155204. lajstromszámú szabadalom • Vágathajtógép alagutakhoz, tárókhoz, csatornákhoz vagy hasonlókhoz

g illetve biztosítsuk, mivel el kell kerülni, hogy a talaj lesüllyedjen, illetve nagy talajerők lépjenek, fel. A vágat biztosításait a találmány szerinti gépnél már közvetlenül a 14 főtemaró, illetve 28 csúszósaruk mögött biztosítani lehet- 5 Az 1. és 2. ábrákon vázolt módon ez a biztosítás pl. a 31 burkoló acélgyűrűkkel végezhető. A kitermelt anyag elszállítására a szegmensek mellett egymáshoz viszonyítva ferde 32, 33 vezetőlemezek és ezek alatt 34 rázáasúszdák van- 10 nak, amelyek a kitermelt anyagot a főoszlopon ágyazott 35 szállítóikerékhez vezetik, arni az anyagot továbbítja a hátul futó 36 szállítószalagra. Az alagút fenekére eső kőzetet a főoszlop köré épített 37 szárinyas-fcaparószállító 15 fogja föl és a 38 vályún keresztül (1. ábra) egy további 39 szállítcszalagnalk adja át. Kisebb alagútkeresztmetszeteknél az anyag elvezetéséi a felső alagútzónábain elhagyhatjuk és ekkor csak a 37 szárnyais-kiaparószállítót, 38 vályút és 20 39 szállítószalagot alkalmazzuk. A gép a következőiképpen dolgozik: A gép az 5. ábra szerinti utolsó munkaciklusban a vastagon kihúzott félkör alakú anyagot munkálta le, az 1, 2 főoszlopot a V értéknek 25 megfelelően előretoltuk és a 11, 12 szegmensek a 13 késfejekkel kiiinduló a, b helyzetükben vannak. Ezután mindkét forgatókart a 8 láncok segítségével az alagút közepére előre fordítjuk, miközben a késifejek a 4. ábrán sralffozva ábra- £° zolt felületet munkálják le. A növekvő elforduló mozgás során növekszik a vágási szélesség is. Abból a célból, hogy a szerszámokon az egész vágáspálya menitén egyenletes terhelést érjünk el, a 11, 12 szegmenseiket előbb gyorsabban és 35 azután mindig lassabban lehet mozgatni, amíg a c, d helyzeteket el nem értük (6. ábra). Abból a célból, hogy a 13 késifejek közötti c—d szakaszon levő kőzetet is lemunkáljuk, a 11 szegmens tovább fordul, és ugyanakikor a 12 szeg- 40 mens már visszafelé kezd baladni (7. ábra). A következő munkaciklusnál a szimmetrikus vágathajtás elérése érdekében a 12 szegmenst a d helyzetiig fordítjuk tovább a 11 szegmens viszszafelé halad (8. ábra). Az alagút hoimloktfálá- 45 nak lemunkálásával egyidőben 15 fordítókar jávai együtt a 14 főtekésfej is mozog 14 vezetékívén, és az alagút főtéjén visszamaradó ívdiarabot V előtolási szélességgel levágja. A 9. ábra szerint mindkét 11, 1'2 szegmens elérte az a, b kiinduló 50 helyzetet és a most következő előtoló mozgás folyamán ott maradnak, azonban természetesen az egész géppel együtt előre haladnak. A 10—112. ábrákon csak egy 11 szegmens van, amelyet kb. 180°-os szögben kell elfordítani. El- 55 fordulás közben az a kiindulási helyzetből a b véghelyzetbe kerül, ami a teljes gépelőtolási kiinduló helyzetnek felel meg. Mind egy szegmensnél, mind két szegmenses kivitelnél a V előtolás nagyobb a késszélességnéi. Ezért a kőzet 60 mögé vágunk, és az állva maradó kőzetet lenyomjuk, letörjük. A V előtolás tehát a késszélességből és törésszélességből tevődik össze. A vágási folyamat alatt az élőtoláshoz és kormányzáshoz használatos szerkezetek helyzetüket 65 10 nem változtatják. Ezek ún. munkahelyzetben vannak, amelyben az 1, 2 főoszlop mereven van befeszítve és a vágóerőket átveszi. A 6 géptörzs hátul a 22 támasztóláncon nyugszik, a 18 lengő támasztékük be vannak húzva (13. ábra). A vágási folyamat befejezése után a 18 lengő támasztékokat meghosszabbítjuk, tehát 20 saruikat az alagút fenekéhez állítjuk be. A 28 csúszósarukat a 29 dugattyús hajtóművel az alagút oldalfalaitól kiisimértékben visszahúzzuk. Mivel a gép S súlypontja a 18 lengő támasztéfcak mögött van, a 6 géptörzs az 1, 2 főoszlop behúzása után és a lengő támasziékok nyomóerejének további növekedése hatására a 24 tartókeret 23 tengelye körül elfordul, úgyhogy a főoszlop 3 fenéklapja a talajról felemelkedik (14. ábra). Ezután a 24 rudazatot rövidítjük, úgyhogy a 18 lengő támasztékok előre hajolnak. Mivel a 20 sarukat a gép súlya terheli és nagy talajsúrlódás lép fel, ezek rögzített pontot képeznek, míg a két 22 támasz tó lánctalp a lengő támasztéfcoík hajlásánál a V előtolásútnak megfelelően előregördülnek (15. ábra). Ezzel a főoszlop új helyzetét elérte, a főoszlop befeszítése céljából az 1 és 2 részeket az alagútban széttoljuk és megkezdődhet az újabb vágási folyamat (16. ábra). Egyidejűleg a 21 rudazat meghosszabbítása és a 18 lengő támasztékok rövidítése névén az új előtolási folyamathoz elérjük az előtoló szerkezet kiinduló helyzetét (17. ábra). Mielőtt az előtolás befejezése után a főoszlopot az alagútba befeszítenénk, a gép alagútban elfoglalt pontos helyzetét kimérjük abból a célból, hogy adott esetben a szükséges irány kiigazításokat az új munkaciklus megkezdése előtt elvégezhessük. A törzs tengelye kívánt alagúttemgelytől való időnkénti eltéréseinek kiigazítása vagy görbe szakasznak készítése céljából a 28 csúszósarulkat a 219 dugattyús hajítás segítségével jobbra vagy bálna elállítjuk (18. ábra). A gép alagút tengelyétől függőleges síklban tapasztalt eltéréseit a 25 tartócsap 24 tartókeretben levő ágyazásának állításával lehet kiegyenlíteni, mit ez a 19. ábrából látható. Hasonló módon tudunk emelkedő vagy lejtő vágarthajtást létrehozni. Ha az 1, 2 főoszlop oldalra hajlik, akkor ez a 20. ábra szerint a 18 lengő támasztékok meghosszabbítása vagy rövidítése révén igazítható ki. A hátrafelé haladás a gép manőverező mozgásaihoz az alagútból való kiszállításához szükséges. Ebben az esetben a csak kismértékű, lépésenként! mozgatást kívánó előtolással ellentétben gyorsabban és folyamatosan kell a gépnek haladná. A hátrafelé haladás előtt először valamennyi esatornalfallal érintkezésben levő alkatrészt be kell húzni, illetve vissza kell fordítani. Hátrafelé haladáshoz a 26 lánctalpakat behúzott 18 lengőtámasztékok mellett az alagút talajához állítjuk, azután az 1, 2 főoszlop befeszítését oldjuk és a lánctalp további kinyomása révén az alagút, fenekéről felemeljük. A gép ekkor csak a 22 és 26 lánctalpakon nyugszik és a 26 lánctalp meghajtása révén saját erővel mozgatható. 5