154946. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes oltópor
MAGIAK NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1965. VI. 08. (FE—632) Német Demokratikus Köztársaság-béli elsőbbsége: 1964. VII. 09. Közzététel'-napja: 1968. II. 27. Megjelent: 1969. III. 15. 154946 Szabadalmi osztály 51 b Nemzetközi osztály: A 62 d Decimal osztályozás: Feltaláló: Dr. Schreiber Hans Martin oki. vegyész, Neuruppin, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Feuerlöschgerätwerk, Neuruppin, Neuruppin, Német Demokratikus Köztársaság Egyetemes oltópor 1 A találmány olyan egyetemes oltóporra és annak előállítási módjára vonatkozik, mely mindenfajta tűzeset, így izzásból, vagy -pedig lánggal járó tűzesetek, ,pl. fa vagy más szénhidrogén tartalmú anyagok, mint olaj, benzin vagy 5 gáztüzek, valamint elektromos berendezésekből eredő tűzesetek oltására egyformán alkalmazható. Ismeretes az, hogy a száraz oltószerek igen jó oltóképességgel rendelkeznek. Az oltóhatás io az eddig ismertté vált hMrogénkanbonát bázisú oltóporok esetében elsősorban egy negatív heterogén katalízisre, az úgynevezett falihatásra vezethető vissza. A tűzeseteknél az oltóporból eredő porfelhő kialakulása után a láncreakció- 15 szerűen lefolyó égési folyamat lánc-megszakításra van kényszerítve. Az újabban kifejlesztett ammóniumszulfát és ammóniumfoszfát bázisú oltóporoknál, melyek izzással járó tűzesetek esetében is alkalmazást nyernek, az izzásból eredő 20 hosszabb hőbehatás következtében a felhasznált szervetlen sók elbomlanak, ennek folytán pedig ammónia 'keletkezik. Az ammóniagáz is közrejátszik az oltóhatás kialakulásánál, és bizonyos mértékben úgyhat, mint negatív katalizátor egy 25 homogén fázisban. Ezenkívül a képződő só-Ömledék az izzó anyagba (behatol, és így vékony zománcszerű bevonat .alakjában az izzó anyagot a levegő oxigénjétől leárnyékolja. Nátriumhidrogénkarbonátból, amimóniumszul- CQ fátból és diammóniumfoszfátból álló elegyet, melyhez a víztaszító hatás és a száraz oltópor folyós állapotának növelésére sztearinsavat és kovasavat adalékoltak, megkíséreltek száraz oltópor formájában felhasználni. Kísérletek történtek arra vonatkozóan is, hogy ammóniümszulfáton és primer ammóniumfoszfáton kívül á szokásos adalékanyagok mellett káliumkloridot is felhasználjanak. Olyan oltópor előállítása is ismeretessé vált, mely primer ammóniumfoszfáton és ammóniumszulfáton kívül még ként, polietilént és más ismert adalékanyagokat tartalmaz. Száraz oltóporok előállításánál diammóniumfoszfáton és ammóniumklorddon kívül fő alkotórészként 50—9® súlyszázalékban imelaminból álló -elegyet is alkalmaztak. Olyan oltóport is előállítottak már, mely 50—90 súlyszázalék monoammóniumfószfátból, dianamóniumfoszfátból, vagy ezen foszfátok keverékéből, és 50—30 súlyszázalék ammóniuimszulfátból, valamint 8— 20 súlyszázalék báriumszulfátböl állt. Ehhez a keverékhez kisebb mennyiségben formaldehid-karbamidgyantát, vagy formaldehid-diciánamidgyantát és ammóniumibromidot, valamint más ismert adalékanyagokat kevertek. Száraz oltóporok előállításánál nátriumszulfitból és ammóniuimszulfátból álló keveréket is alkalmaztak, mely a komponenseket lényegében azonos mennyiségi arányiban tartalmazta. Azt találtuk, hogy az eddig használt száraz 154946
