor, ha a keskeny görgő két oldalán a kisebb átmérőjű szélesebb hengereket helyezzük el. A lenyomott szakasz szélességét ilyen módon növeljük és a talajnak a víz behatolására szolgáló hajszálcsöves áteresztőképességét is javítjuk. Olyan esetekben, amikor a keskeny nyomógörgő nagy fajlagos nyomása nem kívánatos, főleg kemény talajoknál, amikor esetleg a gumiabroncs is hajlamos a talajrészeket magára ragasztani, a középső keskeny görgőt el is hagyhatjuk és. ehelyett csupán a szélesebb, külső, kúpos hengereket alkalmazzuk, melyek egységes görgőként hatnak és középső síkjukban átmérőjük nagyobb, mint a szélső részeken. Ilyen módon a magvakra gyakorolt közvetlen nyomást csökkentjük, a föld tapadása a görgőre igen kismértékű lesz és ugyanakkor kaparó segítségével ezt a kismennyiségű földiét is könnyen eltávolíthatjuk anélkül, hogy a görgő a földdel együtt magvat, is magával vinne. Teljesen tömör, nedves talajoknál a két szélső széles henger között rést hagyhatunk és ily módon a barázda nem lenyomott részében a cserepesedés képződését csökkentjük és emellett a cserepesedett részt a résnek megfelelő részben egyidejűleg feltörjük és így a magból keletkező növénycsírák a talajon könnyebben áthatolhatnak. A találmányt egy kiviteli példában a csatolt rajzok kapcsán ismertetjük részletesebben. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti vetőgép teljes elrendezését mutatja egy traktorhoz kapcsolva. A 2. ábra a vetőgép fő-részeit vázlatosan oldalnézetben szemlélteti, a 3. ábra pedig a 2. ábra szerinti gép felülnézete. A 4. ábra az 1. ábra A irányában nézve a kombinált nyomógörgő részleges nézete, az 5. ábra pedig a két oldalsó nyomóhengert szemlélteti a közbenső keskeny nyomógörgő nélkül. A találmány szerinti vetőgépet szokványos módon egy traktor hidraulikus emelőszerkezetéhez kapcsoljuk. A gép vázán négyszög-keresztmetszetű 1 cső van, mely a gép F menetirányára keresztirányú és a 2 csapágytámaszokon nyugszik, melyek az 5 hajtőkerekek 3 csapágyaiba illeszkednek. A 3 csapágyak a 4 hajtótengelyt fogják körül. A 4 hajtótengely a talajon mozgó 5 haj'tókerekekkel (bordáskerekek) van összeerősítve. A 4 haj főtengelyen meghatározott távolságban több, többnyire öt vagy hat villa van, amelyek a 4 tengely körül függőleges síkban lengésre képesek. A 6 villákba egy-egy 7 tartócső kapcsolódik, mely menetirányban nyúlik ki és amelyen a 8 csatlakozótengely van és ehhez kapcsolódik a 7 tartócső hátsó végén perem segítségével a tulajdonképpeni 9 vetőszerkezet. Az egyes 6 villáknak a 4 tengelyt körülfogó csapágyai között a 11 szorítóaggyal a 10 hajtőkúpkerék van, mely dörzskapcsolással a 4 tengelyhez csatlakozik. A 11 szorítóagy csak egy csavarral van a 4 tengelyhez szorítva, ennek a csavarnak a meglazítása lehetővé teszi a 6 villának a 4 tengelyen való csúsztatását és ezzel együtt a 7 tartócső állítását is a perem segítségével ráerősített 9 vetőszerkezettel együtt. Ez azt jelenti, hogy az egyes vetéssorok egymástól való távolsága egyszerű módon és gyorsan beállítható. A 7 tartócső a 1.2 támasztóemelő segítségével támaszkodik a gépváz négyszögkeresztmetszetű 1 csövéhez. A 12 támasztóemelő csuklósan kap-10 15 20 25 10 *.•=; 40 45 50 55 60 2