154913. lajstromszámú szabadalom • Szelepágakat tápláló transzformátorral rendelkező egyenirányító

3 154913 4 nak és m-nek hányadosával egyenlő, továbbá a transzformátor szekunder tekercse feszültség összegező értelemmel közvetlenül össze van kötve soros kapcsolásiban az említett második tekerccsel, míg az egyenirányítót szinkronizáló 5 segéd váltakozó feszültség kimenetét az említett soros kapcsolás két külső kapcsa képezi. Azáltal, hogy az áramtranszformátorként kötött fojtó szekunder tekercse a fojtó primer tekercse és a táptranszformátor szekunder tekercse között van csatlakoztatva, valamint az «mlített induktivitás és menetszám arányok biztosításával elérjük, hogy olyan feszültséget tudunk előállítani, amelynek nincs olyan nullahelye, amelyet az áramegyenirányító ágakban történő kommutálás idéz elő. Minthogy a kommutálási induktivitást lehetőlég kis értéken kívánjuk tartani, ezért a transzformátor és a szelepágak között levő fojtó induktivitást előnyösen úgy választjuk, hogy az kisebb legyen, mint a transzformátor szórt induktivitása. A találmány tárgyát a következőikiben egyszerű kiviteli példa kapcsán rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon a T transzformátornak példaképpen két tekercse van. Ezek közül az egyik tekercs első Dl „fojtó" útján és egy második D2 fojtó Wl tekercsén át a szelepágákra csatlakozik, amelyek például egyfázisú B hídkiapcsolást alkotnak. Az egyenirányító szelepágakkal összekötött egyenfeszültségű kapcsait G hivatkozási jel, míg a T transzformátor másik tekercsével összekötött váltakozó feszültségű kapcsolat W hivatkozási jel jelöli. Itt a Dl „fojtó" csak a T transzformátor szórt induktivitásának és a hálózati reaktanciának szimbólumaként szerepel. Amennyiben a második D2 fojtó nem lenne, akkor a szelepoldali transzformátor feszültség a kommutálási folyamat alatt ezen a Dl „fojtón" jelentkezne. A D2 fojtó jelenléte 'következtében azonban a kommutálási folyamat alatt a feszültség mindkét fojtóra eloszlik, amennyiben a két fojtónak induktivitása azonos értékű és a D2 fojtó második W2 tekercsének menetszáma megegyezik az első Wl tekercs menetszámával, akkor a W2 tekercsen ugyanakkora feszültség lesz, mint amekkora a Dl „fojtón" van. Ha tehát a- W2 tekercset a T transzformátor szelepoldali tekercsével sorba kötjük és ugyanakkor figyelembe vesszük a D2 fojtó két tekercsén a pontokkal jelzett tekercselési értelmet, akkor ezen két tekercsből alkotott soros kapcsoláson az S kapcsok között olyan váltakozó feszültség jelentkezik, amelynek a kommutálási folyamat által előidézett nuíla4ielyei már nincsenek, Ugyanezt az eredményt kapjuk akkor is, ha a Wl tekercs induktivitását meghatározott tényezővel kisebbre választjuk, mint az Dl „fojtó" induktivitását és a W2 tekercs menetszámát ugyanezen tényezővel nagyobbra választjuk, mint a Wl tekercs menetszámát. Több fázisú egyenirányítóknál adott esetben a transzformátor szelepoldali tekercsei és a szelepágak közé — kivéve az esetleges csillagpont vezetéket — ilyen D2 fojtót kellene iktatni. A találmánynak rendkívüli jelentősége van, ha a transzformátornak a szelepágaktól távolabbi tekercsén viszonylag nagy a feszültség és ezáltal azt nem lehet közvetlenül kiértékelni. Erre példa a villamos mozdonyok egyenirányítója. Éppen ebben az esetben járulékos előnyt biztosít találmányunk tárgyának alkalmazása. Ugyanis az áramszedő ugrálásánál szintén rövid idejű feszültségrnegszakításök keletkeznek, amelyek például egy telepet tápláló egyenirányító szabályozóját úgy befolyásolják, hogy az az állítótagot, illetőleg az egyenirányítót teljesen nyitja. A feszültség visszatérésekor azonban ilyenkor nagymértékben kisült telep esetén olyan nagy áraim folyhat, hogy a biztosítók kioldanak. Ezt a következíményt el lehetne, kerülni, ha a szabályozóikra az áramszedő ugrálása által előidézett feszültség csúcsoknál olyan jelet vezetünk, amely megakadályozza az egyenirányító vagy az állítótagok kivezérlésének megváltozását. Ilyen jel levezetésénél azonban különbséget kell tenni a szelepoldali transzformátor feszültségének olyan nullává válásai között, amelyeket az áramszedő ugrálása, illetőleg az egyenirányító periodikusan visszatérő kommutálási folyamata idéz elő. Ezt a problémát is meg lehet oldani a találmány szerinti elrendezéssel, tekintettel arra, hogy a találmány szerint előállított segéd váltakozó feszültség az áramszedő ugrálásánál nullává válik, ugyan, azonban nem válik nullává a kommutálási folyamatok következtében. Szabadalmi igénypont: Egyenirányító,, transzformátorral, amely transzformátor szekunder tekercse két egymással iindulktívan csatolt tekerccsel rendelkező áramtranszformátor — fojtó — egyik tekercsén át van az egyenirányító szelepágakkal összekötve, azzal jellemezve, hogy a fojtónak (D2) a transzformátor (T) és a szelepágak (B) közé kötött tekercsének (Wl) LD2 induktivitása LDI-szer m értékű, ahol LDI a transzformátor (T) szórt induktivitása és m egy tényező, amelynek értéke az egységgel egyenlő, vagy annál kisebb, vagy nagyobb, továbbá hogy a fojtó (D2) második tekercsének (W2) menetszáma az első tekercs (Wl) menetszámának és m-nek hányadosával egyenlő, továbbá a transzformátor (T) szekunder tekercse feszültség összegező értelemmel közvetlenül össze van kötve soros kapcso-15 20 25 20 35 40 45 50 55 60 2