155055. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolidin-származékok előállítására
3 N-(2-hróm-etil)-N-(2-hidroxi-2-feniletil)--ammóniumbromid és N-,(2-p-toluolszulfoniloxietil)-N-(2-liidroxi-2--feniletil)-ammónium-p-toluolszulíonát. A (II) általános képletű ammóniumsók oly módon állíthatók elő, hogy valamely (III) általános képletű etilénimin-származékot (mely képletben Ar jelentése a fent megadott) valamely HX képletű vegyülettel hozunk reakcióba (mely képletben X jelentése a fent megadott). A reakciót hígító- vagy oldószerben (pl. izopropanol vagy n-butanol) végezhetjük el. Eljárhatunk oly módon, hogy szobahőmérsékleten dolgozunk, vagy az átalakulást melegítéssel gyorsítjuk vagy tesszük teljessé. Az ammóniumsók a fenti eljárással in situ is előállíthatók, majd a korábbiakban ismertetett eljárás segítségével, izolálás nélkül tiazolidín-származékokká alakíthatók. A találmányunk tárgyát képező eljárással előállítható tiazolidm-származékok gyűrűzárással antelmintikus hatású vegyületekké, pl. dl-2,3,5,6--tetrahidrO'-3-ienilimidazo(2,l-b)tiazollá alakíthatók. (Lásd: 1,043.489 sz. brit és 690.640 sz. belga szabadalmunk.) Eljárásunk további részleteit a páldákban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A példákban szereplő mennyiségek súlyrészekben értendők. 1. példa: 2,77 rész N-(2Hbróm-etil)-.N-(2-hidroxi-2-feni]etil)-ammóniumbromid és 0,85 rész tiokarbamid 20 rész n-butanolban képezett oldatát 6 órán át visszafoíyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az oldatot lehűtjük és keverés közben 1,47 rész p-toluolsz'Ul'fonsavat adunk hozzá. A képződő elegyet leszűrjük és a szilárd anyagot 10 rész acetonnal mossuk, majd szárítjuk. A termék 2-immo-.3-.(24iidroxi-2-feniletil)-tiazolidinium-p-toluol-^zulfonát, op.: 242—244 C°; vmax 335-0, 3060, 1680 és 1636 on" 1. A kiindulási anyagként felhasznált N-(2--brótm-eti^^N-'ía-lhiidroxi^-lfeniletiO-ammóniumbromid a következőképpen állítható elő: 1,63 rész NH^-faidroxi^-tfenileti^-aziridint 4,5 rész 48—50 vegyes %-os hidrogénbromidhoz adunk olyan sebességgel, hogy a hőmérséklet 40 C° alatt maradjon. A beadagolás befejezése után 1 órával az elegyhez 10,5 rész 48—50 vegyes %-os hidrogénbrornidot adunk. Az elegyet a kicsapódás teljessé válásáig keverjük, majd a csapadékot leszűrjük, 8 rész acetonnal mossuk és szárítjuk. A termék 148—il5i0 C°-on olvadó N-l(2-ibróm-etil)-N-i(2^idroxi-,2-feniletÍ!l)-,ammó-. niumbromid. vmax 3130, 3050 és 1560 cm -1 . 2. példa: 6,5,2 rész N-i(2Hhidroxi-i2Hfemletil)-aziridin és 30 rész n-butanol oldatát li5 perc alatt, keverés közben 16,6 rész p-toluolszulfonsav^monohidrát 4 30 rész n-butanollal képezett oldatához adjuk. Az adagolás befejezése után a képződő, az N-(2--p-toluolszulfoniloxietil)-N-'(2-hidroxi-2-feniletil)jammónium-p-toiuolszulífonátot tartalmazó 5 oldathoz 3,04 rész tiokarbamidot adunk és az elegyet 24 órán át visszafoíyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakeióelegyet. lehűtjük, a szilárd anyagot szűrjük és 30 rész izopropanollal mossuk. A terméket 40 rész víz-10 zel 15 percen keresztül keverjük, majd az elegyet szűrjük. Az ily módon nyert termék 242— 244 C° olvadáspontú 2-imino-3-(2-ihidroxi-2--feniletil)-tiazolidinium-p-toliiolszulfonát. 15 3. példa: 1,03 rész N-(2-hidroxi-2-feriiletil)-azirid;n 8 rész izopropanollal képezett oldatát 15 perc alatt 3,9 rész p-toluol-szulfonsav-monohidrát és 15 20 rész ízopropanol oldatához adjuk. A képződő oldatot visszafoíyató hűtő alkalmazása mellett 30 percen át forraljuk. A keletkező, N-{2-p-toluol-szulfoniloxietii)-:N-í(2-hidroxi-2-feniletil)-ammó-nium-p-toiuolszuifonatot tartalmazó oldathoz 25 0,97 rész káliumtiocianátot adunk és az elegyet 24 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakeióelegyet ezután lehűtjük, a kiváló szilárd anyagot szűrjük és 8 rész vízzel mossuk. A termék 242—244 C°-on olvadó. £0 2-imi!io-3-(2-hidrcxi-2-J'eniIetil)-liazolidiniurn-p-toluolszulfonát. Szabadalmi igénypontok: 35 1. Eljárás (I) általános képletű tiazolidin-származékok és sóik előállítására (mely képletben Ar jelentése femi-gyök), azzal jellemezve, hogy tiokarbamidot valamely (II) általános kép-40 ietű ammoniumsóval hozunk reakcióba (mely képletben Ar jelentése a fent megadott és X jelentése halogénatom) és az ily módon kapott terméket kívánt esetben sójává alakítjuk. (Elsőbbség: 1965- december 10.) 45 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként Ar helyén fenil-gyököt és X helyén klór- vagy brómatomot tartalmazó (II) képletű vegyületeket alkalmazunk. (Elsőbbség: 1965. de-50 cember 10.) 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagok megfelelő megválasztásával 2-iminos -3^(2-l hidroxi-2-femletil)-tiazolidinium-p-tolu.olszulfonátot állítunk elő. (Elsőbbség: 1965. december 10.) 4. Eljárás (I) általános képletű tiazolidin-származékGk és sóik előállítására {mely kép-61) létben Ar jelentése fenil-gyök), azzal jellemezve, hogy tiokarbamidot vagy tioeiánsavat valamely (II) általános képletű ammoniumsóval hozunk reakcióba (mely képletben Ar jelentése a fent megadott és X jelentése halogénatom, vagy cg valamely —0-S02 -R képletű gyök, ahol R je-2
