155008. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés egyenfeszültségnek szabályozott nagyságú váltakozófeszültséggé történő átalakítására

5 négyszög alakú jelével újra vezérelve, már egyértelműen begyújt a 4 tirisztor és a félperiódus végéig vezet. Ekkor a folyamat fordítottan ismétlődik és a 3 és 4 tirisztorok szerepet cserélnek. 5 A találmány szerinti kapcsolásban a kettős oltás egyik feltétele, mint láttuk az, hogy a 3 és 4 tirisztorok oltása során az 1 oltóinduktivitáslban tárolt megnövekedett energia visszatáplálásia számára az újonnan bekapcsolt 10 tirisztoron keresztüli áraműtnál kisebb impedanciájú áraimutat biztosítsunk. Ezt az ismertetett 1. ábra szerinti kapcsolásban az 5 dióda valósítja meg oly módon, hogy a megfelelő irányban rövidrezárja az 1 oltóinduíktivitást. 15 Az 5 diódán átfolyó áram azonban, jelentős veszteségeket eredményiezhet. E veszteségek nagy részét a találmánynak a 2. ábra szerinti módosított kapcsolási elrendezésével lehet megszüntetni oly módon, hogy az 1 oltóinduktivi- 20 tást szekunder la tekerccsel látjuk el, amely- , nek egyik pontja az 5 diódán keresztül, a másiík pontja közvetlenül csatlakozik a tápfeszültség pozitív, illetve negatív sarkára. Ebben a kapcsolásban az 5 dióda nem közvet- 25 lenül, hanem a tápláláson keresztül zárja rövidre az 1 oltóinduktivitást, így az 1 oltóinduktivitáslban felnövekedett tárolt energia egy részét a tápforrásba visszatáplálja. Az 1 oltóinduktivitás két tekercse közötti áttételnek 30 a kis impedanciájú levezetés érdekéiben olyannak kell lennie, hogy ha az 5 diódán és a visszavezető 6, illetve 7 diódák valamelyikén keresztül áram folyik vissza a táplálásba az induktivitás 13 és 14 kapcsai között fellépő 35 feszültség elég kicsi legyen ahhoz, hogy a 3 és 4 tirisztorok közül az újonnan bekapcsolt tirisztorra jutó záróifeszültséget ne rontsa le. Ez utóbbi feltétel kifejezi azt, hogy az 5 dióda elsődleges feladata nem energiavissza- 40 táplálás a fényforrásba, hanem az 1 oltóinduktivitásban felnövekedett energia számára kis impedanciájú levezetést biztosítani és ezzel elterelni az áramot az újonnan begyújtott tirisztorról. 45 Az ismertetett 1. ábra szerinti feszültségátalakító kapcsolásnak a 8b szekunder tekercseri megjelenő feszültség szinuszosítása szempontjából kedvezőbb üzeme valósítható meg, ha a 3 és 4 tirisztorokra másfajta, az 5. ábra 5

0 szerinti összetett 51 és 5:2; vezérlőjeleket kapcsolunk. Az 51 és 521 vezérlőjelek úgynevezett Ty vezetési és T2 szünet félperiódusokból állnak. A Ti vezetési félperiódusban az 51 és 52 vezérlőjelek abban különböznek a 3. ábra sze- 55 rinti 31 és 32 vezérlőjelektől, hogy a kezdeti 53 tűimpulzust szabályozható fi villamos szögnek megfelelő késéssel négyszögimpülzus he,lyett 54 részekre bontott négyszögimpulzus vagy négyszögimpulzussor követi. A T2

szünet 60 félperiódusban az eltérést az jelenti, hogy az 51 és 52, vezérlőjelék 55 tűimpulzusokból, állnak, amelyek időben a másik jel vezetési félperiódusában lévő négyszagimpulzusok lefutási élével esnek egybe. 65 6 A 3 és 4 tirisztorokat az, 51 és 52 vezérlőjelekkel vezérelve, az 1. ábra szerinti áramköri kapcsolás működése szintén a kettős oltáson alapszik. Tételezzük fel, hogy adott időpontban a 3 tirisztor vezetési félperiódusáiban az 54 négyszögimpulzussor utolsó négyszögimpulzusának hatására vezet. Ha a 4 tirisztor a vezetési félperiódusának a kezdetén lévő' 53 tűimpulzus hatására begyújt az isimertetett kettős oltás megy végbe, aminek eredményeként mindkét tirisztor kialszik. A 4 tirisztor az 53 tűimpulzust követő 54 négyszögimpulzussor első négyszögimpulzusával újra gyújtva folyamatosan vezet. A négyszögimpulzus végén a 3 tirisztort 55 tűimipulzussor magfelelő tüimpulzusával gyújtva ismét két tos oltás megy végbe. Ezt követően a következő négyszögimpulzus hatására újból a 4 tirisztor fog vezetni, aimit a 3 tirisztor tűimpulzus gyújtásával létrehozott újabb kettős oltás szüntet meg. Ez többször ismétlődik a 4 tirisztor vezetési félperiódusában, majd a következő fél periódusban a 3 és 4 tirisztorok, szerepet cserélnek. Ilyen .üzemmód esetén a 8 transzformátor 8b szekunder tekercsén váltakozó polaritású, modulált négyszöghullámú jel jelenik meg, amelynek amplitúdója az ellentétes polaritású félperiódusükban szimmetrikusan, ugrásokkal váltakozik a csúcsérték és nulla között. Az 51 és 52 vezérlőjelek négyszögiimpulzusaira megfelelő jel/szünet arányt választva elérhető, hogy a 8b szekunder tekercsen megjelenő feszültség felharmonikus tartalma a teljes négyszögjel, illetve a 3. ábra szerinti vezérlés hatására létrejövő kimeneti feszültség felharmonikus tartalmához, képest jelentősen csökkenjen, ami a 10 szinuszosftó négypó^us méretének, árának és veszteségének csökkenését eredményezi. Ha az 51 és 52 vezérlőjelek négyszögimpulzusainak jel/szünet arányát és a fi szöget változtatjuk, a kimeneti jel alapharmonikusának nagysága hatásosan szabályozható. Ezt a változtatást a 12 vezérlőegységre kapcsolt villamos jel, például feszültség változtatásával lehet megvalósítani, aiminek eredményeként az 51 és 52 vezérlőjelek a vezetési félperiódusban két szélső határ között szabályozhatók, amelyet egyrészt 18(>° időtartamú négyszögjel, másrészt 53 tűimpulzus jelent. Az ismertetett összetett vezérlőjeleikben a négyszögimpulzusok a tirisztorok vezérlése általánosan használt tűimpulzusokból álló sorokkal is helyettesíthetők, aminek például a jelenlegi találmány szempontjából akikor van külön. jelentősége, ha a 12 vezérlőegység digitális szabályozókor része. Ekkor ugyanis a szekunder 8íb szekunder tekercsen meg jelenő feszültség nagysága az impulzussort alkotó elemek számával szabályozható. Ilyen vezérlőjelet mutat a 4. ábra, amelyen a 3. ábra szerinti 31 és 32 vezérlőjelek 34 négyszög alakú jeleit 44 impulzussorofc helyettesítik. Az összetett vezérlőjelek származtatása önmagában ismert impulzusteűhnikai alapkap-3