155159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás varratnélküli csövek előállítására és forgó kovácsoló hengermű az eljárás foganatosítására

5 nénk a forgó kovácsoló hengersorba, anélkül, hogy a falvastagságot lényegileg csökkentenénk, vagy mialatt az üreges testet a tüskén meg­nyújtjuk (pl. egy, vagy két, vagy több henger­áLlásban pl. a 46'9®6/64 sz. angol szabadalmi le­írás 7. vagy 10. ábráján ábrázolt hengerműben a tüskén levő vállak nélkül.) Szükség esetén sokszögű hornyolt (pl. négyszögletesen hornyolt) hengereket is alkalmazhatunk avégből, hogy az üreges testet a sokszögű tüskére rászorítsuk. Ha lényegében az üreges test teljes hosszát rásaj­toljuk a tüskére, az üreges test jól megragadja a tüskét a hengerlés ide-oda való mozgása so­rán. Ennek következtében az üreges test a hen­gerlés során a hengerlés irányában meg tud nyúlni úgy, hogy az üreges test és a tüskehordó között hagyott hézag lehetővé teszi, hogy az üreges testet tökéletesen kihengereljük lehúzó­gyűrű alkalmazása nélkül, és így a lényeges hátsó végveszteségeket kiküszöböljük. A találmány szerinti eljárásnál a tüskét kenni kell, mielőtt az üreges testbe beillesztjük, cél­szerűen megkeményedő anyaggal, amelynek ol­vadáspontja 1'50—l'SO C° és dermedéspontja 60—il'OO C°. 0,5—•! mm vastag rétegben alacsony hőmérsékleten kenjük, hogy védjük a tüskét a túl nagy hővezetéstől és a hengerlési kopástól. Általában grafitot keverünk a megkeményedő anyaghoz, és ezenkívül megfelelő keverékek még a grafit és a kátrány, grafit-bitumen keve­rékeik, vagy más egyenértékű kenőanyag-keveré­kek, amelyek hozzátapadnak a tüskefelülethez. A forgó kovácsoló hengermű tartalmazhat automatikus eszközöket avégből, hogy az üreges testet előre meghatározott szöggel forgassuk, pl. 90°-kal, a visszalökő eszköznek a hengerek for­gómozgásával szinkronban szabályozott moz­gása mellett. A visszalökődugattyú automatikus visszahú­zása a pl. hidraulikus csúszás belépése mögött (a lökéscsillapítóba) lehetővé teszi, hogy a visz­szalökő rúd gyorsan visszatérjen 0 helyzetébe a hengerek új ütközésének vagy összekapcsolásá­nak megkezdéséhez. Mihelyt a visszalökődugattyút a fékező lökés­csillapítóból visszahúztuk, a dugattyú gyorsan előrefelé mozoghat annak következtében, hogy a nyomés a dugattyú hátsó oldalán megnőtt és ez csökkentheti az előrefelé mozgáshoz szüksé­ges időt és növelheti a hengerlés sebességét. A visszalökő dugattyú visszahúzó mozgását és a forgó kovácsoló hengerek hézagába való belökését sűrített levegő vagy gáznyomással vé­gezhetjük, amelyet robbanékony keverék kellő időben történő elégetése létesít. így az adagoló­kocsi kettős működésű visszalökő dugattyúja a működő hengerek felé mozog, és hátrafelé ki a fékező lökéscsillapítóból (kimozdítva ezáltal az üreges testet a hengerekkel való kapcsolat­ból) nagynyomású gáz hatása vagy működése következtében, amely- nyomást a gáz, folyadék, 6 vagy szilárd anyag robbanása létesít. Ahelyett, hogy drága, nagynyomású levegőt vezetnénk különösen nagy sebességgel a visszalökő du­gattyú elé, hogy azt kihúzza a lökéscsillapítóból, 5 és ahelyett, hogy összenyomnánk a már össze­nyomott levegőt a lághengerben a kompresszió veszélyes fokára a visszalökő pisztoly mögött, a hengerek hengerlési ütésével már amúgyis vé­konyfalú csövön, amely esetleg nem állna ellen 10 ezeknek az ütközéseknek, levegő-oxigén és gáz­folyékony-szilárd robbanékony keveréket veze­tünk be és kellő időben robbantjuk, hogy a visszalökőrúd, a tüske és az üreges test előre és hátra mozgását létrehozzuk a hengerek mű-15 ködő pontjainak forgómozgásával szinkronban. A tüskére az üreges test hátsó vége és a tüsketar tóhoz egy vagy több rugóval csatlakoz­tatott lehúzógyűrű elülső vége közé vékony, fémből készült gyűrűs tárcsát helyezhetünk el, 20 amely a tüskét a forgó kovácsoló hengerműben tartja avégből, hogy csökkentse azt a lehető­séget, hogy az üreges test hátsó vége behatoljon bármelyik nyílásba az üreges test mögött (pl. a lehúzó nyílásába). 25 Az ismert forgó kovácsoló hengerművek hát­ránya, hogy amikor a hengerlő tüskét a tüske­tartóban rögzítjük akár kézzel, akár mechani­kusan, ez időrabló és megbízhatatlan, és hogy a tüske, amlyet minden hengerlő művelethez cse­"° rélünk, belülről nem hűtött. Mindmáig szokás vagy olyan tüskéket hasz­nálni, amelyeknek nincsen belső hűtése, és ek­kor a tüskét mindenegyes , hengerlési ciklus után cserélik, vagy pedig egyetlen belülről hű-35 tött tüskét alkalmaznak. Az első változatnál sok tüskére van szükség, hogy minden tüskét kielégítően hosszú ideig tudjanak hűteni, és ezenfelül még a tüske felületi hőmérséklete eléri egészen a 600 C°-ot, úgy hogy szerkezeti hibák és hő által bekövetkező repedések jöhet­nek létre. A másik változat szerint a tüskét helytállóan rögzítik a tüsketartóban, és lazán illesztik be az üreges testibe a hengerlés ten­gelye mentén, ily módon az adagolókocsit ket­tős lökettel kell visszahúzni és előrelökni, ami sok folyadékot és időt igényel. A találmány szerinti eljárásnál sorozatos tüs­kéket rögzítünk be és oldunk ki a tüsketartó-50 ból. Mmdkét művelet megkönnyíthető, ha a tüs­kének axiális furata van a hátsó végrészben. Avégből, hogy a tüskét a tüsketartóba rögzít­sük, a tüske hátsó végrésze kapcsolódik a tüs­ketartóval a tüske keresztirányú mozgása által, 55 és a tüskét a tüsketartóba a tüsketartón lévő tengelyirányban 'mozgatható tag segítségével rögzítjük, amelyet előre mozgatunk az említett furatban, és a tüskét úgy oldjuk ki a tüsketar­tóból a hengerlés után, hogy kihúzzuk a ten-60 gelyirányban mozgatható tagot az említett fu­ratból. Célszerűen a tengelyirányban mozgat­ható tagot folyadéknyomással mozgatjuk előre­felé, és rugónyo,mással húzzuk vissza. Ha a tüs­kének belső hűtővezetékei vannak, akkor a ten-65 gelyirányban mozgatható tagot az említett fu-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom