154991. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés síküveg gyártásánál az üveg felületi tulajdonságainak befolyásolására
9 A 42 elektróda egy vezetőképességű 43 tartórúdon van és belenyúlik az olvasztott anyagú 39 pólusba. Ez a 42 elektróda széniből készülhet, vagy előállíthatjuk azt rézből, ozmium végződéssel. A 43 tartórúd áthatol a tartály 7 falán 5 és 44 áraimbevezetővel van ellátva. Egy további 45 elektróda hasonló módon a 46 tartárúdra van erősítve, amely valamivel rövidebb, mint a 43 rúd és szintén 47 árambevezetőkikel van ellátva. A 45 elektróda a megolvasztott fém für- 10 dőjébe merül, az üvegszalagnaik annál a szélénél, vagy részénél, amelyen a 39 pólust helyezzük el. A 43 és 46 tartórudak a tartályból el vannak szigetelve. Mivel a 39 pólus oldalai (oldalsó szélei) el- 15 határolt helyzetben vannak, a pólus és a megolvasztott fém fürdője között nem lehet rövidzárlat, a 42 és 45 elektródák pedig elektromos érintkezést létesítenek az üvegszalag felső felületének a pólus alatti része és az üvegszalag 20 teljes alsó felülete között, amely a <• fürdővel érintkezik. A 44 és 47 árambevezetők egyenáramú áramforráshoz csatlakoznak olyképp, hogy az ómból álló 39 pólus, mint anód működik, a 10 fémfürdő pedig a katód. 25 Az egyenáram, melynek erőssége pl. 50 A és feszültsége előnyösen 50 V, áthalad az üveg vastagságán és azt eredményezi, hogy az ón elektrolízis útján behatol a 39 pólusból az üveg felső felületébe. Az az áram, amely ilyen mó- ÍO don áthalad az üvegszalagon a felületi tulajdonságok megváltoztatása végett, az üvegszalag mozgási sebessége szerint megfelelően beállítandó. Az üveg egy-egy cm2jébe hatoló ónmennyiség attól is függ, hogy milyen az üveg 35 hőmérséklete és vastagsága, függ továbbá az áram feszültségétől. A találmány egyik megvalósítási módjánál a 39 pólus hosszúságát úgy választjuk meg, hogy az üveg kb. 60 másodperc alatt halad el alatta, 40 miáltal az üveg felső felületében az ón koncentrációja olyan, hogy az üvegnek némileg fémes külseje lesz. i A leírt eljárással olyan üveget lehet előállí- 45 tani, amelynek rendkívüli hővisszaverő és fényátbocsátó képességei vannak, emellett pedig vízzel nehezen nedvesíthető és kémiai tulajdonságai is különlegesek. Miután ezt az üveget hőkezelésnek vetettük alá, .annak széleit eltá- 50 volítjuk és így megkapjuk azt a .síküveget, amely a leírt és elérni szándékozott tulajdonságokkal rendelkezik. Az üveg felületébe hatoló ón mennyisége kb. 1 mg a felület minden 6 am2 iéne és ennél a 55 mennyiségnél az üveg felülete már feltűnően kevesebb fényt bocsát át, mint a közönséges üveg. Ha ennél erősebb áramot használunk a készítésnél, az ón koncentrációja az üvegben nagyobb, a fentiek többszörösét is elérheti, mely 60 esetben az üveg felülete szivárványszerűen szürkés színű. A csatolt 1. és 2. ábráján látható berendezés viszonylag sekély felületi kezelést ad. Ha bármi okból kifolyólag az üveget nagyobb mély- g5. 10 ségben akarjuk kezelni, akkor azt a fürdő bevezető végéhez közelebb eső részen kell befolyásolni. Itt ugyanis az üveg melegebb, de nem oly forró, hogy felületét hátrányosan befolyásolná az olvasztott anyagból álló és rajta elhelyezett pólus. Elérhetjük azt is, hogy a fémfürdő anyaga hatoljon az üvegszalag alsó (lefelé fordított) felületiébe, mely célból a 44 és 47 árambevezetések kiapcsolását kell megfordítani. így maga a fémfürdő lesz az anód és a 39 pólus a katód, miáltal a fémfürdő anyaga, pl. ón, álom vagy bizmut elektrolitikus úton hatol az üveg alsó felületébe. A fémnek ez a beszivárgása főleg ott keletkezik, ill. azon a részen a legerősebb, amely közvetlenül a 39 pólus alatt helyezkedik el. Említettük már, hogy a 39 pólus számára az ónötvözet előnyös, de különböző ötvözetek használatával az üveg felületén különböző sajátosságokat, tehát eltérő kikészítést érhetünk el. így pl. használhatunk bizmut- vagy' ólomötvözetet a pólusban és tartalmazhat ez az Ötvözet a következő elemékből egyet vagy többet: lítium, nátrium, cink, magnézium,' alumínium, szilícium, titán, mangán, króm, vas, kobalt, nikkel, réz, ezüst, arany, antimon, arzén és indium. Használhatjuk továbbá a platinacsoport féméit, ezekhez tartozik a- platina, palládium, ruténium, ródáum, ozmium és az iridium, ötvözhető továbbá a bizmut vagy az ólom ritka földfémmel. A bizmut- vagy ólomalapú ötvözetek alkalmasak arra, hogy az üveg felületébe színezőanyagok jussanak. így pl. az üveg felszínét sárgásra készíthetjük, ha a pólus ezüst és bizmut ötvözetéből van, vagy szürkés színt adhatunk az üvegnek egy nikkel- és' bizmutötvözettel. Piros színezést érhetünk el, ha a pólus anyaga réz és bizmut, vagy réz és ólom ötvözeíéiből van, főleg, ha az üveg felső felületét hidrogénnel redukáltuk és ez a gáz a fürdő feletti térben lehet jelen. További lehetőség, ha egy redukálóanyagoit előzetesen juttattunk az üveg felső felületébe, a 9. és 10. ábrával kapcsolatosan leírt módon. Ha a pólus anyagát bizmut, réz és ón ötvözetéből a megfelelő arányban készítjük, akkor a réz mellett ón is hatol az üvegbe, így az üveg a két fém együttes hatására piros színt vesz fel. A fürdő olvasztott fémanyagától eltérő egyéb anyagokat is juttathatunk az üveg alsó felületébe olyképp, hogy a fémfürdőben a megfelelő koncentrációban a kívánt elemet alkalmazzuk, ha tehát az ilyen fürdőt használjuk anódnak, az elektrolitikus hatás következtében a fürdőből megfelelő mennyiségű és a kívánt össze^ tételű anyag jut az üvegszalag alsó felületébe. Ha pólusként vezetőiképességű és megolvasztott sót használunk, ezt is elhatárolt állapotban helyezzük el az üveg felső felületén. Használhatunk pl. nagy felületi koncentrációjú ezüstöt az üvegben, mely célból olvasztott ezüst-faatógén anyagot használunk, mint pólust. Ez az anyag 5.
