155001. lajstromszámú szabadalom • Hanggátlásmérő berendezés

155001 pezni kell ezek különbségét és ehhez hozzá kell adni a decibelben kifejezett C korrekciós tényezőt. Minthogy a hanggátlás a frekvencia függvényében gyakran nagy irregularitásokat mutat, a görbe megadásához igen sok pont felvétele, sőt lehetőleg folyamatos mérés szükséges. A hanggátlásgörbe felvételéhez az eddigi mérési gyakorlat szerint tehát az alábbi lépések szükségesek: 1. A primer mikrofon kimenő jelszintjének a frekvencia függvényében történő rögzítése, 2. A szekunder mikrofon kimenő jelszintjének a frekvencia függvényében történő rögzítése, 3. A megfelelő frekvenciáknál a két jelszint értékének leolvasása, 4. A jelszintpárok különbségének kiszámítása, 5. A korrekciós tényező hozzáadása, 6. A hanggátlásértékek felrakása és a görbe megrajzolása. A leírt hosszadalmas és fáradságos műveletsorozatot annak a módszernek sem sikerült egyszerűsítenie, amely szerint a primer és szekunder szinteket olyan módon rögzítjük, hogy közben kellő periodicitással egy mechanikus kapcsoló vagy az egyik vagy a másik jelet kapcsolja a szintiróra. Ezáltal két, egymás alatt futó szagatott görbét kapunk egy diagrampapiron egyetlen méréssel, azonban a mérési egyszerűsödést jelentősen meghaladja a kiértékelési munka bonyolultságának fokozódása. Ez esetben ugyanis a szintkülönbségek leolvasásánál az alulra rajzolt szekunder oldali görbe egyes (pontjaihoz kell illeszteni a függőleges koordinátarendszer kezdőpontját és így a minden egyes mérési frekvencián máshol elhelyezkedő (függőleges skálának megfelelően kell leolvasni a felül futó primer oldali görbéről a szintkülönbség-értékeket. Ez a pontonkénti távolságleolvasás pedig nehézkesebb, mint a klaszszikus módszereknél az előrenyomtatott skálákról történő leolvasás. Természetesen a fenti felsorolásban említett 5. és 6. pontot ebben az esetben is végre kell még hajtani. Összefoglalva tehát az ismert módszereket, megállapíthatjuk, hogy valamennyinél hosszadalmas mérési, és kiértékelési, numerikus számolási és rajzmunkára van szükség. A hangtéri sajátságok következtében a szükséges pontosság érdekében 1—1 szerkezet mérését 3—4 különböző hangforrás illetve hangfelfogó elhelyezés mellett el kell végezni. A szokásos 1/3 oktávonkénti mérés esetén ez a primer és szekunder oldalon együttesen közel 200 érték rögzítését jelenti. A mért szintgörbékfool ugyanennyi érték leolvasása, a megfelelő értékpárokból a szintdiffereneiák meghatározása, a frekveniciánkénti különböző korrekciós tényezőknek a különbségértékekhez való hozzáadása, majd a kész hanggátlásgörfoének új' diagramban történő ábrázolása tetemes munkát igényel, a mérő személyzet és a műszerpark hosszú lekötését teszi szükségessé. A fenti módszerek alkalmazása esetén a mérési hiba is tetemes nagyságú lehet. A szintgörbék leolvasása — a mérőjelként alkalmazott ingadozó hang 5 vagy zajsáv szintjének fluktuálása következtében — sokszor csak becsléssel történbet és így több dB hibát okozhat. A nagyszámú leolvasásnál, a külöribségképzéseknél, a korrekciók hozzáadásánál és az eredménygörbe fel-10 rakásánál egyaránt számtalan véletlen hiba adódhat, ami pedig természeténél fogva nehezen felismerhető és így különösen veszélyes. Mindezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölését szolgálja a jelen találmány. A találmány alapja 15 az a felismerés, hogy ha a hanggátlásmérésnél egyidejűleg fellépő primer és szekunder oldalijeleket két azonos felépítésű logaritmikus átviteli függvénnyel rendelkező erősítőre viszszük, majd az így logaritmizált jeleket egyen-20 irányítjuk, az egyenáramú jeleket egy különbségképző áramkörre vezetjük, kapunk egy olyan kimenőjelet, amelyhez a C mennyiséget hozzáadva a mérés végeredményét képező hanggátlásfüggvény adódik. Ezt a C korrekciós té-25 nyezőt, a mérés előtt a berendezésbe beprogranimozzuk. Ezt a korrekció-jelet egy összeadóáramkör adja hozzá a különbségképző áramkör kimenőjeléhez. így a mérés folyamata alatt a berendezés kiadja a hanggátlásfüggvényt, 30 amely az eddigi módszerek szerint a mérés lefolyatatása után csak többórás munka után nyerhető. Ezenkívül a mérést végző személy menetközben ellenőrizheti a hanggátlásgörbét, annak helytelen menetéből az esetleges mérési 35 hiba már a mérés közben észrevehető. A jelen találmány tárgyát képező hanggátlásmérő berendezés a bemeneteire adott, a primer és a szekunder helyiségben elhelyezett érzékelők jeleiből olyan kimenő jelet állít elő, 40 amely bármilyen indikátorra (pl. csővoltmérőre, szintiróra) kapcsolva közvetlenül a hanggátlásértékeket vagy a kész hanggátlásgörlbét adja. Abból a célból, hogy a hanggátlásgörbét a különböző típusú indikáló műszereken meg-45 felelően tudjuk ábrázolni (0 értékű hanggátlástól egy adott maximumig), a berendezés célszerűen tartalmaz egy szabályozható és szükség szerint be- vagy kikapcsolható referenciajelforrást. 50 Minthogy hanggátlásmérésieknél gyakran előfordul — különösen nagyobb frekvenciáknál — hogy a szekunder jelszint a szekunder zajszinttel összemérhetővé válik,. sőt annál kisebb is lesz, a berendezés lehetőséget 'biztosít a meg-55 felelő szekunder oldali jel-zaj távolság ellenőzésére. A mérőberendezés egy példakóppeni alakját az ábrával összhangban ismertetjük. Az ábra számozásában az egyes vesszős-Vesszőtlen szám-60 párok a primer és szekunder csatorna azonos egységeit jelölik. 1 ill. I' a bemenő erősítő fokozat, amelynek feladata részben az előírt bemenőimpedancia biztosítása, részben az utána következő 2 ill. 2' 65 jelű logaritmizáló fokozat állandó ismpedanci-2