154955. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzofenon-iminek előállítására
154955 Azt találtuk, hogy a (II) képletű vegyületeket legjobb kitermeléssel oly módon állíthatjuk elő, hogy a (I) képletű vegyületek és ammónia kondenzációjánál katalizátort alkalmazunk. Katalizátorként célszerűen Lewis-sa- 5 vak (pl. bórtrifluorid, titántetraklorid, ammóniumklorid, vasklorid, cinkklorid, antimontri-r klorid, óntetraklorid és hasonlók; előnyösen cinkklorid) nyerhetnek alkalmazást. A Lewissav mennyisége nem döntő jelentőségű ténye- JQ ző, azonban a katalizátor oly mennyiségben legyen jelen, mely a (II) képletű iminek jó kitermeléssel történő előállítását lehetővé teszi. A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a nyomás nem játszik fontos szerepet. A célból 15 azonban, hogy elegendő gáz alakú ammónia álljon rendelkezésre, a reakciót előnyösen nyomás alatt hajtjuk végre. Bármely olyan nyomáson dolgozhatunk, mely a (I) képletű keton a megfelelő (II) képletű iminné való átalaku- 20 lását lehetővé teszi. A (II) képletű iminek előállítását előnyösen megfelelő hőmérsékleten végezzük el; megjegyezzük azonban, hogy a kondenzáció sikeres lejátszódása nincs meghatározott hőmérséklet-tartományihoz kötve. 25 A (II) képletű vegyületek könnyen gyógyásza tilag hatásos l,4-foenzodiazepin-2-on-származékokká alakíthatók. Így pl. a (III) általános képletű vegyületek (mely képletben R, RÍ és R2 jelentése a fent megadott és R» jelentése 3 Q kis szénatomszámú alkil- vagy cikloalkil-gyök) oly módon állíthatók elő, hogy a megfelelő (II) képletű vegyületet bázis (pl. alkáliffémhidroxid, mint nátriumhidroxid) jelenlétében valamely (IV) általános képletű vegyülettel hozzuk £5 reakcióba (mely képletben X és Y jelentése klór, bróm vagy jódatom). A (IV) képletben X és Y azonos vagy különböző halogénatomot képviselhet. (IV) képletű vegyületként pl. klóraeetilbromid, brómacetilbromid és hasonlók al- 4Q kalmazhatók. Eljárásunk további részleteit a példánkban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A példánkban szereplő 45 hőmérsékleti értékek C°-ban értendők. 1. példa: 100 g 2-amino-5-klór-benzof enon, 200 ml ^Q metanol, 200 ml ammónia és 2 g/ cinkklorid elegyét autoklávban 15 atü. nitrogén-nyomás alá helyezzük. A reakció-elegyet 15 órán át 150 C°-on hevítjük, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot diklórmetánban g5 oldjuk, híg ammóniával mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kevés benzolban oldjuk és 800 g szilikagélen kromatográfáljuk. A benzolos eluálást (500 ml-es frakciók) addig folytatjuk, míg a frakciók bepárlás után 1 g eo anyagnál kevesebbet tartalmaznak. Ezután eluálószerként 5%-os éter-benzol elegyet alkalmazunk, majd 4 liter eluátum összegyűlése után 10'0%-os éterrel eluálunk. Az éteres eluátum bepárlása után gyengén-sárga, 73—74 C°- 65 on olvadó prizmák alakjában 2-amino-5-klór-benzofenon-imint kapunk. 2. példa: 1O0 g 2-amino-5-nitro-benzofenon, 200 ml metanol, 200 ml ammónia és 2 g cinkklorid elegyét autoklávban 15 atü nitrogén-nyomás alá helyezzük. A reakcióelegyet 12 órán át 160 C°on hevítjük, majd lehűtjük és szűrjük. A kapott sárga kristályokat 650 ml 1 n sósavban szuszpendáljuk és 300 g jeget adunk hozzá. A nyert elegyet szűrjük, a szűrletet 5%-os ammóniumhidroxiddal meglúgosítjuk, majd 3X100 ml diklórmetánnal extraháljuk. Az egyesített extraktokat mossuk, szárítjuk és bepároljuk. Benzol^petroléter (30—60 C°) elegyből történő átkristályosítás után sárga, 152—154 C°-on olvadó prizmák alakjában 2-amino-5-nitro-benzofenon-imint kapunk. 3. példa: 97 g 5-klór-2-metilamLno-benzofenon, 200 ml ammónia, 2 g cinkklorid, és 200 ml metanol elegyét autoklávban 15 atü nitrogén-nyomás alá helyezzük és az elegyet 24 órán át 145 C°-on hevítjük. A kapott oldatot bepároljuk. A maradékot 300 ml diklórmetánban felvesszük, mossuk, szárítjuk és bepároljuk. Metanolos átkristályosítás után 95—97 C°. olvadáspontú sárga prizmák alakjában 2-metilamino-J5-klór-benzofenon-imint kapunk. 5 g (20 7 millimól) 5-klór-2-metilarnino-benzofenon-imin és 50 ml benzol oldatát jégfürdőn lehűtjük és előbb 50 ml 0,5 n nátriumhidroxid oldattal, majd 4,6 g (22,7 millimól) brómacetilbromid 10 ml benzollal képezett oldatával ke-. zeljük. Az elegyet 15 percen át erősen keverjük, majd 23 ml 1 n nátriumhidroxid oldatot adunk hozzá. Az elegyet további 2 órán keresztül melegítjük, majd a képződő fázisokat elválasztjuk, a szerves réteget mossuk, szárítjuk, bepároljuk és 100 g kovaföldön benzollal kromatográfáljuk. Amikor a benzolos frakciókból több keton már nem izolálható, a továbbiakban eluálószerként étert alkalmazunk. Az éteres eluátumok bepárlásakor fehér prizmák alakjában 7-klór-n2,3-dihidro-,l-metil-5-tfenil-2H-:l ,4--benzodiazepin-2-ont kapunk. A termék éteres átkristályosítás után 128—130 C°-on olvad. A fenti eljárással analóg módon 2-metilamino-5-nitro-benzofenon-iminből 2,3-dihidro-l-metil-7-nitro-5-fenil-2'EH ,4-benzodiazepin-2-on állítható elő. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás (II) általános képletű benzofenon-iminek előállítására (mely képletben R és Rx jelentése hidrogénatom, halogénatom, kis szénatomszámú alkil-, nitro-, vagy trifluormetil-csoport; 2
