155137. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyolvasztók és egyéb kemencék üzemeltetésének javítására szénmonoxid gáz befuvatásával

3 gén előállítása költséges, míg vízgőz alkalma­zásakor a képződő hidirogéntartalom a kohó­ban további hőfogyasztást okoz. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amelynek felhasználásával a nagyolvasztók és egyéb kemencék eddiginél gazdaságosabb üze­meltetése oxigén felihasználása nélkül elérhe­tő, emellett a vasérc redukciójához szükséges kohókoksz mennyisége is csökkenthető. A ta­lálmány szerinti eljárás nagyolvasztók és egyéb kemencék üzemeltetésének megjavításá­ra azzal jellemezhető, hogy a kohóba vagy egyéb kemencébe a szükséges koksztartalom széntartalmára számítva legalább 10%-nyi szénmennyiséget szénmonoxidgáz formájában adagolunk. A szénmonoxidot a kemence fúvó­síkjában vagy efelett legfeljebb 3 ,m magas­ságban fúvatással adagoljuk. A szénmonoxidot vagy 90% feletti tisztaságban, vagy legalább 50i% szénmonoxidtartalmú gázkeverék formá­jában vezetjük be a kemencébe. A befúvatás­ra alkalmas, lehetőleg nitrogénballaszttól men­tes vagy részben mentesített szénmonoxidgázt, nitrogénballaszttól mentes széndioxadgázból valamely alkalmas szénhordozóval redukálva állítjuk elő. A szénmonoxid előállítására cél­szerűen külső fűtésű gázgenerátort használunk és a C02 kalcinálással történő előállítását va­lamint a képződő széndioxid szénmonoxiddá történő redukcióját egy lépésben 1000 C° fe­letti hőmérsékleten végezzük. A szénmonoxid a nagyolvasztó működésénél magában a kohóban képződik a levegő nitro­génjével erősen felhígított állapotban. A szén­monoxid kohóban történő előállításának hő­igényét, valamint a kisérő nitrogén felmelegí­tését a beadagolt kohókoksz fedezi. Ha azon­ban a találmány szerint a kohókoksz egy ré­sze helyett szénmonoxidot használunk, akkor a kísérletek szerint 1% szénmonoxid befúva­tása a szokásosan alkalmazott forrószél 0,5%­-os oxigéndúsításánaik felel meg, emellett minden 1% szénmonoxid befúvatására számít­va 2,5%-kal csökkenthető a forrószél aláfúva­tott mennyisége, ezenbelül pedig 2i%rikal csök­ken a kohón átvezetett nitrogénballaszt meny­nyisége. A nagyolvasztóba adagolt kohókoksz túlnyomórészt közvetett redukiálószerként egyébként is szénmonoxid formájában fejti ki hatását. A találmány szerinti eljárással elér­hető az, hogy a kohó nemcsak részben men­tesül szénmonoxid előállításától, hanem an­nak koncentrációja is a kohó belsejében meg­növekszik. A megnövekedett szénmonoxidkon­centráció kohóra gyakorolt hőtechnikai hatása elsősoriban a kohó felmelegedésében nyilvánul meg, mivel azonos beadagolt szénmennyiség mellett a felmelegítendő anyag tömege csök­ken. Ennél azonban még jelentékenyebb fel­melegedést okoz a szénmonoxid és az alkalma­zott vasérc között végbemenő redukció, amely ugyancsak a nitrogénballaszt csökkentése foly­tán lehetővé teszi további kohákokszmennyi­ségnek olcsóbb kalórdahordozóval pl. földgáz-4 zal történő pótlását. A találmány szerint tehát elérhető az is, hogy a kdhófcoksz mennyiség nem csupán a szénmonoxid beadagolása kö­vetkeztében, hanem részben pótlásával is csök-5 kenthető. A találmány szerinti eljáráshoz szükséges szénmonoxid két lépésben állítható elő, mind­két lépést egy-egy külső fűtésű kemencében, zárt munkatérben nitrogénmentes viszonyok között végezzük. Az első lépésben pl. az (5) reakcióegyenlet értelmében mészkőből szén­dioxidot és égetett meszet állítunk elő: CaOOa • CaO + C02 (5) majd a képződött széndioxidot a második lé­pésben a Í(I6) reakcióegyenlet szerint valamely szénhordozóanyag jelenlétében szénmonoxiddá redukáljuk. C02 .+ C • 2 CO (6) „. Ezzel a módszerrel az első lépésben kb. 95%-os tisztaságú széndioxid, a másodikban pedig kokszporon történő redukcióval ugyan­csak kb. 95%-os tisztaságú szénmonoxid állít­ható elő. 25 Előnyösebb azonban, ha a fentemlített két munkatérben lefolytatott két lépésből álló szénmonoxid előállítást egyetlen munkatérben és a csökkentett nitrogéntartalom, fenntartása érdekében külső fűtésű berendezésiben kivi­,Q telezzük. Ennek megfelelően az alkalmazott egyetlen munkatérbe adagoljuk mind a szén­dioxid előállítására szükséges kalcinálandó ki­induló anyagot, mind a redukcióhoz szükséges szénhordozóanyagot, amely szén- vagy koksz-35 hulladék, kátrány, szurok, földgáz, kohó- vagy kamragáz lehet. A szénmonoxid előállítását homogén fázisban is megoldhatjuk, oly módon, hogy szénsavtartalmú földgázt, vagy szénsav­tartalmú' barnaszenet használunk. Ilyen eset-40 ben az alábbi reakciók mennek végbe: CH4 -f C0 2 = 2 CO + 2 H20 (7) CH4 -fi 3 C02 =4 CO + 2 H20 (8) A képződött vízgőz hűtéssel vagy bármilyen 45 ismert módon eltávolítható. A leírt reakciók 11:90—1150 C°-on csaknem teljes mértékben végbemennek. Az .elbontatlanul maradt szén­dioxid a krakkolódás során elsődlegesen kép­ződött hidrogénnel az alábbi reakció szerint 50 C02 + H 2 = GO + H20 (9) szénmonoxiddá redukálódik. A találmány szerinti eljáráshoz szükséges szénmonoxidot tehát előnyösen külső fűtésű 55 gázgenerátorban egyetlen munkatérben állít­juk elő, ahol a kalcináskor felszabaduló és/ /vagy kívülről bevezetett szénsavas földgázt, kohógázt vagy egyéb forrásokból származó esetleg mosással kiválasztott széndioxidot va-60 lamely szénanyaghordozó felett szénmonoxiddá redukáljuk. Az alkalmazott külső fűtésű gázgenerátor hengeres vagy szögleteskiképzésű aknakemen­ce lehet, amelyben a reakció zárt térben fo-65 lyik le és az ahhoz szükséges hőmennyiséget 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom