155131. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-benzodioxán-származékok előállítására
11 155131 12 rofuránban oldunk és ezt az oldatot hozzácsepegtetjük 15 perc alatt 0,2,9 g litiumalumíniumhidrid 80 'ml absz. éterrel készített szuszpenziójához, majd az elegyet 1 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ezután lehűtjük a reakcióelegyet, a litiumalumíniumhidrid feleslegét etilacetáttal elbontjuk, majd vizet és híg sósavat adunk az elegyhez. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük, vízzel mossuk és vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk. Az éter ledesztillálása után maradékként kapott nyers 2^(p-met~ oxifenir)-3Hmetü^6- (vagy -7) -foidroximetil-1,4--benzodioxánt petroléterrel átkristályosítjuk; a kapott termék 105—Il06°-on olvad. b) 4 g 2^(p^metoxiífenil)-3->metil-l 6- (vagy -7) Hformiljl,4-benzodioxánt 200 ml ecetsavban, 4 ml perklórsav hozzáadásával, palládiumos aktívszén jelenlétében 60° hőmérsékleten telítődésig hidrogénezzük. Ezután a katalizátort kiszűrjük, a szűredéket vízzel hígítjuk és éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot elkülönítjük, nátriumhidrogénkarbonátoldattal, majd vízzel mossuk és vízmentes nátriumszulfáton, szárítjuk. Az éter ledesztillálása után maradékként 2-J (p-;metoxifenil)-3,'6 (vagy -7) -dimetil-l,4-,benzodioxánt kapunk. c) 2,8 g 2-!(p-metoxifenil)-3-metil-6- (vagy -7) -formil-l,4-benzodioxánt 10 ml dimetilformamidban oldunk, majd az oldathoz 30 ml n nátriumhidroxidoldatot és 17,6 g 3%-os hidrogénperoxidot adunk. A reakcióelegyet rövid ideig állni hagyjuk, majd híg kénsavval megsavanyítjuk, nátriumhidrogénkarbonátoldattal 8 pH-értékre állítjuk be, majd vízzel hígítjuk. A reakcióelegyet éterrel kirázzuk és az 1. példában leírthoz hasonló módon feldolgozzuk. Ily módon 2-i(p-metoxifenil)-3-metil-6- (vagy -7) -Jhidroxi-1,4-benzodioxánt kapunk, amely 110—lll°-on olvad. d) 2,7 g 2-(p-metoxifenil)-3-metil-6- (vagy -7) -hidroxi-l,4-benzodioxán, 1,1 g 2-dimetilaminoetilklorid, 0,4 g káliumjodid és 1,6 g vízmentes káliumkarbonát elegyét 15 ml absz. acetonbara 24 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, keverés közben. Ezután a reakcióelegyet leszűrjük és a szűredéket bepároljuk, mikoris maradékként 2j(p-metoxifenil)-3-metil^6- (vagy -7) -(2-ídimetilamino-etoxi)-l,4-benzodioxánt kapunk. E vegyületből a hidrokloridot oly módon állítjuk elő, hogy a vegyület tömény etanolos oldatához éteres hidrogénkloridoldatot adunk. e) 1 g 2-í (p-metoxifenil)-3~metil-fi- (vagy -7) 4ndroxi-l,4-benizodioxánt 5 ml ecetsavainhidrid és 5 ml száraz piridin elegyében oldunk és az oldatot 1 óra hosszat hevítjük, vízfürdőn, azután a reakcióelegyet bekeverjük jeges vízbe és a képződött csapadékot szűréssel elkülönítjük. Ily «lódon 2,-(p-metoxifenil)-3-met:il-S(vagy -7) -acetoxi-l,4-benzodioxánt kapunk. f) 15 ml száraz piridint 90° hőmérsékletre hevítünk, majd keverés közben 3,5 g 2-!(p-metoxifenil)-3-metil-6- (vagy -7) -hidroxid ,4-benz'odioxánt és 4 g amidoszulfonsavat adunk hozzá és az elegyet 3 óra hosszat 90° hőmérsékleten tartjuk. Lehűlés után 50 ml absz. étert adunk a reakcióelegyihez. Az éteres réteget azután dekantáljuk és a visszamaradt csapadékhoz 45 ml 1,2-%-o,s nátriumlhidroxidoldat és 30 ml száraz piridin elegyét adjuk, amikoris két fázis képződik. A piridines fázist elkülönítjük, kevés éterrel kétszer mossuk, metanollal felvesszük, bepároljuk és a maradékhoz etanolt adunk. Az oldhatatlan anyagokat leszívatással kiszűrjük és az oldatot bázisos alumíniumoxidon át szűrjük. A kapott szűredéket bepárolva kikristályosodik a 2-(p^metoxMenil)-3-metil-i6- (vagy -7) -hidroxi-1,4--benzodioxan-6- (vagy -7) -kénsavészter nátriumsója, amelynek olvadáspontja 230—,2312°. g) 2 g 2-i(p-metoxifenil)-3-metil-6- (vagy -7) -ihidroxi-l,4-benzodioxánt 20 ml absz. piridinben oldunk és ehhez az oldathoz —215° hőmérsékleten 10 ml absz. éteres foszforsav-dibenzilészterklorid-oldatot adunk, majd az elegyet 1 óra hosszat keverjük —25° hőmérsékleten, azután éjjelen át —ö°-on állni hagyjuk. A reakcióelegyet jeges vízbe keverjük, sósavval 4 pH-ra savanyítjuk, éterrel extraháljuk, az éteres kivonatot elkülönítjük és vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk. Az éteres oldatból maradékként kapott terméket 100 ml metanolban oldjuk. Az oldathoz 180 mg 10%r-os palládiumos aktívszén-katalizátort adunk, majd a hidrogénfelvétel megszűnéséig hidrogénezzük. A katalizátort azután kiszűrjük és a szűredéket bepároljuk ; maradékként 2-(p-metoxifenil)^3-metil-6- (vagy -7) -hidroxi-! l,4-benzodioxán j 6- (vagy -7) -foszforsavésztert kapunk. 5. példa: a) l-(p-benz:iloxifenil)-l ,2-dibrómpropánból (op.: 98—100°) és pirokatechiriből az 1. példában leírthoz hasonló módon 2-(p-benziloxifenil)-3-metilJl,4-benzodioxánt állíthatunk elő, amely 127—129°-o,n olvad. b) 300 mg 2-(p-benziloxifenil)-3-l metil-l,4--benzodioxánt 4,5 ml jégecet és 4,5 ml tömény sósav elegyével fél óra hosszat hevítünk vízfürdőn. Ezután a reakcióelegyet jégre öntjük, a kivált olajszerű terméket éterrel felvesszük, az éteres fázist vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékot éter és petroléter elegyéből átkristályosítva, 2!-i(p-hidroxiifenil)-3-metil-l,4-benzodioxánt kapunk, amely 174—175°-on olvad. c) 2j(p-hidroxifenil)-3-metil-l,4-benZ'odioxánból a 4f) példában leírthoz hasonló módon a megfelelő kénsavészter nátriumsóját állíthatjuk elő, amely 238°-on olvad. 6. példa: 1 g l-fenil-l-{2,'6-dihidroxi-feinoxi)-propanol-(2) és 15 ml 2 n nátriumhidroxidoldat elegyét éjjelen át állni hagyjuk, majd 1 óra hosszat hevítjük 100° hőmérsékleten. Ezután a reakcióelegyet lehűlni hagyjuk, sósavval megsavanyítjuk és éterrel extraháljuk. A szokásos módon 10 15 20 25 30 ;<5 40 45 50 55 60 6
