155007. lajstromszámú szabadalom • Eljárás házi, vagy - biológiai úton lebontható - szerves ipari szennyeződést tartalmazó szennyvíziszap aerob lebontására

155007 ott addig oxidálódik, amíg szervesanyag-tartalma aerob úton már nem csökkenthető lényegesen. Ez általában 6—10 napos tartózkodási idő mellett következik be. Ezt a tartózkodási időt azonban nem kell szükségszerűen a vizesiszap térfogatából és a lebontórendszer térfogatából számítani, hanem az iszappelyhek tényleges tartózkodási idejével — tehát az un. „iszapkor"-ral is behelyettesíthetjük. A 9 reaktorból a 10 fázis-szétválasztóba — ülepítőbe — kerülő kezelt iszapot 11 szivattyúállomás és 12 vezeték segítségével recirkuláltatjuk a 9 aerob iszaplebontó reaktor elé. Ezáltal az iszappelyhek, szilárd részecskék rendszerben való tartózkodási idejét jóval a volumetrikusan számítható tartózkodási idő fölé emelhetjük, hiszen a 10 ülepítőben kiváló iszapvizet, mely általában nitrogén és foszfor tápanyagban gazdag, a 13 iszapvíz-vezetéken keresztül visszajuttat juk a főrendszer elejére. A szóban forgó 9 és 10 jelű műtárgyakból álló zárt aerob iszaplebontó rendszerben, melyen volumetrikusan mérve állandó intenzitással folyik keresztül az iszapot hordó folyadék, lehetővé válik az iszapfeldúsulás. Egy bizonyos célszerű koncentráció elérése után 14 tolózáron keresztül -—• esetleg szakaszos módon — időközönként elvezethetjük az aerob kezelt iszapfelesleget. Ennek további sorsa a találmány szerinti eljárástól független ugyan, mégis a későbbiekben visszatérünk az eljárás által a további iszapelhelyezés számára mutatkozó előnyökre. A főtisztítórendszerből az 5 vezetéken át távozó tisztított vizet 15 tolózár beállításával, a 16 vezetéken keresztül 11 szivattyúállomáshoz, a kívánt mennyiségben vezethetjük és a 12 vezetéken érkező recirkuláltatott iszaphoz keverhetjük, majd a 11 szivattyúállomás segítségével ezen keveréket juttatjuk a 9 iszaplebontó reaktorba. Ezáltal a 13 vezetéken elfolyó iszapvíz mennyisége is megnövekszik a főtisztítórendszerből átvezetett hígítóvíz menynyiségével. A fentiekben leírt és részletesen ismertetett találmány szerinti eljárás főbb előnyei a jelenleg szokásos és ismert eljárásokkal szemben a következő: a) A folytonos üzemű aerob iszaplebontó rendszerben az iszap lebontásához- igényelt csekély oxigénmennyiségnek a levegőből történő utánpótlása és az ezzel a művelettel egyidőben megkívánt jelentős átkeverő hidromechanikai hatás egymással összhangba hozható, tehát nem kell félni az iszapnak reaktorbeli leülepedésétől, vagy a túlzott mértékű oxigénbeviteltől, mivel az utóülepítő mérete, valamint a recifkuláció mértéke oly nagyra vehető, hogy a kívánt turbulencia és az ehhez tartozó gazdaságos oxigénbevitel mellett az oxigénellátó keverő reaktortérbe juttatott iszap váltakozva az ülepítőben pihenhet, majd újra visszatérhet és újra felfrissülhet oxigénnel. b) A folytonos üzemű aerob iszaplebontóban a lebontási melléktermékkel terhelt iszapvíz állandóan távozik a rendszerből, tehát azok a megfigyelések, miszerint az ilyen iszap rontja . a rendszerből kikerülő iszap fizAko-kémiai sa-f 5 játosságáit, tehát ülepedő- és vízleadóképességét, itt nem érvényesülnek. Ezt a kedvező hatást még emelhetjük azáltal, hogy a főtisztítórendszerből tisztított vizet bocsátunk át az aerob lebontőrendszeren, tehát fokozott mér-IQ tékben mossuk ki a lebontásnál vízfázisba kerülő bomlási termékeket, ezek viszont a főtisztítórendszerben tápanyagként hasznosulnak és ipari szennyvíztisztítás esetén csökkenthetik az esetleg szükséges nitrogén és foszfor tápsó X5 mennyiséget. Ez a megoldás tehát a főtisztítórendszer üzemét is gazdaságosabbá teszi. c) Az aerob iszapkezelés — gyakorlati körülmények között — általában felületaktív anyagok felszabadulásával jár és a növekvő hab 20 leküzdésre szorul. Ez a találmány szerint a visszavezetett tisztított víz, valamint a reeirku-' leitatott aerob kezelt iszap keverékének megfelelő permetszerű bejuttatásával célszerűen megoldható. 25 d) Az aerob iszapkezelés, a szóban forgó folytonosan táplált rendszerben is, a főrendszerben megvalósítottnál huzamosabb levegőztetési idővel jár, tehát alacsony külső hőmérséklet esetén a levegőztetett folyadék nagyobb £0 mértékű lehűlésével kell számolni, mint a főrendszerben. Ennek célszerű kiküszöbölését biztosítja a főrendszerből származó melegebb tisztított víznek az aerob rendszeren való átvezetése, mely megfelelő hőtartalékot biztosít. 35 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás házi, vagy — biológiai úton le-40 bontható — szerves ipari szennyeződést tartalmazó szennyvíziszap aerob lebontásáraj azzal jellemezve, hogy a mechanikai és/vagy biológiai tisztítólépcsőből álló főtisztítórendszerből származó szennyvíziszapot aerob iszaplebontó-reak-45 torba és fázis-szétválasztóba vezetve, önmagában véve ismert módon elvégezzük a szerves szennyeződések biokémiai lebontásához szükséges oxigénes kezelést — oxidációt — és ezzel együtt a megfelelő átkeverést, majd 50 a szennyvíziszap aerob lebontása során kiváló iszapvizet lecseréljük a főtisztítórendszerből távozó biológiailag tisztított vízzel, az eredeti iszapvizet pedig visszabocsájtjuk a főtisztítórendszer mechanikai vagy biológiai lépcsője 55 elé. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemzeve, hogy az aerob iszaplebontó folyamatosan, vagy periodikusan ismétlődő adagokban tápláljuk be a szenny-60 víziszapot, ahonnan az kiszorítja a térfogatának megfelelő mennyiségű levegőztetett iszapot az aerob iszaplebontóhoz csatlakozó ülepítőbe, ahol a szennyvíziszap túlnyomó többségét leválasztjuk és recirkuláltatjuk az iszaplebontóba, to-65 vábbá hogy az ülepítőtérből az iszap fölül 3