155057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfatiadiazolok előállítására
155057 7 8 3-alliloxi-4-szulifanilamido-1.2,5~tiadiazol, 3-aniloxi-4-szulfanilamido-l,2y5-tiadiazol káliumsója, 3-alliioxi-4-(N4-aeetii-szulifanilamido)-l,2,5--tiadiazol, 3-krotiloxi~4-szulfanilamido-il;2,5-tiadiiazol, 3-metalliloxi~4-i([N/ '-toenzoilszuifanilamido)--1,2,5-tiadiazol, 3-n-propoxi-4-szulifanilamido-l,;2,i5-tiadiazol. 3-n-jpropoxi-4-;(N4 -acetilszulfanilamido)-l,2,5--tiadiazol-nátriumsó, 2-t(i2-propiniloxi)-4-szulfanilaniido-l,2,,-'>-t.iad , iazol, 3-(2l -propiniloxi)-4-{'N' i -a i cetilsz;ul l fanila:mido)-1,2,5-tiadiazol, 3-<(2-but iniloxi)-4-szul:f anilanri do-1,2,5-tiadiazol, 3-(2-butiniloxi)-4-S'Zulifanilamido-l,2,'5-t,iadiazol káliumsója, 3-(2-ibiUtiniloxi)-4-{N4-aeetilszulfanilamido)-1.2,5-tiadiazol. A vegyületek megnevezésére használt, a szintézismódszer ismertetése során is alkalmazott nomenklatúra szemléletesen jellemzi az egyes vegyületfajtákat. A hatóanyagok azonban más nomenklatúra felhasználásával is mcgnevezhetők. így pl. a 3~rövidszénláneú-alkanLIoxi-4~ -szulf anil amido-l ,,2,'5--t'iaidiazo kokat, a 3-(2~butimloxi)-4-szulfanilamido-*l,2',6-tiadiazolt és a 3--rövidszénláncú-alkoxi-4-szulfanilam.ido-l,2.5--íiadiazolokat pl. a következő módon is jellemezhetjük: N'-(4-rövidszénláncú-alkeniloxi-l,2,5-tiadiazol-3-il)-szulfanilamidok, N1 -(4-rövidszénláncú-aIkoxi-l,.2,5-tiadiazol-3-il)-szui'f anil amidok, N1-(4-rövidszénláncú-aikiniLoxi-l,2,5-tiadiazol-3-il)-szulfanilamidok. A találmány szerinti (I) általános képíetű azon vegyületek, amelyekben R rövidszénláncú alkenil- vagy rövidszénlánioú alkinil-szubsztituenst képvisel, tartoznak az előnyös és kiemelt vegyület-csoportba, mivel eoíocidium-ellenes hatékonyságuk kb. négyszeresen felülmúlja egyes esetekben meglepő módon a 3-szuifanilamido-1,2,5-tiadiazol hatékonyságát önmagában. A 3--rövidszénláncú-alkeniloxi-szubsztituenst tartalmazó csoportból a 3-alliloxi-4-szulfanilamido-l,!2,5-tiadiazolt és sóit, míg a 3-rövidszénlánoú alkiniloxi-ßziubsztituemst tartalmazó vegyület-csoportból a 3-i(2l-b:utiniloxi)-4-szul£anilainiido-1,2,5-tiadiazolt és sóit emeljük ki. Mivel a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek előnyös képviselői közé a 3--rövidszénláncú-alkinil- és 3-rövidszénláncú-alkemloxi-4-szuifanilamido-^l ,2; í5-tiadiazolok tartoznak, így különösen ezek szintézisét emeljük ki azon kémiai eljárások sorából, amelyek felhasználásával a kívánt vegyületek előállíthatók. Megemlítjük azoniban, hogy a 3-rövidszénláncú-alkoxi-4-s2uli fanilamido^l,2, ! 5-tiadiazolok is hasonló eljárással nyerhetők, az egyetlen különbség a megfelelő O'yS-tiadiazol-kiindulóanyag kiválasztásában rejlik. A 3-aifceniíoxi- (vagy alkoxi- vagy alkiniloxi)-4-szul:f anila;mido-i ,2,3-tiadiazolok előállítását akként végezzük, hogy valamely 3-klór-4-alkeniloxi- (vagy alkoxi- vagy alkiniloxi)-l,;2,5-itiadiazolt az a) reakcióvázlat szerint szulfanilamiddal vagy N4 -adlszuitfa:nilarniddal reakcióiba viszünk. Az a) reakcióvázlaton az R szubsztituens rövidszénláncú alkenil-, pl. ailil-, metallil-, krotil-, rövidszénláncú alkinil-, mint 2-butinií-, 3--butinil-, 2-propinil- vagy rövidszénláncú, legalább 2 szénatomot tartalmazó alku-, pl. n-propil-, izopropil-, etil-, butil-csoport, míg R2 hidrogénatomot vagy acil-, mint benzoil-, vagy rövidszénláncú alkanoil-, pl. acelii-, propionilvagy butiril-icsoiportot képvisel. A fenti reakcióit: valamely bázis jelen!étében folytatjuk le. E célra olyan erős bázist alkalmazunk, amely a szulfanilamid reakció'komponeiiE protonját vonzza és azzal szulfanilamid-anioní képez. Bázisként, vagyis savkötőszerként jói bevált valamely alkálifém- vagy földalkálifémkarbonát, pl. náíriumkarbonát, káliumkarbonát vagy kaleiumkarbonát, azonban adott esetben alkálifémhidroxidok is alkalmasak. A szulfaniiamidból vagy N4 -acil-szulfamlamidból rendszerint moláris felesleget veszünk. Jó eredményeket biztosít, ha a reakciónál 1 mól 3-klór-4--alkeniloxi-l,2.5-tiadiazolra számítva 1.5—5 mól szulfanilamidot alkalmazunk. A savkötőszert is hasonlóképpen moláris (a íiadiazol reakciókomponensre számítva) feleslegben használjuk; előnyösen 1 mól szulfaniiamidra számítva legalább egy ekvivalens bázist használunk. A kondenzációs reakciót célszerűen emelt hőmérsékleten, 80—200 C°, előnyösen kb. 110— 175 C° között végezzük. A kivált 3-aikeniloxi-(alkiniloxi- vagy alkoxi)-4-szulianilamido-l,2,5--tiadiazolok előállítására szükséges reakcióidő 30 perctől 8 óráig terjed, alacsonyabb reakcióhőmérsékleten hosszabb reakcióidő alkalmazása szükséges. Reakcióiközegként oldószert használhatunk ugyan, ez azonban nem lényeges, mivel a tiadiazol reakciákomponens az előnyös hőmérséklettartományban az egész reakciómassza folyadékállapotban való tartását biztosítja. A reakcióikomponensek keverhetőségének fenntartására azonban gyakran magas forrpontú oldószereket, mint butilbenzolt, dietilbenzolt vagy dekalint alkalmazunk. A 3-rövidszénlánicú-alkeniloxi-i(alkiniloxi-vagy alkoxi)--4-szulfani'la:mido-l,i 2,5-tiadiiazolok vagy N4 -aeil-:Származékaik eredetileg ifémsó, általában nátrium- vagy káiiumsó formájában képződnek, mivel savkötőszerként reakció közben előnyösen nátrium- vagy káliumkaribonátot alkalmazunk. A végtermék rendszerint előnyösen kinyerhető a reakcióiközeg megsavanyításával (víz hozzáadása után). A nem reagált szulfanilamid kb. 8 pH-értéken kiválik és azt eltávolítjuk. 3—5 pH-értékre való, továbbsavanyítás esetén a kívánt szulfatiadiazol származék válik ki. 10 15 20 25 :-.ü i5 40 45 50 55 60 4
