155129. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlített tehermentesítésű tartószerkezet előnyösen gyógyászati lámpákhoz
155129 3 4 lengő kar elégíti ki a minimális kompromiszszummal. 'b) Állítási kézierőszükséglete 2—3 kg. Ezt még erőfeszítés nélkül ki lehet fejteni, de már elegendő biztonságot jelent véletlen érintéssel szembeni nemkívánatos elállítódással szemben. c) Állítás közben simán, zökkenő és akadozás nélkül járjon. (Ezt a csapokon elforduló szerkezet jobban biztosítja, mint a nagyobb felületen legördülő görgős szerkezet. A hengeres csapok és furatok sokkal könnyebben készíthetők sima felülettel, mint a profilos excenter, illetve 'bütyök felület.) Az irodalomból és a gyakorlatból az alábbi rugós kiegyensiúlyozású lámpakarokat ismertetjük: Chirana-iéle kar kiegyenlítő szerkezet nélküli megoldás. (Azonos szerkezetek a 908643, 1012,571; sz. német (NSZK) szabadalmakban ismertetett szerkezetek is.) Kiegyenlítőszerkezet nem lévén, a szerkezei csak erős súrlódás előállításával és felhasználásával működikt lengés intervalluma kb. 20°. A rugó fix végpontjának alkalmas felvételével érhető el az optimális működés. (A szerkesztés módja a szakirodalomból ismeretes.) A nürnbergi ollós az iparban általánosan használt lámpakarok megoldása, (231990 sz. svájci szabadalom) a bejelentés szerinti magassági állítás szempontjából azonos az előzőekben ismertetett Chirana féle szerkezetekkel (rugó tengelyirányú elmozdulása, rögzített rugóvég). A hivatkozott sváj'ci szabadalom egy másik kiviteli alakja a Chirana féle szerkezetek többszörözés-évei kialakított kombinációja. A kiegyenlítő szerkezettel rendelkező rugós kiegyensúlyozású lámpakarok közül ismeretes a 957 145 (21 f) NSZK szabadalom. Ennek a szabadalomnak a találmányi bejelentésünk szempontjából fontos része a következő: A magasság állítást végző lengőkar egy hosszirányú mozgást is végző, a karral együttforgó hüvelyre van erősítve. A hüvely egyik végének homlokfelülete csavarmenethez hasonló vezérlőpályának van kiképezve, ami az állvány fix részén levő csaphoz támaszkodik. A kar forgástengelyében levő rugó egyik vége a karhoz, a másik része az állvány fix részéhez csatlakozik. A kar elfordulása közben a kar a mozgó hüvellyel együtt a vezérlő pálya működése közben eltolódik és a rugó ezzel az eltolódással arányosan megfeszül. A kiegyensúlyozó szerkezet működésének lényege, hogy a vízszintes helyzet felé haladóan növekvő lámpafejnyomatékkal szemben a rugó fokozódó megfeszülóse növekvő ellenhatást fejt ki. A rugó saját tengelye mentén végzett elmozdulás (rugó-szaknyelven „lehajlás") a csavarmenethez hasonló vezérlőpálya hatása folytán alakul át a rugó tengelye körüli forgatóhatássá; azaz a rugóerő egy lejtőre, a vezérlőpályára támaszkodván, a felületén két komponensre felbontható erő egyik komponense (a lejtő aljával párhuzamos) a tengely körül forgóhatást fejt ki. Ennek a szerkezetnek a kiegyensúlyozó mechanizmusa a lámpakar függőleges helyzetétől a vízszintesig (90°) működik. A szerkezet elvét megtartó bármilyen módosítással sem lehetne a szerkezet működési tartományát a vízszintes karhelyzethez szimmetrikusan elhelyezni, úgy hogy a gyógyászati lámpáknál ez szükséges. Ennek a szerkezetnek jellegzetessége még, hogy mivel a rugó a lámpakaron kívül van elhelyezve, méret és helyfoglalás szempontjából kedvezőtlen gyártmányt ad; valamint hogy a vezérlőpálya működésétől függő mértékben zavaró oldalirányú elmozdulása is van, ás hogy ugyanilyen mértékben csúszófelületek válnak szabaddá, ami tisztaság illetve sterilitás szempontjából káros. Ismeretes továbbá a kiegyenlítőszerkezettel rendelkező lámpatartókarok közül a 785 363 sz. angol szabadalom szerinti szerkezet. Itt a vízszintes helyzet fölött a ható nyomaték változását (növekedését) a rugónak a beépítésből következő rövidülése kompenzálja. A vízszintes helyzet alatt a ható nyomaték csökkenését az exeenterpálya és a rajta legördülő görgő segítségével meghosszabbodó (tehát kisebb erőt kifejtő) rugó kompenzálja. A találmány tárgyát itt a rugó meghosszabbítása azaz a rugóerő csökkentése a vízszintes alatti szakaszban ott, ahol a ható nyomaték (a lámpafej nyomatéka) csökken. A rugóerőnek csak a nagysága változik, a rugó forgásponthoz viszonyított helyzete nem változik. Az exeenterfelület kiszámításakor számbaveendő a ható nyomaték csökkenése és a rugó beépítéséből következő rugóerő változása. Az ilyen típusú karok szögelfordulása (lengése) kb. 30°—max. 45°-ig terjed. Ismeretes továbbá a „Sunlight" márkanevű olasz szerkezet, ahol a rugóerőnek csak a nagysága változik, a forgásponthoz viszonyított helyzete nem, de a különbség a többi szerkezethez képest az, hogy a teljes változást az exeenterfelület okozza. Az exeenterfelület itt csak a lámpafej nyomaték változásának mértékén belül változtatja a rugóerőt. A rugóerő tehát állandóan a maximális megfeszülés állapotában van. Ez az állandó erő kb. háromszorosa a bejelentés szerinti szerkezet maximális értékének. Ugyanakkor az utóbbi a mozgás intervallum nagy részén ennél kisebb megfeszüléssel dolgozik. Az ismertetett szerkezetek nem oldják meg a rugóerő tökéletes kiegyenlítését, ezért vagy az állítási erő nagyobb a megengedettnél (és változó) vagy a hasznos magasság állítás kicsi. A találmány kiküszöböli az ismert berendezések hátrányait és különös előnye, hogy a rugóerő az ismert berendezésekhez képest egy töredékre csökken le, továbbá hogy a kar hasznos szögelfordulása a találmány szerinti beren-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 «'
