155224. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolkarbamát-származékok előállítására
155224 8 jainak, ill. klorotionoformiát jainak is a szakirodalomban. nevezik A reagáltatandó aminők moláris feleslegben való alkalmazása kívánatos, minthogy a reakcióhoz szükséges 1 mól aminőn kívül előnyös és szokásos további 1 mól amint alkalmazni a reakció folyamán képződő sav lekötése céljából. Legtöbbnyire oly módon járunk el, hogy a kiindulóanyagként alkalmazásra kerülő klórszénsavésatert valamely savval képezett addíciós só alakjában alkalmazzuk; ilyenkor az amin még egy további móljára van szükség e só semlegesítése céljából. Amint fentebb már említettük, a reakcióközegben jelenlevő amin hldro lizáihat ja a jelenlevő 1-helyzetű aciloxialkil-icsoportot és így a megfelelő lnhidroxialkil-imidazolt kaphatjuk reakciótermékként. Ha reagáló aminként ammóniát alkalmazunk oly karbamátok képzése céljából, amelyekben mind R8 , mind R 9 helyén hidrogénatom áll, akkor ezt az ammóniát általában igen nagy feleslegben alkalmazzuk; gyakran cseppfolyós ammóniát használunk a reakció közegéül szolgáló oldószerként. Ha ezt a reakciót ammóniával folytatjuk le, akkor a reakcióhőimérséklet kb. —i3i5 C° (a cseppfolyós ammónia forrpontja) és a szobahőmérséklet között lehet. Magasabb hőmérsékleteken természetesen nyomásálló reaktor-edényt kell alkalmazni, vagy valamely szerves oldószerben, pl. kloroformban vagy rövidszénláncú alkanolban oldott ammóniával kell dolgozni. Az ilyen eljárásmód szerint a megfelelő kloroformiát- vagy klorotionoformiát-észterből előállítható karbamátok példáiként az alábbi vegyületeket említhetjük: l-imetil^5-nitro^2-imidazolilmetil-kar barnát, l-etil-5-mtro-l2-i:midazolilmetil-karbamát, l-metil-J5^nitro^2-imidazolilimetil-p-f: luorfenilkar barnát, l-metil-5-n:itro-2,-imidaiZolilmetil-p-klorfenilkarbamát, l-propil-S-nitro-a-imidazolilmetil-p-nitrofenilkarbamát, l-rnetil-S-nitro^-imidazolilmetil-tiolkarbamát, l-ineitil-5-nitro-l2-imidazolilmetil-mei tilkarbamát, l-(2-hidroxieti:l)^5-nit'ro-2-imidazolilmetil-etilkar barnát, l^(2J hid:roxietil)-'5-nitro-2-imidazolilmetil-karhamát, l-metil^5-nitrcH, 2-imidazolilme i til-m etiletilkarbamát, l-{l-etil-5-nitíro^2-imidazolil)-etil-'etilkarbamát, l-metil-5-nitro-i2-imidazolilmetil-metoximetilkar barnát, li(l-:metil-45-nitro^2-imidazolil)-etil-metiltionokarbamát. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 A fenti eljárás során kiinduló anyagként felhasználásra kerülő klóirkarbonát-, ill. klórtionokarbonát-észterek oly módon állíthatók elő, hogy foszgént vagy tiofoszgént kb. 10 C° és a szoba- <j5 hőfok közötti hőmérsékleten egy (V) általános képletű imidazol származékkal — e képletben A oxigén- vagy kénatomot képvisel, R3 rövidszénláneú alkil- vagy aeiloxialkil-esoportot, R pedig hidrogént vagy rövidszénláncú alfcilgyököt képvisel — reagáltatunk. Általában foszgén esetében alacsonyabb, tiofoszgén esetében valamivel magasabb reafccióhőmérsékletet alkalmazunk. Az eljárásit valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószeres közegben folytatjuk le. Oldószerként jól alkalmazhatók dioxán, tetrahidrofurán, toluol vagy ezek elegyei, valamint ketonok vagy észterek, pl. etilacetát is. Kívánatos olyan oldószert alkalmazni, amelyben a reagáló imidazolszármazék gyakorlatilag teljesen oldódik. A legjobb eredmények elérése érdekében célszerűen valamely savlekötőszer, általában tercier amin, mint trialkilamin vagy dimetilamin jelenlétében dolgozunk, bár az olyan oldószerek, mint a tetrahidrofurán vagy a dioxán maguk is savlekötőszerként szerepelhetnek ebben a reakcióban. A kloroformiátvagy klorotionoformiát-észtert kívánt esetben elkülönítihetjük a reakcióelegyből, bár ez általában nem szükséges; az eljárás előnyös kiviteli alakja esetében az észtert oldatban, hidroklorid alakjában állítjuk el és elkülönítés nélkül reagáltaitjuik tovább az amurnál. A találmány szerinti imidazolilalkil-karbarnátok előállíthatók további oly módon is, hogy valamely l-alkil-2r-hidroxialkil- vagy l-alkil-2--merkaptoalkilJ 5-nitroi,midazolt, vagypedig valamely l-aciloxialkil-2:-hidroxialki'L vagy 1-aciloxialkil-i2-merkaptoalkil-5-nitroimidazolt a megfelelő karbamilhalogeniddel vagy rövidszénláncú alkilkarbamáttal reagáltatunk. Ezzel az eljárással különösen a csatolt rajz szerinti (VI) általános képletnek megfelelő karbamátokat állíthatunk elő, oly módon, hogy az imidazol-vegyületet egy (VII) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk; a képletekben R R3 A és M B hidrogént vagy metilgyököt, rövidszénláncú alkil- vagy hidiroxialkil-gyököt, oxigén- vagy kénatcxmot, halogén-, előnyösen klóratomot vagy rövidszénláncú alkoxicsoportot, R10 és R u egymástól függetlenül hidrogént, alkil-, aril-, aralkil- vagy alkoxialkil-csoportot képvisel, vagy a két jel együtt egy -,(OH2) 2 -A—(CH 2 ) 2 — csoportot képez, mely utóbbiban A oxigén- vagy kénatomot, —iCH2 — vagy N—R4 (ahol R 4 hidrogén vagy rövidszénláncú alkilgyök) csoportot jelent. Amint ez a szakmabeliek számára nyilvánvaló, ha B klóratomot képvisel, akkor a karbamilklorid a 2J belyettesített imidazollal reagáltatandó vegyület, míg ha B rövidszénláncú alkoxi-, előnyösen metoxi- vagy etoxicsoportot képvisel, akkor a reagáltatandó vegyület a megfelelő alkilkarbamát, Imidazolilalkil-tiönokarbamátok, vagyis a fenti képletben M helyén kén-4
